A Megillat Eszter mellett a peszachi hágádá, a Széder este nélkülözhetetlen kelléke az, mely az elbeszélő szöveghez kapcsolódó bőséges illusztrációval büszkélkedhet. Maga a hágádá szó is elbeszélést jelent és egy vezérfonalat ad az est levezetéséhez. A Széder estéken a család apraja-nagyja üli körül az asztalt: gyermekek, nők, férfiak együtt emlékeznek az Egyiptomból való kivonulásra. Az emlékezést nem csak az írott szöveg, hanem a hozzá tartozó képek is segítik és elmélyítik. Az ábrák meglétét és szoros összekapcsolódását a szöveggel már a fennmaradt középkori kéziratok is példázzák. A legrégebbi, ma ismert példány a 10. századra datálható, Szaadja Gáon imakönyvének részét képezi. Önálló könyvként a 13-14. században terjedt el. S mivel tipikusan otthoni, s nem tanházi vagy zsinagógai használatban lévő könyvecskéről van szó, igyekeztek azt minél érdekesebben, izgalmasabban illusztrálni. A garfikák -mint ahogyan a szövegek is- számos szimbólummal bírtak. Mindig az adott korszak helyzeteire, kérdéseire reflektáltak, s a képekbe belecsempészték azt az üzenetet is, melyet tovább kívántak adni a jövő nemzedéknek. Tökéletes minta erre az Arany hágádá 1320 körül, vagy a későbbi, a század vége felé keletkezett szarajevói hágádá. Különleges csoportot képvisel a Madárfejű hágádá, melyben az emberábrázolás elkerülésének érdekében az emberek fejét nagy csőrű madárfej helyettesíti, és említésre méltó szintén a 14. századi Kaufman hágádá, mely Katalóniából származó díszesen megrajzolt kézirat.[1]
A 20. század talán leglátványosabb, s időnként már-már ámulatba ejtő illusztrációkat tartalmazó hágádája az Arthur Szyk (1894-1951) féle hágádá. Szyk lengyel zsidó művész volt, aki elsősorban könyvillusztrátorként dolgozott. Egy középosztálybeli zsidó család gyermekeként jött a világra Lodzban, Lengyelország azon részén, amely a 19. században orosz fennhatóság alatt állt. Szyk mindig büszkén tekintette magát lengyelnek és zsidónak egyaránt. Művészetét a modernizmus elutasítása, valamint a középkori és reneszánsz festészet hagyományainak, különösen az iniciálékat előszeretettel alkalmazott kódexek formavilágának megőrzése és továbbadása jellemezte. Szyk karikatúristaként is alkotott, de kortársaival ellentétben ő mindig nagy figyelmet fordított a kolorisztikus hatásokra és a részletekre is.[2]
Amikor 1933-ban Hitler átvette a hatalmat Németországban, Szyk már abban az évben elkezdett politikai karikatúrákat rajzolni a Führerről. Első ilyen jellegű ceruzarajzában Hitlert ősi egyiptomi fáraónak öltöztette. Ezek a rajzok adták meg az alap motívumkészletét az 1934-1936 között készített hágádának, melyet 48 festménnyel illusztrált, benne számos olyan elemmel, mely a közelgő veszélyre akarta felhívni olvasóinak figyelmét. A hágádá végül 1940-ben jelent meg Angliában, amelyet VI. György királynak dedikáltak Cecil Roth brit zsidó történész fordításával és kommentárjával. A munkát a kritikusok széles körben elismerték. Akkoriban ez volt a legdrágább új könyv a világon, 250 korlátozott példányszámban jelent meg, egy példány 520 dollárba került.
