Különleges fotósorozattal jelentkezett Cseri László, aki nem a közismert Pécsi Zsinagógát vette fényképezőgépe célkeresztjébe, hanem a sokkal kevésbé ismert hitközségi székházat.
De beszéljünk egy keveset a pécsi zsidó múltjáról is.
A török hódoltságot megelőzően már éltek zsidó vallású emberek Pécsett, de a török kiűzése után csak hosszú idő elmúltával tudtak újból visszatelepedni. Weiszmayer Márk 1804-ben saját házában berendezendő zsinagóga létesítésre kért engedélyt a városi tanácstól. A kérelmét elutasították. Közben elhunyt Pécs ugyancsak a 18. század végén türelmi jogot kapott másik zsidó lakosa, Fuchs Salamon. Az árvák felnevelése érdekében Pécsre telepedett a bonyhádi származású Engel Péter, és elvette Fuchs özvegyét, s megszerezte a mai Zrínyi utca 12. szám alatti telken lévő házat. 1825-től ennek egyik szobájában gyűltek össze a pécsi zsidók istentisztelet tartására. A lakás eme hitéleti funkciója egészen 1843-ig, az első zsinagóga felavatásáig fennállt. Rendezett hitközség megalapítására 1840-ben került sor. A közösség 1841 júliusában megvette Vitéz Ferenc Citrom utcai telkét és a rajta lévő házat zsinagóga céljára átalakították.
A vészkorszakban a pécsi zsidóság is óriási veszteségeket szenvedett. Összesen a 2811 deportált közül 228 személy tért vissza. Az 1944-es, gettósítás és deportálás előtti lélekszám 18%-a élt Pécsett 1950-ben, a többiek meghaltak vagy elköltöztek.
A hitközség újraéledt, de régi tekintélyét és erejét sohasem nyerhette vissza. A háború utáni első hónapokban a közösség a deportáltak hazasegítésére, javaik visszaszerzésére koncentrált. 1945 szeptemberében megkezdődött az elemi iskolai oktatás, a tanulók között mindössze két pécsi születésű gyermekkel, a többiek más városokból ide került árvák voltak. Újra működött a Szeretetház, 1946 októberében újjáalakult a Chevra Kadisa, Frankfurter Miklós és Gottesmann (Gulyás) Lajos vezetésével. 1947 októberében foglalta el a pécsi rabbiszéket Schweitzer József (véglegesítésére 1948 márciusában került sor), s ettől kezdve rendszeressé váltak az istentiszteletek, megkezdődött a Talmud Tóra oktatás is.
A Fürdő utcai iskola mintegy 110 diákja és tanárai Auschwitz áldozatai lettek. Köztük volt Kárpáti Sámuel, az iskola nyugdíjas igazgatója, Danziger Zsigmond igazgató, Schwarcz Samu hittantanár, Mangold Rezső énektanár és özvegy Feszlerné Székely Mária tanítónő. A tantestület két fiatal tanárát munkaszolgálatra hívták be, így őket nem deportálták, túlélték a háborút. A deportált diákok közül ketten tértek csak vissza: Somogyi Izsó autóalkatrész-kereskedő két fia, Péter és Tamás. Úgy kerülték el a többi pécsi gyermek gyorsan bevégződő sorsát, hogy mivel ikrek voltak, „félretették” őket Mengele kísérletei számára. A két fiúról a Pécsre történt visszaérkezésükkor fénykép készült, amely az egyik hitközségi irodában látható.
Az iskola 1945–1947 között 30 diákkal ismét működött, a tanulók budapesti árva zsidó gyerekek voltak. Az egyházi fenntartású iskolák 1948-as államosítása végképp megpecsételte az intézmény sorsát.
Itt olvashatnak bővebben a pécsi zsidók és a zsinagóga történetéről.
