Izraelben egyre többet és egyre többen emlegetik az egyiptomi kivonulás azon érdekes momentumát, amikor eljött a lehetőség pillanata és a rabszolgaságban tartott zsidó népnek döntenie kellett a távozásról. Nem lehetett sokáig gondolkodniuk, hiszen egy éjszaka állt rendelkezésükre, s olyan gyorsan kellett összeszedniük magukat, hogy még a kenyérkelesztésre se volt idejük a nép asszonyainak.

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 12:34
És a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelt volna, sütőteknőivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.

A kivonulást megelőző este minden zsidó családfő levágott egy bárányt és miután tűzön megsütötték azt, kovásztalan kenyérrel és keserűfűvel sietve megették azt.

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 12:8
A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.

A pészach szó elkerülést jelent. Az Egyiptomot érő tízedik csapás elkerülte az Örökkévaló parancsát betartó zsidó családokat. A Tóra szerint az Egyiptomra vetett büntetés, a tízedik csapás az elsőszülött fiúgyerekek halála volt.

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 12:30
Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.

A gonoszok, a rabszolgatartók nagy árat fizettek bűneikért. A rabszolgasorban tartott zsidó házakat azonban a csapások legsúlyosabbika elkerülte.

Mózes 2. könyve, a kivonulásról 12:27
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.

Izrael fiai között kik voltak azok, akik tudták és azonnal érezték, hogy a Örökkévaló volt az, aki  gondosan előkészítette a tízcsapással a rabszolganép menekülésének útját? Vajon egész Izrael népe felkelt és hallgatott a hívó szóra és elindult az ismeretlenbe Mózes a nagyszerű népvezető után? A válasz az, hogy nem. Nem biztos, hogy mindenki útra kelt.

Sok elemzés és magyarázat jelent meg ezzel kapcsolatban, Bölcseink közül sokakat foglalkoztatott, hogy vajon igaz-e az a feltevés, hogy egyiptomi rabszolgaságban élő zsidó népnek csak egyötöde értette volna meg, hogy azonnal indulni kell és hallgatni kell az Örökkévaló, és a nép vezetővé lett Mózes szavára.

  Mózes 2. könyve, a  kivonulásról 13:18
Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.

” ויסב אלהים את העם דרך המדבר ים סוף וחמשים עלו בני ישראל מארץ מצרים”

A „וַחֲמֻשִׁים” ( vehámusim) héber szót ugyan „fölfegyverkezve” szóra fordították, de a Tóra tudósok között vannak, akik azt feltételezik, hogy az „egyötödöt” וחמשים (vehámisim) jelent ez a szó, hiszen a mém héberbetű alatti három kispont létén vagy nem létén múlik az, hogy mit jelent szó. Bölcseink között vannak, akik azt magyarázzák, hogy a nép egy ötöde, a legjobbjai a (nicocot “ניצוצות”) tudtak végül kijönni Egyiptomból. Más bölcs magyarázók szerint meg, nem kell szó szerint venni a tórai idézetet, mivel az jelentheti azt is, hogy a nép egyötöde volt a tettre kész, aktív szervező és a többieket ez az egy ötöd vonzotta, húzta maga után az egyiptomi fásultságból, beletörődésből a szabadság kapuja felé.

Elgondolkodtató még ma is ez a feltételezett történet számunkra, a szabadságát visszanyerő kivonulók távoli leszármazottai számára is. S örömmel tölt el, ha körbenézünk magunk körül és megtaláljuk azt az egyötödöt, akik a szabadság útját ma is látják és bátran vezetik oda testvéreiket.