Bár a beharangozóban azt ígértem, hogy a ZSIMAgazinban könnyed és fajsúlyosabb kulturális témák kerülnek terítékre, a kivétel erősíti a szabály elve alapján a ZSIMA Honlap vezetésétől az a kérés érkezett irányomba, hogy eredeti hivatásom okán járjam körül: a munkajog keretei között hogyan élhet a munkavállaló a felekezeti elköteleződésével, azaz hogyan lehetünk hívő zsidók úgy, hogy munkavállalói kötelezettségeinknek is eleget tegyünk?
Két vetülete van a témának: egyrészt a zsidó ünnepnapok (és a sabesz) esetén a szabadnapok igénye, másrészt a kóser étkezés esete.
A zsidó ünnepnapok, ha adott évben nem „illeszkednek rá” állami munkaszüneti napokra, úgy csak az éves szabadság terhére lehet igénybe venni a „szabadnapot”. A hatályos Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről) a kérdést az alábbiak szerint rendezi:
„122. § (1) A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.
(2) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.
(3) A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.”
Látható, hogy a feltételrendszer meglehetősen kötött, így azt javaslom, hogy aki felekezeti elköteleződés alapján nem kíván zsidó ünnepnapon dolgozni, ő már a munkaviszony kezdetekor a munkaszerződésben rögzítse, hogy zsidó ünnepnapok esetében szabadságigénnyel fog élni. Szombattartó munkavállaló esetén ugyanez az eljárásrend javallott: pl. folyamatos munkarendű munkáltatónál ki kell kötni a munkaszerződésben, hogy szombati napra (péntek napnyugtától szombat napnyugtáig) a dolgozó ne kerüljön beosztásra.
Biztos azt gondolja a kedves Olvasó, hogy egy laborszerű helyzetet írok le: mely munkavállaló kezdi azzal az álláskeresést, hogy neki felekezeti elköteleződése van? Úgy vélem, hogy ha a munkáltatónak is fontos, hogy az adott munkavállaló náluk dolgozzon, mert várhatóan jó munkaerő lesz, úgy vállalni fogja ezeket a könnyen áthidalható helyzeteket is. Egy munkáltatóról sem feltételezem, de amennyiben fentiek miatt már az állásinterjú szakaszában hátrány éri a leendő dolgozót, úgy az egyenlő bánásmódról szóló törvény keretei között fordulhat jogorvoslatért.
A kóser étkezés körét külön jogszabály nem rendezi, itt nyilván a dolgozó számára azt kell biztosítania munkáltatónak, hogy tudja tárolni, melegíteni a zárt tálalású kóser ételt. Egy kis odafigyeléssel arra is van mód, hogy a munkáltató a dolgozói rendezvényekre, csapatépítésre kóser étteremből, üzletből ételcsomagot rendeljen a dolgozójának, ezzel a gesztussal a munkáltató a dolgozó elköteleződését jelentősen növelni tudja.
Mindent egybevetve: ne féljenek a munka világában is megélni a zsidóságukat!
Ha jogi problémájuk vagy érdekes esetük van, kérjük írjanak nekünk a info@zsima.hu címre.
Anonimitásukat tiszteletben tartva oldalunkon válaszolunk megtisztelő kérdéseikre.
dr. Rosta Márton
jogász – szerkesztő