– Az 1840-es évektől beszélhetünk debreceni zsidóságról. A holokauszt időszakára már 12 ezer zsidó volt Debrecenben, ami egy nagyon népes közösségnek számított, hiszen Nagy-Magyarország területének figyelembevételével egyedül Nagyváradon volt ennél nagyobb közösség – nyilatkozta a debreceni hitközség elnöke, Horovitz Tamás a Hajdú-Bihari Naplónak.
– Debrecenben két közösség alakult ki, az ortodox és a „status quo ante” hitközség. A neológ irányzat itt nem volt jelen – tette hozzá. Elmondta, az egyes irányzatokban nincsenek nagy eltérések, a zsidóság 613 vallási törvénye minden közösségre ugyanúgy vonatkozik, de az ortodoxok szigorúbban és pontosabban betartják azokat.
A debreceni zsidó negyed a Pásti, a Hatvan és a Kápolnási utca környékén helyezkedett el. Ennek az volt az oka, hogy a régi időkben a zsidók mindig a zsinagóga köré települtek, hiszen nagyon fontos törvényünk, hogy sábeszkor, ami péntek délutántól szombat estig tart, semmilyen járművet nem lehet használni. Így azért, hogy a vallásos zsidó emberek be tudják tartani az előírásokat, kézenfekvő volt, hogy közel lakjanak a zsinagógákhoz.
A második világháború alatt Debrecenben a Bajcsy-Zsilinszky utca, a Kápolnási utca és a Pásti utca környékén kerítettek le egy területet a gettónak, majd a régi téglagyárhoz vitték ki a zsidókat, ahonnan elszállították őket a munkatáborokba. Innen kevesebb embert vittek Auschwitzba. A város zsidó polgárait főként egy Bécs melletti munkatáborba deportálták – fogalmazott. A Pásti utcai zsinagóga udvarán ma egy emlékfal tiszteleg azelőtt a hatezer debreceni zsidó előtt, akik sosem tértek vissza. A világháborút követően egyből újjáépítették a hitközséget a debreceni zsidó polgárok, de az akkori időszak bizonytalanságai miatt sokan disszidáltak, főként Izraelbe, Amerikába, Ausztráliába, Kanadába. A DZSH elnöke arról is beszélt, hogy bővelkedett zsinagógákban a város. A ma is működő Pásti utcai és Kápolnási utcai zsinagóga mellett a Petőfi téren is volt egy nagyon szép zsinagóga, amelyet lebontottak. Működött egy „bét-hammidrázsnak” nevezett intézmény is a Pásti utcán. Ez tanulóház volt, amely zsinagógává alakult, és ennek a pincéjében működött a mikve. Hozzátette, a fürdőt pár éve feltárták az évek folyamán odagyűlt törmelék alól, majd egy restaurálási folyamattal visszaállították eredeti hangulatát, hogy bemutathassák, hogyan is működtek ott a medencék. – Ez a mai napig látogatóhelyként üzemel, illetve kulturális rendezvényekre, kóser borkóstolókra is használjuk – mondta.