Ahhoz, hogy képesek legyünk elkészíteni a saját kovásztalan kenyerünket és leülni a mellé az asztal mellé, ahova mindenkit meghívunk kortól, nemtől, vallástól függetlenül, ahol el kívánjuk fogyasztani a szegénység kenyerét – most még rabszolgaként, de jövőre már szabad emberként; ehhez álmokra van szükség.
Álmok
Az álmoknak mindig nagy szerepük volt a zsidóság történetében. Már Jákob is, akitől mi utódok az Izrael nevet örököltük, legnehezebb korszakában, egyedül a pusztában, kitéve a vadállatok és a gonosz emberek támadásának, csak az álomban talál vigaszt és bátorítást, hogy az Ö.való meg fogja segíteni. Fiát, Józsefet ugyancsak az álmok segítik ki a szörnyű rabságból. Salamon király álmokból merít tudást, hogy államát vezetni tudja.
A Talmud viszont úgy ítéli meg Bráchot traktátusban (55/b), hogy álmainkat a saját gondolataink diktálják. Ez a vélemény teljesen megegyezik Freud nézetével, aki azt hirdette, hogy álmaink azok a gondolatok, amelyeket nappal a tudatalattink régióiba kényszerítünk, de éjjel előjönnek és megvalósulnak.
Ugyancsak a Talmudban van olyan vélemény is, amely Ráv Hiszda megfogalmazásában kiemeli, hogy „sem a jó, sem a rossz álom nem valósul meg teljesen”.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a különböző véleményeket, akkor rájöhetünk arra, hogy nincs ellentmondás a szentírási és a talmudi álomkép között. A szentírási álmok álmodói nem bénulnak meg helyzetük kilátástalanságától és nem rettennek meg a kezdeti tapasztalatlanságuk miatti problémától, hanem minden erejüket, tudásukat, kitartásukat latba vetve indulnak a küzdelembe, hogy változtassanak a sorsukon, majd tehetségüket az emberiség szolgálatába állítsák.
Vigyük magunkkal a zsidó hagyomány eme gondolati ékkövét, peszach ünnepére.
A kivonuláshoz, kivonulásunkhoz elengedhetetlen, hogy legyenek álmaink és azokat merjük megvalósítani.
