„Zsidó bárók bűnei” – címmel tartott nemrég előadást Szunyogh Szabolcs történész a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely szervezésében. Az előadó a szokatlan címválasztást azzal indokolta, hogy a történelem rendkívül igazságtalanul bánt el ezekkel az emberekkel. Az antiszemita vélekedések kedvelt célpontjai ők, mind a baloldali, mind a jobboldali rezsimek előszeretettel bélyegezték őket spekulánsoknak, népnyúzóknak.
Pedig a 19–20. század fordulóján élő zsidó milliomosok – iparmágnások, kereskedők, gyár-, bánya-, banktulajdonosok – a tehetségük és szorgalmuk révén többnyire nagyon mélyről emelkedtek fel, majd az ország javára tett szolgálataikért nemesi és bárói címekben részesültek. Jellegzetes vád volt feléjük, hogy egész ágazatokat foglaltak el, kiszorítva onnan a törzsökös magyarokat, jóllehet a semmiből hozták létre azokat a szakterületeket, amelyeknek aztán kiemelkedő vezetői lettek.
Azok a zsidó arisztokraták tudtak a leginkább önazonosak maradni, akik úgy váltak jó hazafikká, hogy egyben hűek maradtak zsidó gyökereikhez is. Elég csak a méltatlanul elfeledett Wahrmann Mór bankár-gyárigazgatóra (1832-1892) gondolni, aki „a semmiből” lett az egyik leggazdagabb polgár és mecénás, „a legnagyobb magyar zsidók egyike”. Már fiatalon Deák Ferenc barátja, az első izraelita képviselő, a Parlament pénzügyi bizottságának elnöke, majd a Pesti Izraelita Hitközség elnöke is lett. „fontos tudatosítani, hogy a magyar zsidóság hozzájárulása nélkül Magyarország polgári modernizációja nem zajlott volna le. A magyarországi németséggel kapcsolatban is nagyon hasonló a véleményem” – szögezte le Szunyogh Szabolcs.
Egy másik példa Engel Adolf (1820– 1903), aki nagyon szegény család sarjaként vált Pécs egyik leggazdagabb polgárává, sok pécsi ingatlan között a pécsi zsinagóga építtetőjévé is, a komlói bányászat és vasút megteremtőjévé, a pécsi kórház bőkezű támogatójává. Engel Adolf 1848-ban nemzetőrként harcolt, ami nem tett jót a karrierjének, mert Haynau csak a magyarországi zsidóságra szabott ki kollektív büntetést, mondván: a zsidók nélkül Kossuth két hónapig sem bírta volna. A történész szerint ez így volt, hiszen a Pesti Izraelita Hitközség eladta a kegytárgyakat, és a pénzt odaadták Kossuthnak, hogy legyen a Kossuth-bankónak fedezete.
A honvédsereg teljes orvosi kara zsidókból állt, és a zsidó katonák messze az országos létszámarányukon felül voltak reprezentálva a honvédségben. A szabadságharc leverése után Engel Adolf házakhoz járt fát vágni, majd összespórolt pénzéből gőzfűrészt vett, és Pécs központjában fűrésztelepet nyitott. A vasútnak is szállított fát, majd átállt a szénre, ő fedezte fel Komlót, hozta lére az ottani bányát, emellett parkettagyár, uszoda, cementgyár, mészégető, vasútvonalak is fűződnek a nevéhez. Engel Adol nevére sokáig senki sem emlékezett, későbbi leszármazottai mind odavesztek a holokausztban. Pécs városa ma tisztelettel őrzi emlékét.
Összesen 300 zsidó személy kapott nemességet Ferenc Józseftől és 30-an bárói címet. A bárók között volt például a kulturális területen is kiemelkedő szerepet vállaló Hatvany-Deutsch Sándor, Korányi Frigyes egyetemi orvostanár, a magyar tüdőgyógyászat megteremtője, Kornfeld Zsigmond főrendházi tag, tőzsde és hitelbank elnök, illetve Weiss Manfréd gyáros és nagykereskedő is, aki létrehozta a magyar acélipart.
Weiss Manfréd (1857–1922) volt minden idők leggazdagabb magyar zsidója, aki a legtöbbre vitte: zöldségesből lett iparmágnássá. Weiss Manfréd nagyapja pipakupak-készítő kisiparos volt, édesapja pedig cseh szilvalekvárral és zöldségekkel kereskedett. Fia, Manfréd kezdetben a bátyjával társulva, feleségeik hozományát összeadva a Lövölde téren nyitottak egy zöldségkereskedést. S mivel a zöldség idénytermék, egy bádogprés segítségével elkezdtek különféle konzervételeket gyártani, sőt a Nescafé elődjének tekinthető, vízben oldódó kávéport is előállítottak. Nemsokára létrehozták az Első Magyar Konzervgyár Társas Vállalkozást a Közvágóhíd mellett, s ekkor már 1200 embert foglalkoztattak.
Hamar rájöttek arra is, hogy a présgépekkel nemcsak konzerveket, hanem töltényhüvelyeket és egyéb hadászati felszereléseket is lehet gyártani. Az 1880-as évekre a hadsereg beszállítói lettek, s mikor lőporral is elkezdtek dolgozni, biztonsági okokból Csepelen építették fel a gyárat. Amikor pedig a báty 1892-ben parlamenti képviselő lett, összeférhetetlenség miatt kivált a közös üzletből. Weiss Manfréd vezetése alatt 1896–1912 között kialakult a csepeli gyárkomplexum, ahol a vasipari termékek teljes gyártási folyamata zajlott. Weiss arra is ügyelt, hogy a környékbeli embereket képezze ki és foglalkoztassa: 1893-ban 150 emberrel kezdte el az acélipari munkát, 1917-ben már 27 ezer munkással dolgozott. Munkásait megbecsülte, rengeteg jóléti és szociális intézkedés fűződik nevéhez (óvoda, bölcsőde, iskola, nyugdíjintézet, munkáslakások, üdülő, utalványrendszer, csepeli kórház, népkonyhák, tüdőszanatórium, katonakórház stb.). A békeidőkre is gondolva Weiss Manfrédnak rengeteg egyéb vállalkozása volt, szövőgyárat, gőzmalmot, bankot hívott életre és főként ingatlanba fektetett: ő építette meg az Andrássy út és az Újlipótváros számos, ma is meglévő patinás épületét. A háború után már a GDP 10 százalékát adta a Weiss Manfréd Művek.
Weiss 1884-ben vette el Albert von Wahl vasúti vezérigazgató lányát, Alice-t, akitől hat gyermeke született. Bár kora hajnaltól késő estig dolgozott, minden este kikérdezte gyermekei leckéit, és családi zeneesteket is tartottak. Feleségét korán elveszítette, az ő emlékére hozta létre 1910-ben az első modern szülészeti központot és nővérképzőt Budapesten, amely ingyenes szolgáltatást nyújtott felekezetre való tekintet nélkül minden érintettnek.
Weiss a gyermekei, négy lánya és két fia, egyaránt magas kort értek meg, s jellemző módon a Weiss család több nőtagja is egyenrangú társ volt férje sikeres vállalkozásaiban. Weiss Manfréd 1922-ben hunyt el agyvérzésben, a gyárat egyik veje, a bányatulajdonos Chorin Ferenc vitte és fejlesztette tovább.
Szunyogh Szabolcs teljes előadása megtekinthető a HDKE Facebook-oldalán.
Hetek Közéleti Hetilap – A zsidó bárók „bűne”