Tisztelt Rabbi!

Most sokan vannak olyan helyzetben, hogy lélegeztető gépre kerülnek az intenzív osztályon, és az orvosok azt mondják a hozzátartozóknak, hogy sajnos nagyon kevés, vagy szinte semmilyen esély sincs arra, hogy felépüljön a beteg.
A kérdésem az, hogy helyénvaló-e ilyenkor az imáinkban felépülést kérni, ha tudjuk, hogy a gyógyulás már teljesen lehetetlen?
Mert úgy érzem, hogy ha imádkozunk a betegért, azzal a beteget nem, csak a fájdalmat hosszabbítjuk meg.

A Rabbi válaszol:

Sajnos nagyon nehéz időszakot kell most átélnünk, és csak reménykedve fordulhatunk a Mindenség Alkotójához, hogy segít a betegeinken és azokon akik most a legnehezebb időszakot élik meg.
Azt tudnia kell, hogy gyakorlatilag soha nem imádkozunk és imádkozhatunk, bármilyen reményvesztett is a helyzet, hogy egy ember meghaljon.
De abban igaza van, hogy ha egy ember szenved nagyon súlyos betegségben, akkor ne egyszerűen csak imádkozzunk, hogy hosszabbodjon meg az élete, hanem az ideális imádkozás az legyen, hogy a betegségből teljesen gyógyuljon fel az, akiért az ima szól.

Ha csak felszínesen tekintünk a kérésünkre akkor úgy tűnhet, hogy ez egy olyan kérés, amely szerint az ember életének meghosszabbítását kérjük csupán, valójában imáink szavait csakis Isten tudja, hogyan lehet a legjobban teljesíteni. De kötelességünk mindent megtenni a beteg ellátása és fájdalmainak enyhítése érdekében. Bár mi feltehetjük a kérdést, hogy bizonyos élethelyzetek valójában milyen értéket képviselnek, érdemes-e ilyen élet élni egyáltalán de soha nem hozhatunk mi döntést és ítéletet.
Ahogy Bölcseink tették fel a kérdést: Ki tudja, mekkora érték van a túlvilágon, amikor az ember szenvedéseket szenved el ezen a világon?
Így az ilyen ügyeket kizárólag Isten képes a kezeiben tartani.

A mi dolgunk az ima, a teljes gyógyulásért.
Ajánlanám a megfelelő zsoltárok elmondását is.

A Rabbi

“Javaslom ilyen helyzetben minden esetet részletesen vitasson meg egy illetékes hozzáértő az Ön bizalmát élvező rabbival”