A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsosomat Smíni szentírási szakasz szombatjára készülve!
Az idén ez a szombat közvetlenül Pészach, nemzetté és szabaddá válásunk ünnepét követő héten lesz az Ómerszámlálás 13. napján.
A szombati tanítás szóljon az étkezési törvényekről.
A tisztaság törvényei között első helyen az étkezési törvények állanak, mert a mindennapi étkezés közvetlenül befolyásolja az ember egész létét.
Az étkezési törvényekről szóló fejezetet jól foglalja össze a következő két pószuch:
“Ez a törvény a baromról, a madárról és minden élő lényről, amely mozog a vízben és minden lényről, amely csúszik – mászik a földön; hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, az állat között, amelyet szabad enni és az állat között, melyet nem szabad enni.”
(3M:11,46-47)“Mert Én vagyok az Ö-való, aki fölhozott benneteket Egyiptom országából, hogy legyek a ti I-tenetek; legyetek tehát szentek, mert szent vagyok Én.”
(3M:11,45)
– Ö-való azért szabadította fel Izráelt a rabszolgaságból, hogy az Ő megszentelő szolgálatára vezesse őket.
“Ne tegyétek lelketeket undokká semmiféle csúszó – mászó által és meg ne tisztátalanítsátok magatokat általuk, nehogy tisztátalanok legyetek általuk”
(3M:1,43)
– Azzal tették volna tisztátalanokká magukat, undokká lelküket,ha esznek a tiltott dolgokból.
Ezt a tilalmat kiterjesztették minden
olyan cselekedetre vagy magatartásra, ami utálatot idéz elő.
“Mert Én vagyok az Ö-való, a ti I-tenetek, szenteljétek meg tehát magatokat, hogy szentek legyetek, mert szent vagyok Én; meg ne tisztátalanítsátok lelketeket semmi csúszó – mászó által, amely mászik a földön.”
(3M:11,44)
– Mit kér Ö-való választott népétől?
Az alapja annak a kötelességnek, hogy Izráel fiai magukat megszenteljék az, hogy Ö.való szent.
Ez egyben a biztosítéka annak, hogy Izráel gyermekei képesek életüket megszentelni.
A szentség ugyanis az I-teni létezésnek valódi lényege: Mi pedig nemcsak teremtményei vagyunk Ö-valónak, hanem részesévé tett bennünket az Ő Mennyei Természetének és felruházott bennünket azzal a lehetőséggel, hogy a szentséget elérhessük.
Ezért törekedjünk szentségre és azzá válhatunk.
A Tóra-i parancs egyrészt törekvés Ö-valóhoz való hasonlatosságra; másrészt eltávolodást jelent minden tisztátalan és undok dologtól.
A mindennapi élet nyelvén ezt így mondta egykor rabbi Pinchász ben Jair:
“Óvatosság tisztálkodáshoz vezet; Tisztálkodás tisztasághoz; Tisztaság megszenteltséghez; Megszenteltség alázatossághoz, Alázatosság bűntől való félelemhez; Bűntől való félelem jámborsághoz; Jámborság a szent szellem eléréséhez.”
“És szólt az Ö-való Mózeshez és Áronhoz, mondván: Szóljatok Izráel fiaihoz mondván:”
(3M:11,1-2)
– Így kezdődnek a Tisztasági törvények, élükön az Étkezési törvények.
Tudnillik, a papok kötelessége volt, hogy különbséget tegyenek a szent és a nem szent között, a tiszta és a tisztátalan között.
A Tóra étkezési törvényeivel kapcsolatban megállapítható, hogy évezredek távlatában és néhány évszázadra visszamenőleg egyaránt igaz az, miszerint megtartásuk az egészségre jótékony hatással volt és van.
Az étkezési törvényekben rejlő legkiemelkedőbb gondolat nem is a szentség eszméje, mint elvont fogalom, hanem mint szabályozó intézkedés Izráel gyermekeinek mindennapi életében.
Mose ben Maimon (Maimonidesz) szerint:
“Az étkezési törvények edzenek bennünket arra, hogy uralkodjunk testünk felett: Ránevelnek bennünket arra, hogy meggátoljuk vágyakozásunk naggyá fejlődését, továbbá ne tekintsük az evés és ivás örömét az ember létezése legfőbb céljának.”
Nem azért élünk, hogy együnk!
Azért eszünk, hogy létezzünk!
Mivel létezésünknek célja van, ezért kósert eszünk, hogy létezésünket megszentelhessük.
Az élet szent.
A mi életünk szentsége része az élet szentségének.