Kedves A Rabbi, egy nagyon közeli barátom azt mondta, hogy a Purim a zsidóság legszebb ünnepe, mert végre mindenki önfeledten tud bulizni. Nekem ez nagyon meredek, senkitől még nem hallottam ezt.
Tényleg így van?

A Rabbi válasza:

Nagyon úgy tűnik számomra, hogy az Ön barátja szereti a vidámságot, és ez bizony fontos az életünkben, hiszen annyi nehézséggel és szomorúsággal kell szembe néznünk nap, mint nap.
A zsidó tanítás azt tanítja nekünk, hogy a zsidó ünnepeinket, beleértve a Sábeszt is, félig lelki, félig fizikai szinten éljük. Ugyanis a nap egy részét spirituális tartalommal, a zsinagógában imádkozással, Tóra tanulással, a nap további részében, pedig testi tartalommal, azaz finom ételek fogyasztásával és pihenéssel töltjük.

Ez alól két nap, ami kivétel.
Az egyik: a Jom Kipur, az Engesztelés napja, amikor kizárólag spirituális feltöltődéssel foglalkozunk. Hiszen egész napunkat étkezés nélkül imádkozással, minimális pihenéssel a zsinagógában töltjük.

A másik nap: a Purim, a sorsvetés ünnepe, amikor a fizikai örömök kerülnek előtérbe. Ezen a napon rengeteg zajt csapunk, azért, hogy elnyomjuk a gonosz Hámán nevét. Purimkor vidámak vagyunk, és vicces jelmezeket viselünk.

Nagyon érdekes az egyensúly tükröződése ezen a két ünnepen. Jom Kipurkor úgy készülünk a böjtre, hogy a böjt bejövetele előtt nagy ünnepi étkezést tartunk. Purimkor viszont úgy készülünk az örömteli ünnepre, hogy az előző nap böjtölünk. Így jól látjuk, hogy ez a két ünnep ugyanazon érem két oldala, majdnem ugyanazt tesszük csak fordított sorrendben.

Most szeretnék válaszolni a feltett kérdésre, és lehet egy kicsit elgondolkodtató lesz.

Tudjuk, hogy a Jom Kipur a spirituális mélysége miatt nagyobb, mint Purim. Ez bizony nagyon is igaz, jóllehet egyetlen nézőpont szerint, a Purim nagyobb.
Mi lehet ez?
Könnyebb elérni a lelki spirituális emelkedettséget egy olyan napon, mint Jom Kipur, amikor egész napunkat az ünneplő gyülekezettel együtt, az ünnepi hangulatú zsinagógában töltjük, és nincs időnk és lehetőségünk nem megengedett cselekedetek elkövetésére. Purimkor viszont, amikor enyhe mámoros állapotba is kerülhetünk (és ez nem lehet több mint enyhe!), sokkal nehezebb őrködni cselekedeteink felett és fenntartani emberi méltóságunkat.
Így a barátjának részben igaza van, de csak részben, hiszen az Örökkévaló szolgálata a mi elsődleges feladatunk, viselkedésünkkel, másokat megbotránkoztató magatartásunkkal nem szégyeníthetjük meg az Ő nevét.

Remélem sikerült megválaszolni a kérdést.
Örömteli Purim Ünnepet kívánok.

A Rabbi.

(Szeretném felhívni a figyelmet, hogy Purim nem az értelmetlen ivászatról szól. Egy-két pohár bor általában elég ahhoz, hogy teljesítsük kötelezettségeinket)