Szyk a saját idejére és helyére aktualizálja a hágádá illusztrációit: a lengyel zsidókat jeleníti meg a képeken. Viseletüket, hagyományaikat, státuszukat. Belehelyezi őket az egyiptomi eseményekbe, azonosítja őket a rabszolgaságban szenvedő zsidó ősökkel, ezzel összekapcsolja a múltat a jelennel és érvényre juttatja a hágádá két legfőbb üzenetét: a beszéld el fiadnak parancsát és a mi magunk vonultunk ki Egyiptomból élményét. Ugyanakkor az egyiptomi fáraót és rabszolgatartó felügyelőket is aktualizálja: európai germán arccal jelennek meg, mindenki, aki ellenség, szőke hajjal tűnik fel, s számos helyen felbukkan a horogkereszt jele is. Ez utóbbit a könyvkiadó azonban a Harmadik Birodalom térnyerése miatt már nem engedte publikálni, így Szyk az eredeti példányokról eltüntette azokat. Vessünk egy pár pillantást néhány képre, s meglátjuk benne a figyelmeztető, olykor vészjósló hangot, mely a kiszolgáltatottság érzületével párosul.
A család legfiatalabb tagja teszi fel a Széder este elején a Má nistáná, azaz „Miben különbözik” kezdetű kérdést, melyben arra várja a választ, hogy mitől más ez az éjszaka a többitől. Szyk a középkori kódexek iniciáléihoz hasonlóan emeli ki ennek a mondatnak a kezdőbetűjét, a héber abc „mem” betűjét, s rejti el benne a kérdező gyermeket és a választ adó apát, nem véletlenül. A héber betűk ugyanis megannyi jelentéssel bírnak, a „mem” szimbolizálja az anyaméhet, s a világra jött életet. A betűknek ugyanakkor számértékük is van, a „mem” értéke: negyven. Negyven napig tartott a kémek kiküldése az Ígéret Földjére, a baljós beszámoló után Izrael fiai negyven évig vándorolnak a pusztában. A negyvenes szám egyben az átváltozás, a metamorfózis szimbóluma is: negyven nap telik el az anyaméhben, mire az embrió eléri felismerhető, emberi formáját, s a negyvenéves vándorlás során is egy lelki átalakuláson, fejlődésen ment át a nép.[3]
A „mem” jelentése továbbá a héber „májim”, azaz víz szóval rokonítható. Ehhez kapcsolódik az a három figurális ábrázolás, mely a „mem” betűben látható: a bal felső sarokban a gyermek Mózes, ahogy a Nílus vizén a kosárban küzd az életért, a jobb felső sarokban Izrael fiai a Vörös-tenger felé tartanak, az alsó részen pedig a fáraót és embereit nyeli el a tenger. A veszély érzetét fokozva a betű tetején megjelenik két állat: egy saskeselyű és egy kígyó. Mindkettő az élet fenyegetettségét jelenti. Az eredeti példányon a kígyó hátán lévő körökben ott volt a rengeteg horogkereszt. De a „mem” betű elrejt és védelmet ad, szimbolizálva ezzel a múltra való emlékezés általi megmenekülés reményét.
A Má nistáná kérdésére válaszként hangzik el az Ávádim hájinú kezdetű elbeszélő rész: „Fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban”. Szyk múltat és jelent egybeolvasztva végig Egyiptomban helyezi el a lengyel zsidóságot, akik rabszolgasorsban sínylődnek, s a nyomorgató egyiptomiak germán, európai arcvonást öltenek. A rabszolgákat felügyelő egyiptomi melldísze alatt az eredeti példányon ott volt az árulkodó jel: a horogkereszt. Szyk jelen hivatását elképzeli múltbeli őse hivatásával és azonosítja magát vele, amikor is a piramisokat építő zsidók közt megjelenik az egyiptomi művészet jegyeit alkalmazó piktor zsidó.
