A réges -régi időkben egy Perzsia nevű országban sok zsidó ősünk élt elvegyülve a többi nép között.
Szorgalmasan dolgoztak, boldogan éltek. Az egyik családot ketten alkották: Mordecháj, és unokahúga a szépséges Eszter.
A király, akit Áhásvérusnak hívtak épp feleséget keresett. Mordecháj ajánlotta neki unokahúgát, a szépséges Esztert, akit a király nagyon megszeretett és elvett feleségül.
A királyt sokan kedvelték, de nem mindenki. Legfőbb tanácsadója, Hámán különösen nem, ő szeretett volna lenni a király, de ezt titkolta. Gyűlölte Mordechájt is mert jó tanácsaival sokszor segített a királynak, hogy jól vezesse országát. Kedvesnek próbálta mutatni magát, így leplezte gonosz természetét.
Hámán félt, hogy ha megpróbálja megszerezni a királyi koronát a zsidó nép és Eszter királyné megakadályozza, hiszen ők szerették a királyukat. Gonosz tervet eszelt ki, hogy előbb a zsidó népet pusztítsa el. Megkérte a királyt, hogy hozzon egy gonosz törvényt, hogy aki akarja megölhessen bárkit, aki zsidó. Sorsvetéssel kijelötölték a napját is e szörnyűségnek: ádár hónap 14-ét.
Eszter királyné megtudta a tervet és Mordecháj nagybátyjával kitalálták, hogyan akadályozzák meg, míg a városban lakó többi zsidót megkérték, hogy imádkozzanak a terv sikeréért.
Eszter rendezett egy nagy lakomát. A királynak nagyon ízlett a feltálat sok étel. Mikor dicsérte, Eszter elmondta, hogy most egy zsidó konyha finom ételeit ették, mert ő is zsidó, és ha a nép ellen tör valaki, akkor az ő ellene is van.
A király nagyon megharagudott Hámánra, hogy becsapta őt és rávette egy gonosz törvény meghozására. Újabb törvényt hozott, hogy a zsidó nép szabadon megvédheti magát és békében élhet országában, Hámánt pedig felakasztották arra a bitófára, amit ő ácsolt Mordechájnak.
Eszter és Áhásvérus ezután boldogan éltek a békés országban. Mordecháj kihirdette, hogy ezen a napon a zsidók örömünneppel emlékezzenek meg csodálatos megmenekülésükre.
Azóta ünnepeljük Purimot jelmezekkel, Eszter könyvének olvasásával, Hámántáska süti evésével és sok-sok mókával.