Izrael.
Mindig egy kis ország volt, egy kis nép hazája, és mégis, amit őseink ott elértek, megváltoztatta az emberiség szellemi horizontját. A zsidók közel kétezer éven át a föld majd minden országban laktak. Izrael földje a zsidó remény középpontjában állt mindvégig. Bárhol is voltak zsinagógákat építettek, és mindegyike egy kicsi jeruzsálemi templom volt. Bárhol is voltak, a szent földért és Jeruzsálemért kelet felé fordulva mondták az imákat. Soha nem adták fel a föld iránti igényüket, és voltak helyek, főleg észak Izraelben, amelyeket soha nem is hagytak el.
Számomra nem egészen érthető módon, de a felső hatalom megérintette a zsidó népet.
Az ég és a föld találkozott a zsidó szívben és ez arra késztette, hogy megtegye azt , amit lehetetlennek gondolt az eddig. Az ismert descarti mondás : „gondolkodom tehát vagyok”.
Míg a zsidó axióma így hangzik: hiszek, ez azt jelenti, hogy vagyok.
Hetvenhárom évvel ezelőtt „palesztina” földjén az utolsó idegen megszállók uralma alól megszabadultak, ezen a napon kiáltották ki függetlenségét a hazának. A hit, hogy visszatér a zsidó nép a hazába ekkor lett valóság.
Igaz Izraelnek sok háborút kellett megvívnia, de az első naptól kezdve békét kívánt. A héber nyelvben, az erőnek két szinonimája van: az erő és a hősiesség. Az erő, ami a háború megnyeréséhez kell. A hősiesség a béke megteremtéséhez szükséges bátorság. Izrael megmutatta ezt a kétféle erőt. De a béke duett és nem szóló. A békét egyetlen fél nem kötheti meg. Ha ez lehetséges lenne Izrael már régen békét kötött volna. A mai Izraelnek köszönhetően a héber – a Biblia nyelve – élő nyelvként újjászületett. A veszélyben lévő zsidó közösségek életben maradtak, például az etióp zsidók, akik évszázadokig nagyon kevés kapcsolatban álltak más zsidókkal. Zsidók több mint száz országból érkeztek az országba. A sivatag ismét virágzik, mezőgazdasága és az ipara a vezető nagyhatalmakkal vetekszik és Jeruzsálemet újjáépítették. A Vörös-tengeren való átkelésről a bölcsek azt mondták, hogy a legegyszerűbb zsidó ember olyan csodát látott, amit a nagy próféták soha nem láthattak.
Ez érvényes azokra is, akik tanúi voltak Izrael Állam újjászületésének.
Messiás még nem jött el. Izraeliek nem élnek békében. A Jeruzsálemi templomot nem építették meg, de mégis a kétezer évig tartó imáink nagy részét megválaszolták. Miután megnéztük ezt az egyedülálló történelmet, senki sem vonhatja kétségbe a hit erejét a változásban. A zsidó nép történetét a hite és a remény formálta míg elérte újra az önállóságát. Mi akik hiszünk a teremtő hatalmában e nagy ünnepünkön énekeljük a hálaadás zsoltárait.
”Az Örökkévaló adta nekünk ezt a napot: vigadjunk és örvendjünk benne!”