Tisztelt Rabbi!

Szeretnék választ kapni a kérdésemre. Rendszeresen olvasom a Bibliát, és amikor Káin és Ábel történetéhez érek, mindig ugyanabba a dilemmába esem, ugyanis nem értem, hogy valójában miért is harcolnak ők egymással? Úgy tűnik, a magyar fordítás nem ad igazán pontos választ erre a kérdésre. Kérem, segítsen megérteni! Köszönöm.

A Rabbi válasza:

Köszönöm a kérdését! Jó látni, hogy rendszeres olvasója a zsidóság szent könyvének, a Tórának.

Nézzük meg a konkrét történetet egy kicsit alaposabban!

Ádámnak és Évának két fia született: Káin és Ábel. Amikor eljött az aratás ideje, Káin és Ábel hálaadásként ajándékot hoztak Istennek. Ábel a legkövérebb, a legszebb juhait kínálta fel ajándékként, míg Káin úgy döntött, hogy nem viszi túlzásba a dolgot: ad ugyan a terményéből, ám nem a legszebb és nem a legszemrevalóbb részéből.
Istent ez a magatartás, fogalmazhatunk úgy, nem  nyűgözte le. Aminek az volt a következménye, hogy nem értékelte sokra az ajándékot, amit Káin felkínált a számára.
És mit csinál ilyenkor a csalódott ember? Depresszióba esik, és saját sértettségébe temetkezik, ahelyett, hogy átgondolná, valójában mi vezetett a kialakult helyzetig. Káin is úgy döntött, hogy az önvizsgálat helyett inkább megsemmisíti, vagyis megöli a testvérét, Ábelt.

A szörnyű tett után érkezik meg újra Isten, és a leggyanútlanabb hangján kérdezi Káintól: “Mi történt a testvéreddel, Ábellel?”
“Nem tudom” – feleli  Káin.  – A testvérem őrzője vagyok én?” (1 Mózes 4: 1–9)

A pszichológia remekül fogalmazza meg a tézist, miszerint az erőszaknak soha semmiféle köze sincs az áldozathoz. Káin azért követ el gyilkosságot, mert frusztrált és dühös. Tudja jól, hogy sok mindent “meg kellene javítania”, “ki kellene javítania” magán, a gondolkodásán, a cselekedetein, de ez bizony sok időt és energiát igényelne.
Nem véletlenül mondják a pszichoterápiás tanácsadásokon, hogy nézz tükörbe, és csak figyeld önmagad! Ez azonban nagyon sok munkát igényel és az őszinte szembenézés, bizony, sohasem könnyű feladat. Egyszerűbb mást hibáztatni, mint például Káinnak Ábelt.

A bűnbakképzés, kudarcaink másokra való áttestálása egyszerű és “olcsó” módja annak, hogy elkerüljük a változás és a fejlődés nehézségeit. Mai társadalmunkban olykor úgy tűnik, hogy senki sem akar felelősséget vállalni a viselkedéséért, a botlásaiért. Márpedig a felelősség el nem ismerése gyakran okozója az erőszaknak, sajnos, néha a családon belül is.

Bízom benne, hogy kielégítő választ tudtam adni.

A Rabbi.

 

/Ha bántalmazást vagy arra utaló magatartást lát vagy tapasztal a környezetében, forduljon a megfelelő hatósághoz, vagy hívja a 112-t!/

 

Most induló sorozatunkban A Rabbi válaszol olvasóink kérdéseire.
Örömmel várjuk további megkereséseiket az info@zsima.hu e-mail címen!