Ezen a héten a „Trumá” hetiszakaszt olvassuk, amelyből két gondolatot szeretnénk megosztani a tisztelt olvasóval.
Az áll a parasában:
“ועשו לי מקדש ושכנתי בתוכם“,
– Ezt a mondatot nagyon gyakran (talán célzatosan) úgy fordítják, hogy „Készítsetek nekem Szentélyt, hogy benne lakozzam” (2M25/8).
Ezt a felszólítást olvasva felmerülhet az emberben a kérdés: Milyen dolog az, hogy az ember, ez a parányi, gyarló és halandó lény feladata kellene, hogy legyen az, hogy házat, lakhelyet építsen a Mindenhatónak, a hatalmas I-tennek? Hiszen maga a Mindenható mondja: Így szól az Ö-való:
„Az ég az én trónom és a föld lábaim zsámolya; melyik az a ház, melyet építetek nekem, és melyik a hely az én nyugalmamra?” (Jes. 66/1)
A legtöbb ember ugyanis úgy véli, az Ö-való „lakhelye” a templom épületében van. Holott a szöveg helyes fordítása: I-ten „köztük”, tehát az emberek között, vagy „bennük”, a hívők szívében-belsejében kíván lakni. Az eredeti héber szó, a בתוכם„ = köztük”, vagy „bennük”, is ezt támasztja alá, (nem pedig בתוכו = közte, benne). Megtudjuk, hogy az Ö-való határozottan támogatja a Szentély felépítését, de annak nem a hatalom erősítése, hanem más oka van: nem a saját nyugalmára és kényelmére gondol, hanem a mi szívünk és lelkünk szükségletére, hogy legyen egy közös hely, ahol lerázva magunkról a hétköznapok porát, szürkeségét, igazi szellemi kapcsolatba tudjunk lépni Vele. A Szentély egy jelkép, de I-ten bennünk, szívünkben, bensőnkben kell, hogy lakjék.
Így már érthető az Ö-való akarata: Készítsenek nekem ugyan Szentélyt, de ennek csak akkor van értéke, ha Én bennük-, a szívükben lakozom, ők pedig telve vannak az irántam való hódolattal, szeretettel és alázattal.
✡ ✡ ✡
Mindjárt a hetiszakasz elején olvassuk “ויקחו לי תרומה“– „hozzanak nekem adományt/ajándékot”. Ezen isteni utasítás elhangzására, a Midrás Tanchumá a következő magyarázatot adja: mivel az Ö-való a Tórát adta Izrael gyermekeinek, amit ráadásul לקח טוב – nak „jó osztályrésznek” neveznek, Ő is elvár valamiféle hála-gesztust Trumá formájában. A Tórát azért nevezik jó osztályrésznek, mert aki azzal foglalkozik, azt tanulja, folyamatosan közösségben van vele, attól nem fogják elvenni, annak örökké osztályrésze marad.
Erről szól az alábbi anekdota is:
Történt, hogy egy kereskedőkkel teli hajón egy talmudtudós is utazott. Mivel a kereskedők sok áru birtokosai voltak, hasonlót gondoltak a talmudtudósról is, így megkérdezték tőle, hogy milyen áruval utazik, mire ez így felelt: „Az én árum többet ér és drágább a ti összes áruitoknál.” A válasz rendkívül felcsigázta a kereskedők kíváncsiságát, így nyomban a tudós árucikkeinek megtekintésére indultak, és bár keresztül-kasul keresték az egész hajón, nem akadtak a tudós árucikkeire. Ekkor kigúnyolták őt. Nemsokára a tengeri rablók támadták meg a hajót és az összes árut hajóstól zsákmányul ejtették, az utasokat pedig partra szállították és ott hagyták őket mindentől megfosztva. Az utasok felkeresték a legközelebbi várost, éhesen, fáradtan, minden pénz és segítség hiányában.
A talmudtudós első útja pedig a tanházba vezetett, ahol a hívek látva az ő nagy tudományát, rendkívüli tiszteletben részesítették és tömérdek ajándékkal halmozták el. Most a szerencsétlenül járt kereskedők könyörögtek neki, hogy járjon közbe a híveknél, hogy azok legalább némi élelemmel, táplálékkal ajándékozzák meg őket is. „Nemde – szólt a tudós – mondtam nektek, hogy az én árum többet ér a ti árucikkeiteknél?
A ti áruitokat elvesztheti az ember, a Tóra azonban az egész életen keresztül tulajdonát képezi az embernek, melyet tőle senki el nem rabolhat.”
A tanulság ebből a történetből nyilvánvaló és egyben kívánságom is valamennyiünk számára, hogy tanuljunk meg különbséget tenni az igazán értékes és maradandó dolgok-, valamint az értéktelen(ebb)ek, elveszendők között és mindig az előbbit tegyük az első helyre.
Hogy ne a világ többsége után menjünk pénzt-, hírnevet-, hatalmat-, hajkurászva, hanem a Tóra útján járjunk és keressük Mennyei Atyánk akaratát, szem előtt tartva a Perek tanítását:
„…az ember elköltözése idejében nem kísérik az embert se ezüst, se arany, se drága kövek se gyöngyök, hanem egyedül a Tóra és a jó cselekedetek”. (Perek 6/84-86).