Néhány gondolat Peszach négy félünnepéhez.

וַיְדַבֵּר מֹשֶׁה אֶל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, לַעֲשֹׂת הַפָּסַח
„És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy készítsék el a Peszáh-áldozatot”
( IV. M.9/4)

Bölcseinkben felmerült a kérdés: miért volt szükséges, hogy az Örökkévaló ismételten megparancsolja Izrael fiainak a peszáh-áldozatot? Rabbi Háim ben Átár szerint azért, mert az Aranyborjú vétkének elkövetése után az a kétség merült fel, hogy jogosultak-e Izrael fiai bemutatni áldozatot. Az Örökkévaló megismételt parancsának az volt az oka, hogy tudassa a zsidó néppel, hogy engesztelést nyertek, hiszen a talpra állás és az újrakezdés elengedhetetlen feltétele, hogy felismerjük, hogy már megfizettünk helytelen cselekedeteinkért.

וּבְכֹל אֲשֶׁר-אָמַרְתִּי אֲלֵיכֶם, תִּשָּׁמֵרוּ; וְשֵׁם אֱלֹהִים אֲחֵרִים לֹא תַזְכִּירוּ, לֹא יִשָּׁמַע עַל-פִּיךָ
“És mindenben, amit mondtam, legyetek körültekintőek, más istenek neveit ne említsétek, ne legyen hallható szájatokból”
(2.M. 23:13)

Rási szerint a bálványimádás semlegesít minden micvát (jócselekedetet). Sok van, ami első ránézésre nem látszik annak, ami valójában. Van olyan, amit ebben a gyorsan változó világban nem Isten akaratának tudjuk be.
Ez lehet akár az első lépés a bálványimádás útján.

Ha  I-n akaratát csak a Tórai „múltbéli” törvények szerint akarjuk szolgálni, és nem tudjuk aktualizálni, akkor az lehet egyfajta spirituális időbe fagyott nosztalgia. Nemcsak a változó és megújuló zsidó kultúra neutralizálása, hanem I-ené is. A zsidó I-enszolgálat nem elszigetelt cselekvés. A parancsokat nem tehetjük folyamatosan múlt időbe zárva. Hiszen a saját életünket se múlt időben éljük.
A tudat nem lehet csak “kommentár magatartás”, hanem a történelem hagyományával szabadon kommunikáló tudatnak kell lennie.

 וַיֹּאמֶר, לֹא תוּכַל לִרְאֹת אֶת-פָּנָי:  כִּי לֹא-יִרְאַנִי הָאָדָם, וָחָי
“És mondta Isten: nem láthatod színem, mert nem láthat engem ember, hogy élve maradjon”
( 2. M. 33/20)

A Talmud számos, rabbik és római uralkodók közötti beszélgetést idéz:
„Egy alkalommal megkérdezte Adriánusz ( Hadrianus) császár Rabbi Jehosua ben Hanánjá-t:„Van-e a világnak ura?”
Kérdéssel válaszolt: „Vajon gazdátlan a világ?”
A császár megkérdezte: „Miért nem jelenik meg évente kétszer, hogy láthassák a teremtmények, és rajtuk legyen a tőle való félelem?”
Erre a Rabbi válasza ez volt: „Mert a világ nem lenne képes megállni a fényében, amint írva van: “nem láthat engem ember, hogy élve maradjon”.
Adriánusz így szólt: „Ha nem mutatod meg nekem az Örökkévaló színét, nem hiszek neked!”
A rabbi délben szembeállította a császárt a Nappal, és azt mondta neki: „Nézz bele a Napba és meglátod Istent!”
A császár így válaszolt: „Ki tud a Napba nézni?…”
Rabbi Jehosua ben Hananja így zárta a diskurzust:
„Ha a Napba képtelenség belenézni, akkor mennyivel inkább képtelenség rápillantani Istenre, akinek a ragyogása betölti az egész világot!”

וַיְדַבֵּר מֹשֶׁה אֶל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, לַעֲשֹׂת הַפָּסַח
„ És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy tartsák meg a Peszachot.”
( IV.M. 9/4.)

Miért volt szükség, hogy az Ö-kkévaló megparancsolja a Peszách áldozatot? Hiszen több helyen olvassuk a Peszách részletes leírását? Rabbi Chájim ben Átár szerint azért, mert az aranyborjú vétkének elkövetése után felmerült a kétség, hogy jogosultak-e Izrael fiai bemutatni az áldozatot.
Az Ö-kkévaló megismételt parancsának oka, hogy tudassa a néppel, hogy engesztelést nyertek.