A négy fiú ábrázolása is feltűnik: az okos, a gonosz, az együgyű, és aki még kérdezni sem tud. Jobb oldalon felül az okos alakja a Tórát tanulmányozó és tanító rabbi képében áll előttünk. Ruházata egyszerű, számára nem a külsőség, hanem a belső, szellemi érték a mérvadó. A mellette szereplő gonosz fiú szemléltetése azonban kirívóan más, mint a többi figuráé: német nemzetiségi ruhát visel, fején zöld alpesi sapkával, arcán a jellegzetes hitleri bajusz látható. Szyk egyértelműen üzen ezzel, s 1934-ben már látja: a zsidóság számára a legfőbb ellenség, a legfőbb gonosz Hitler. Az alsó sorban jobb oldalon az együgyű alakja a földi javakat előnyben részesítő, viszonylag jól szituált, de kevesebb értelemmel megáldott zsidót jeleníti meg. Mellette, aki pedig kérdezni sem tud, már nem is a lengyel zsidók jellegzetes ruhájában tűnik fel. Ő az asszimilálódott zsidó, aki talán kétkezi munkásként napról napra tengődik, s feltehetően a mindennapok küzdelmeiben már ideje, ereje, és képessége sincs arra, hogy kérdezzen…
A Széder estének eljutunk a Hálelok előtti, a „Lefichách” kezdetű részhez, ahol felemeljük a poharat, s a következők hangzanak el: „Ezért kell hálálkodnunk, dícsérnünk, dícsőítenünk, zengenünk, magasztalnunk, elismernünk, áldanunk, hirdetnünk, megénekelnünk azt, aki ezeket a csodákat tette őseinkkel és mivélünk. Kivezetett a szolgaságból szabadságra, bánatból örömre, gyászból ünnepnapra, homályból nagy fényességre és leigázottságból megváltásra. Mondjunk hát előtte új éneket, hallelúja!”[4] A lissai Jakob Lorberbaum (1760-1832), vagy ismertebb nevén „Jakob Lissa” korának kiemelkedő rabbija és poszékja[5] a szövegben említett 5 megváltást a történelem során a száműzetés 5 különböző helyszíneként értelmezi: Egyiptom a szolgaságból szabadságra, Perzsia a gyászból ünnepnapra, a szír-görög uralom a homályból fényességre, az utolsó világ-gálut a leigázottságból megváltásra részek szimbolikája.[6] Talán Szyktől sem állt messze ez a típusú felfogás, mivel maga is lelkes támogatója volt a cionista eszméknek, saját bőrén érezve a diaszpóra lét viszontagságait. S talán nem véletlen, hogy e szakasz „lámed” kezdőbetűjében két sófár motívumot rejtett el, mely hangszer jelzi majd a megváltás eljövetelét, a Cionba való visszatérés idejét is. E két sófár motívum között helyezkedik el a poharat emelő férfi, akit két színes, díszes madár, a szabadság madarai fognak közre, melynek szárnyain a Széder-tál 6 eleme fedezhető fel. Ez a 6 étel azonban egy olyan konstellációban jelenik meg, melynek látványa emlékeztet a 6 ágú Dávid csillag képére. Ezek az elemek, a Mágén Dávid, a szabadság madarai, a sófárok mind-mind a zsidósághoz való kötődésre, az identitás megélésére, annak vállalására, a tudatosságra hívják fel a figyelmet. A lila és piros szín dominanciája is üzen. A kabbalában a lila a szeretet, a piros pedig az erő és hatalom jelképe.[7] Ezzel Szyk mintegy előrevizionálja egy olyan független zsidó állam létét, melynek alapját adhatja a szeretettől áthatott erő.
