הָא לַחְמָא עַנְיָא דִּי אֲכָלוּ אַבְהָתָנָא בְּאַרְעָא דְמִצְרָיִם
כָּל דִּכְפִין יֵיתֵי וְיֵיכוֹל
כָּל דִּצְרִיךְ יֵיתֵי וְיִפְסַח
הָשַׁתָּא הָכָא – לְשָׁנָה הַבָּאָה בְּאַרְעָא דְיִשְׂרָאֵל
הָשַׁתָּא עַבְדֵּי – לְשָׁנָה הַבָּאָה בְּנֵי חוֹרִין.

Ez a szenvedés kenyere, amelyet őseink egyiptomi földön etettek.
Mindazok, akik éhesek, engedjenek bemenni és enni.
Mindenkinek, akinek szüksége van rájuk, hagyjuk ünnepelni a Peszáchot.
Most itt vagyunk. Jövőre Izrael földjén.
Ebben az évben rabszolgák vagyunk. Jövőre szabadok leszünk.
(Hágádá)

Kedves Barátaim, Drága Hittestvéreim!

A háború utáni generációk számára, ismét rendhagyó ünnepre készülünk. Hosszú évtizedek óta ez lesz a magyarországi neológiának a második olyan széder estéje, ahol nem közösségi ünnep keretében emlékezünk meg a kivonulásról. Szobáink négy fala között hogyan tudjuk igazán átélni a szabadság ünnepét, amely a fizikai szabadságot jelenti? Az egyiptomi rabság jelentését ezekben a pillanatokban könnyebben átérezhetjük. A kivonulást Izrael népe egységesen cselekedte meg.

Az őrködés éjszakájaként is ismert a széder este. Ehhez viszont őrre van szükség. S mi a feladata az őrnek, mi a célja?
Hogy megőrizze a kivonulás jelentőségét.

Ez a történelmi lecke biztosítja Izrael népének folytatólagosságát és jövőjét. Ezért a széder egyik micvája részleteiben elmesélni a kivonulás történetét, apáról fiúra, generációkon át, ahogy a Misna is írja: Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból, amint mondatott:

“és beszéld el fiadnak azon a napon, szólván: ezért tette azt nekem az Ö.való, mikor kijöttem Egyiptomból”
(Móz. II. 13, 8)

Nemcsak őseinket váltotta meg a Szent – áldott legyen Ő – hanem minket is velük együtt, amint megmondatott:

“minket pedig kihozott onnan, hogy elvigyen és nekünk adja azt az országot, amelyet esküvel ígért őseinknek. Ezért kell hálálkodnunk, dicsérnünk, dicsőítenünk, zengenünk, magasztalnunk, elismernünk, áldanunk, hirdetnünk, megénekelnünk azt, aki ezeket a csodákat tette őseinkkel és mivélünk. Kivezetett a szolgaságból a szabadságra, bánatból örömre, gyászból ünnepnapra, homályból nagy fényességre és leigázottságból megváltásra.
Mondjunk hát előtte új éneket, hallelúja!
(Babiloni Talmud, Peszachi traktátus, Maimonidész Ha’Hamec is matzah törvények VII. fej. I. Halacha.)

Az elbeszélés fontosságáról tanúskodnak Maimonidész szavai:

Nagy bölcsek is kötelesek az egyiptomi kivonulásról mesélni és legyen áldott az, aki sokat beszél a kivonulás részleteiről.
(Maimonidész Ha’Hamec is matzah törvények VII. fej. I. halacha.)

Ez az a cél, amit szüleink hagyományát követve teljesíteni kívánunk.
Mi kell hozzá?
Mire van szükségünk?

Gámliél rabbi ezt szokta mondani, aki a széder estén nem beszél erről a három dologról: a pászka, peszách-áldozat és a keserűfű, az nem tett eleget kötelezettségének.
(Babiloniai Talmud Pszáchim 10 f. 5m)

 

Folytatjuk…