A hét szombatja kiemelkedik az év többi szombatjának sorából a hagyományos elnevezése Sábát Hágádol- Nagyszombat. Háftárá-ja azaz prófétai olvasmánya Malachi könyvének harmadik fejezete.

“Majd elküldöm számotokra Élija profétát, mielőtt eljő az Örökkévaló nagy és félelmetes napja.”

A próféta e mondatában szereplő ”nagy és félelmetes nap” hagyományos magyarázata a megváltás, a messiási kor kezdete. Élijáhu küldetése a nagy és félelmetes nap előtt kibékíteni a szülőket a gyermekekkel.

Évezredek óta generációk ülnek egymás mellett a kovásztalan kenyér ünnepének estéjén emlékezve az egyiptomi megváltásra és a jövőbeni megváltás reményével szívükben. Ennek az estének legelterjedtebb neve Széder vagyis rend éjszakája, mert előírt rendje van ekkor az imáknak és az ételeknek.
Ekkor kérdezi a gyermek az apjától ezeket a kérdéseket.

“Miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?

Hogy más estéken kovászos kenyeret és kovásztalant is ehetünk, ezen az éjszakán csak kovásztalant.

Hogy más éjszakákon mindenféle zöldséget ehetünk, ezen az éjszakán csak keserűt.

Hogy más éjszakákon egyszer sem mártogatunk, ezen az éjszakán kétszer is.

Hogy más éjszakákon ülve vagy fekve eszünk, ahogy jól esik, ezen az éjszakán mindannyian csak hátra dőlve.”

Emlékezünk arra, hogy otthon vagy közösségben mi is énekeltük vagy kérdeztük ezeket a kérdéseket. Az asztalt körül ülő szülők és vendégek biztató tekintetét látjuk még.

“Miben különbözik ez az éjszaka a többi éjszakától?
Hogy más estéken kovászos kenyeret és kovásztalant is ehetünk, ezen az éjszakán csak kovásztalant.”

Valóban egy átlagos vacsorára maceszt, azaz kovásztalan kenyeret és szép barnára sült kenyere együtt szoktuk enni? Lehet, de ez nem megszokott, úgy gondolom a gyermek nem is ezt kérdezi.

Ezen a héten Mózes harmadik könyvének második Cáv hetiszakaszban az áldozatokról olvasunk, mint az előző héten is, de most van egy új áldozat is a hálaáldozat és ehhez egyrészt kovásztalan más részt kovászos kenyeret is vittek a Szentélybe az áldozati állat mellett. A kovászos kenyérből, ami a szertartásbeli étkezés része volt, de nem mutatták be az oltáron.
Azt gondolom a hággádában szereplő gyerek sokszor részt vehetett olyan étkezésen, ahol a hálaáldozatot fogyasztottak. Akkor áldozták a hálaáldozatot, ha valaki betegségből gyógyult fel, ha valami csodának volt a részese vagy fogságból szabadult. Ott ült a fiú az asztalnál látta a sült bárányt, a keserű füvet és a kovásztalan kenyeret a korabeli széder étkeit és mivel ismerte ősök történetét és tudta hogyan menekültek meg.