A korbán pészach, a pészachi áldozat nem más, mint a tizedik csapás: elkerülje a zsidóság lakta otthonokat;
ennek feltétele a tisztánlátás.
Tisztánlátás
Meg kell, hogy értsük, hogy mit jelent a kivonulás, hogy kinek szól, és hogy mi a szabaddá válás folyamata.
A széder este központi olvasmánya a hágádá. Az egyiptomi kivonulás történetét meséljük el gyermekeinknek.
„Amikor ezt a mondatot hallom, beszéld el fiaidnak, sinámtám lövánéchá:
ne úgy mondd fiaidnak, hanem gyermekeidnek tehát beszéld el az utókornak mindezt.”
(Vájikrá rábá)
Rabszolgák voltunk Egyiptomban… kezdjük évről évre olvasni a Széder esti történetet, de végigolvasva az egész Hagadát, sem kapunk arra egyértelmű választ, hogy mikor ért véget szolgaságunk.
Tudjuk, hogy a kivonulás közben eleink elérték a tengert, messze maguk mögött hagyva a szenvedés földjét, de mégsem szabadultak meg, és hiába nyitotta meg előttük az Ö.való a Sás tengert s veszejtette vízbe a fáraó hadseregét, hiába tettek meg a kivonulók több száz kilométert a sivatagban, szabadságuk mégsem érkezett el.
Mindez azért volt, mert eleink szolgasága – miként a miénk is – lelki természetű volt.
Mindaddig szabadok vagyunk, hiába őriznek munkafelügyelők vagy fegyveresek, amíg lelkünkben nem fogadjuk el a rabszolgaságot, és hiába jutunk el a szabadság földjére, ahol már nincsenek őrök, a szolgaság bennünk marad, ha lelkünket nem tudjuk felszabadítani.
Ekként vagyunk a mai napokban is, elsősorban saját magunkba kell néznünk s megszabadítani lelkünket és gondolatainkat a szolgaság minden reflexétől, hogy szabadon és nyíltan nézhessünk a világba.
