A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsosomat Vájákhél-Pökudéj kettős heti szidra szombatjára készülve!
Az idén ez a szombat a Purim utáni második szombat lesz közvetlenül Niszán hónap előtt, tehát Sábosz Háchajdes. Az egyiptomi kivonulás csodái Niszán hónapban történtek és Pészach által minden évben megünnepeljük nemzetté és szabaddá válásunkat.
Erre készít fel bennünket Sábosz Háchajdes a hónap szombatja is.
A Sábosz Háchajdes – re előírt külön részlet a Szentírásból (2M:12,1-20) az egyiptomi pészach – áldozattal és a pészach – ünnep törvényeivel foglalkozik.
A háftoró az újjáépített Szentély pészach – törvényeiről beszél.
“…: Az első hónap első napján végy egy hibátlan fiatal tulkot és végezz szertartást a szentély megtisztítására,”
(Jechezkél:45,18)
Jechezkél prófétánk idejében Niszán hónap volt az év első hónapja. Jechezkél látomása szerint tisztító és bűnbánó ünnepnek kell megelőznie Pészach ünnepét a hónap első napján. Mégpedig azért, hogy a Szentély tisztasága, amely vigyázatlanság vagy tudatlanság által veszélybe kerülhet, biztosítva legyen.
Az azzal kapcsolatos szertartások újszerűsége, amelyeket Jechezkél látomása elbeszél, arra indította Talmud bölcseinket, hogy azokat a “Harmadik Szentélyre” vonatkozó előírásoknak értékeljék.
Azaz: Jechezkél azzal kapcsolatos próféciája a messiási időkben majdan felépülő Szentélyre vonatkozik.
Sábosz Háchajdes Jechezkél prófétánktól vett háftorója egy csodálatos irodalmi utópia a régmúltból. Jechezkél prófétánk víziójában a királyi hatalom szigorúan körül van határolva. Olyannyira, hogy a nép fejedelme nem más, mint a Szentély képviselője. Az eljövendő korban nem lesz háború, nem lesznek katonák. A király, mivel nem lesz feladata a hadvezetés, hanem birtokos lesz, egy a birtokát művelő izraelita.
Jechezkél allegorikus versei azt fejezik ki, hogy az Ö-valónak tervei vannak az emberrel. Az emberi jellem fejlesztése, nevelése és egy közösségé való építése. Jechezkél prófétai működésének végső célja Izráel tagjainak kettős nevelése.
Az egyén vallásossá nevelése azt jelenti, hogy testi, lelki és szellemi tisztaságban élve eszmei célok szolgálatában álljon. A másik fontos célja, hogy az egyének igazi emberi közösségé formálódjanak.
Testi, lelki, szellemi tisztaságukat ne csupán, mint sok – sok egyén éljék meg, hanem közösségként is. Az eszmei célok szolgálatában végzett tevékenységüket ne csupán, mint egyének végezzék, hanem érezzék át és értsék meg a közösségi cselekedetek egyedülálló jelentőségét is. Jechezkél nevelési célja, hogy Izráel tagjai érezzék át; egyéni értékeik, tevékenységeik egy közösségben összeadódnak és még valami többlet is keletkezik. És itt Sábosz Háchajdes tanítása kapcsolódik a Kivonulás könyvét búcsúztató kettős heti szakasz tanításához.
A Kivonulás könyvében jelenünk meg, mint nép a szolgaságban. Majd, mint nép a szabadságban.
Ez a könyv a zsidóság, mint közösség, és mint nép formálódásáról szól.
“És egybegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész gyülekezetét”
(2M:35,1)
A Vájákhél számunkra azt jelenti, hogy Mózes egybegyűjtötte a zsidókat, hogy a zsidók gyülekezete együtt teljesítsen egy micvát (vallási parancsot) a pusztai Szentély építésével.
Itt már közösségként jelenik meg a zsidóság, ezért is nevezik a zsidó közösségeket azóta is gyülekezeteknek.
A zsidó gyülekezetek együttes tevékenységében az egyének tevékenysége nem csupán összeadódik, hanem minőségi többlet is keletkezik.
Ahogy a pusztai Szentély építésénél annak idején nem csupán összeadódtak az egyének micvái, hanem minőségbeli különbséget is jelentett az együtt, közösségként teljesített micva.
“Hat napon át legyen néktek munkának végzése és a hetedik napon legyen néktek szent nap, a nyugalom szombatja az Ö-való tiszteletére; aki ezen a napon munkát végez, ölessék meg.” (2M:35,2)
Ö-való figyelmeztette Mózest, hogy a szombat szentségét még a Szentély építésével kapcsolatosan sem szabad megszegni.
Mózes mesterünk ezt, az Ö-való figyelmeztetését ismétli meg a szentélyépítésre összehívott gyülekezet előtt.
“És látta Mózes a teljes művet, és íme, úgy készítették el azt, amint megparancsolta az Ö-való, akként készítették el és megáldotta őket Mózes.”
(2M:39,43)“És volt a második év első hónapjaiban, a hónap első napján, fel lett állítva a hajlék.”
(2M:40,17)
Az egyiptomi kivonulás utáni második év első napja Niszán hó elseje. Ezen a napon Ö-való dicsfénye jelezte a Sekhina-t a találkozás sátrában.
A találkozás sátra feletti felhő, pedig a nép számára volt látható jele Ö-való védő és megszentelő jelenlétének.
A Kivonulás könyvének végén felkiáltunk: ” légy erős, légy erős és erősítsük egymást” végrehajtani azokat a törvényeket, amelyek Mózes második könyvében írva vannak!