Amikor leszáll a repülőgép Izrael repterén, a mozgólépcsők végén egy gigantikus Mezuza van elhelyezve, melyre hatalmas betűkkel van felírva három héber betű: a sin, a daled, és a jod. Ahogy a Mezuza szimbóluma a zsidó otthonnak, ahogy belépünk az ajtón, úgy Izraelben ez a Mezuza minden érkezőt, hazatérőt arra inspirál, hogy végig gondolja, hogy az idegenből most lépi át az otthona küszöbét. Sin, daled, jod – azaz összeolvasva, az Övaló egyik neve, a SADAJ, amely egyben egy betűszó is – Somer Daletéj Jiszrael – Izrael kapuinak őrizője.

Ez a Mezuza egy csupán abból a megszámlálhatatlan számú kézzelfogható, érinthető, látható, ízlelhető szimbólumok közül, melyek arra hivatottak emlékeztetni bennünket, hogy ez már 73 éve nem csak álom, hanem ez a világ zsidóságának a valósága.

2000 év könyvekben és génekben hordozott emlékezete megtanítja számunkra, hogy a modernkori Izrael Állam újjászületésének megünneplése emlékeztet bennünket hosszú utunk részleteire, s az ünnepi pillanatokban merítsünk erőt a Szentírás ihlette Dávid ben Gurion, Izrael legelső miniszterelnökének örök iránymutatásából, melyben benne rejlik a múltunk, a jelenünk és a jövőnk:

„Izraelben aki nem hisz a csodákban, az nem racionális.”

 

Részlet az állam Függetlenségi Nyilatkozatából:

“Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában:

1. A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát.

2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét.”