Gondolatok Tu bisvátra
Az emberi jogok három generációja a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavával – “szabadság, egyenlőség, testvériség” – jellemezhető. Az emberi jogok első generációja a „szabadság” jegyében született: a vallás szabadsága, a lelkiismeret szabadsága, a gondolat szabadsága, a sajtó szabadsága, a gyülekezési szabadság, az egyesülési jog szabadsága. (Szabad – minden ellenkező híresztelés ellenére – egyesületet alapítani, vagy ahhoz később csatlakozni.)
Az alapjogok második generációja, melyet az “egyenlőség” jellemez, a szociális jogok: munkához való jog, szociális biztonsághoz való jog, a fizetett szabadsághoz, a nyugdíjhoz való jog. Ezek az ipari forradalomra, és az azzal együtt megjelent hátrányokra adott válaszok, hiszen az ipari forradalom következtében öltöttek ipari méretet olyan szörnyűségek, mint a gyerekmunka, a kizsákmányolás, illetve rengeteg ember halt meg a borzalmas és egészségtelen munkakörülmények miatt. A termelés, az ipar valóban egy forradalmon ment keresztül, de az ezzel járó negatívumokat kezdetben (sőt, hosszú évtizedekig) senki sem orvosolta.
Az emberi jogok harmadik generációja a környezetszennyezéssel terhelt 20. század terméke. Jelszava a “testvériség”, mert minden embernek kötelessége az embertársaival szemben, hogy megőrizze a világot és a környezetet, amelyben él. Ide soroljuk a tiszta levegőhöz, a tiszta ivóvízhez, tiszta földhöz való jogot. Az ahhoz való jogot, hogy olyan természeti környezetben éljünk, melyet mások nem tesznek tönkre.
A 20. században az ipari termelés soha nem látott módon, korábban nem tapasztalt „hatékonysággal” és mértékben tette tönkre a környezetet. A mostani létszámú emberiség jelenleg ötször annyi húst eszik, mint amennyit fele létszám mellett evett (azaz duplájára nőtt a Földön az emberek száma és ezzel párhuzamosan nem duplájára, hanem ötszörösére emelkedett az elfogyasztott hús mennyisége). Az esőerdők kivágásának fő oka, hogy a hatalmas mennyiségű húst adó állatoknak rengeteg legelőre van szüksége. Az állattartás a globális felmelegedés legfőbb oka.
“Az Örökkévalóé a Föld, és minden, ami azt betölti.” (24. zsoltár) Tu bisvát (svát hónap 15. napja) a fák újéve. Ez az ünnep a harmadik generációs alapjogokra hívja fel a figyelmet. Az ember a Földet, a természeti környezetet nem a szüleitől örökölte, hanem a gyerekeitől kapta kölcsön. Az emberiség nem pusztíthatja el a környezetet, mert ezt egyrészt a Tóra tiltja, másrészt ezzel saját magát öli meg. Ha a jelenlegi ütemben pusztítja az emberiség a környezetet, akkor 20-30 év múlva összeomlik az ökoszisztéma.
Tu bisvát idején nemcsak gyümölcsöket szokás enni (mely szintén a természetre, annak megújulására és örök körforgására emlékeztet minket), hanem szokás Izraelben facsemetéket ültetni. Tu bisvát ezen szokása arra tanít bennünket, hogy óvnunk kell a környezetet, a flórát és a faunát, vigyáznunk kell a teremtett világra, amelyben élünk. Az ember művelni kapta a Földet, nem tönkretenni. Nem szabad a természetet kizsákmányolni, hanem óvni kell azt, hogy gyermekeink is élvezhessék a földön termő és a fán termő gyümölcsöket, melyeket a fák újévekor fogyasztunk.