A Hálélok részben olvassuk a következő mondatokat is: Áná Ádonáj hosiá ná, Áná Ádonáj háclichá ná! „Ó, Ö.való, segíts hát! Ó, Ö.való, vezess sikerre!”[8] A mondta első és utolsó betűje mindenhol az „alef”. Ez a héber abc kezdő betűje, számértéke: egy. Utal ez I.ten egyetlenségére, továbbá ez a betű jelenti a vezetőt, irányítót –mely szintén az Ö.valóra utal-, s jelenti még a tanházat is, miszerint I.ten nem csak megteremtette és irányítja a világot, hanem a Tóra által tanítja is az embert, hogyan éljen. Ha az „alef” szót pontozatlanul visszafelé olvassuk, akkor a „pele”, azaz a „csoda” szavát kapjuk meg.[9] Szyk büszke volt zsidó örökségére, és pályafutása során folyamatosan tanulmányozta a zsidó hagyományokat. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a bibliai hősök megjelenítésére, akik az i.teni segítség által győzedelmeskedtek minden ellenség felett. A fent említett segítségkérő sorokat összekapcsolja azzal a bibliai eseménnyel, amikor Izrael népe az amálekiták ellen harcol, s közben Mózes két kezét Áron és Húr tartja két oldalról, hogy a nép diadalt arasson. Mózes alakja azonban nem egy fáradt öregúr, hanem egy életerős, edzett, izmos harcos, aki keményen megvív bármilyen ellenséggel, s a két oldalról támogató Áron és Húr szinte csak díszként van ott. Szyk ezzel is próbálja öntudatára ébreszteni a közép-európai zsidóságot: küzdjön és harcoljon fennmaradásáért.
Az est utolsó dalocskája a Hád Gádjá, vagyis az „Egy gödölye története”. E kis történet szimbolikusan a zsidóság története is, melyben ő maga a gidácska. Az élet és erőszakos halál szakadatlan krónikája ez, mely a zsidóság véget nem érő szenvedéstörténeteként is értelmezhető. Az eseménysorozat zárszavaként azonban megjelenik az Igaz Bíró, aki jogosságot szolgáltat. Szyk ehhez a részhez tartozó illusztrációjában középen szerepel a győztes, diadalittas kisgida, felette a méreteiben is kimagasló Magén Dávid, melyet két oroszlán és a királyi korona vesz körül, utalva ezzel Júda törzsére. A gidácska alatt pedig az ifjú, győztes Dávid, a megsemmisített Góliát fejével, aki történetesen szőke, kék szemű, germán arcvonásokkal bír…
A Szyk hágádá utolsó lapjainak illusztrációjaként jelenik meg egy lengyel zsidó család az ünnepi asztalt körülülve. Ők azok, akik végigélték a hágádá eseményeit, belehelyezték magukat a történetekbe. Ruházatuk a tipikus kelet-európai zsidóké, a galíciánereké, a férfiak fején strájmlival és kalappal, az asszonyok fején kendővel. Arcukról mégsem a szabadság sugárzó öröme árad. Bennük van a több száz éves gáluti fájdalom, az elkeseredettség kilátástalansága, a menthetetlen közeljövő fenyegető képe. De bennük van a múltba révedő emlékek megannyi töredéke is. Vajon elég lesz-e az elkövetkezendőkre?…
[1] Az ünnepek kellékei: a hágádá. In: https://zsido.com/az-unnep-kellekei-a-hagada/
[2] Joseph Ansel: Arthur Szyk – Artist, Jew, Pole. Oxford, The Littman Library of Jewish Civilization, 2004.
[3] A héber betűk titkai – Oberlander Báruch. In: https://tfilin.hu/a-heber-betuk-titkai-oberlander-baruch/#mem
[4] Az őrködés éjszakája. Peszáchi Hággádá, Budapest, 2006, OR-ZSE p.85.
[5] Poszék = Halachában, azaz az a zsidó jogban járatos jogtudós, aki vitatott részeket értelmez, abban döntést hoz.
[6] Az őrködés éjszakája. Peszáchi Hággádá, Budapest, 2006, OR-ZSE p.84.
[7] Raj Tamás: A Kabbala tankönyve – Életmód és tudomány, Makkabi, Budapest, 2016, p. 105.
[8] Az őrködés éjszakája. Peszáchi Hággádá, Budapest, 2006, OR-ZSE p.119.
[9] A héber betűk titkai – Oberlander Báruch. In: https://tfilin.hu/a-heber-betuk-titkai-oberlander-baruch/#alef
