Ősújország megálmodója

Ádám Ráchel
2021.04.15.

Az izraeli Függetlenségi Nap nyitóünnepségét minden évben a jeruzsálemi Herzl hegyen, a katonai temető bejáratánál kialakított hatalmas téren rendezik meg, Herzl Tivadar sírja előtt.

Mi, a magyarországi zsidóság ma élő nemzedéke büszkeséget érezve, örömmel követjük az ünnepnapi izraeli rendezvényeket és egészen bizonyos, hogy a függetlenség 73. évfordulóján sem feledkezhetünk meg arról, mekkora része volt a Zsidó Állam megalapításában a Pesten született Herzl Tivadarnak. Bizonyára sokan elgondolkodtak azon, mennyire más lett volna az európai zsidó nép sorsa, ha még életében sikerül létrehoznia a Zsidó Államot.

1860. május 2-án született Pesten, a Dohány utca 2. számú házban. Ma ott a Zsidó Múzeum épülete áll. Emléktábla őrzi Herzl Tivadar nevét. Alsó és középiskoláit Pesten végezte, majd érettségi után 1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult. Ez utóbbi, tehát az irodalom jobban vonzotta, és elkezdett kisebb drámákat írni, cikkeket publikálni. Bécsben megjelent írásainak egyre nagyobb sikere lett. Felfigyeltek rá és tehetségének köszönhetően 1891-ben a Neue Freue Presse c. bécsi lap párizsi tudósítója lett.

A fotó bal szélén látható Herzl kétemeletes szülőháza, amelyet már lebontottak.

Élete nagy fordulata akkor történt, amikor lapja párizsi tudósítója lett és a Dreyfus perről számolt be. A Dreyfust megalázó, igazságtalan ítélettel záruló per felháborította, lesújtotta, mert közvetlen közelről érezte a per kapcsán az egyre jobban fellángoló antiszemitizmust. Ennek hatása alatt született meg Der Judenstaat (A Zsidó Állam) című értekezése (1896) Rövidesen felismerte, hogy Európában a „zsidó kérdést”csak úgy lehet megoldani, ha tömegesen bevándorolnak az Ősújországba. Mozgalmat teremtett, a Cionba való visszatérést célul kitűzők széles mozgalmát, a cionizmus alapjait.

Dohány utca 2., Zsidó Múzeum, Herzl Tivadar emléktáblája – Fortepan/Bauer Sándor

„Nép vagyunk, mert külső ellenségeink kovácsoltak bennünket egy összetartozó néppé … Asszimilálódni nem tudunk és nem fogunk soha, mert a népek ezt lehetetlenné teszik számunkra … Az antiszemitizmust leküzdeni nem lehet, mert ott, ahol zsidók nagyobb számban élnek, ott az antiszemitizmus okait megszüntetni nem lehet … A megoldás csak egy lehet: az önálló zsidó állam! … Az egész terv végtelenül egyszerű a maga alap-formájában, de annak is kell lennie, ha igényt tart arra, hogy mindenki megérthesse. Adjanak nekünk szuverenitást a földkerekségnek egy, a mi igazolt népi szükségleteinknek megfelelő darabján, minden egyébről magunk fogunk gondoskodni.”

Herzl a világ szinte minden hatalmasságával, vezetőjével találkozott azért, hogy előkészítse az európai zsidóság tömeges bevándorlásának lehetőségét. Többször is ellátogatott az akkori oszmán török birodalom megszállása alatt álló Erec Jiszraelbe. Erőfeszítései nem hozták meg a sikert, sem a világban sem pedig a cionista mozgalmon belül nem sikerült áttörést elérnie.

Jeruzsálem, Mamila, itt lakott.

„….. A vezér elfáradt a hajszában, amely még mindig nem hozott kézzelfogható eredményt. Úgy érezte, hogy a türelmetlenkedőknek, meg a rosszakaratúaknak is fel kell már mutatnia valamit. Azon kívül lelkét mélyen megrendítette az Oroszországban tapasztalt zsidónyomor. Javasolja tehát az ajánlat elfogadását. De a kelet európai cionisták élesen szembefordulnak vele. A javaslat elfogadásában az ősi álom elárulását látják….
Egyik oldalon a reálpolitikusok, a másikon a nemzeti-történelmi szempont képviselői állnak. Mikor a többség elhatározza, hogy vizsgálóbizottságot küld Ugandába, a keleti, főként az orosz cionisták kivonulnak. Ellenzéki pártba tömörülnek és később a béke fejében azt követelik, hogy Herzl írásban kötelezze magát az Uganda-terv feladására. Megrendítő válasza: Egy levél a zsidó néphez, kéziratban maradt fenn………”
(Gartner Mose: Herzl Tivadar élete)

Herzl a német császárral

Életének utolsó tíz évében nem kímélte magát, emberfeletti erőfeszítéséket tett a fontos terv megvalósításáért. Senki nem sejtette, Herzl nagybeteg volt.

„…… A kongresszus után, a belviszályoktól meggyötörten, a gyanúsítások terhe alatt összeroskad. De még egyszer, utoljára összeszedi maradék erejét. Tanácskozást hív egybe Bécsbe, ezen az ellenzékkel elfogadtat egy békülő nyilatkozatot. A mozgalom egysége meg van mentve. Csak a beteg vezér számára nincsen menekvés. „Minek áltatnók magunkat? Számomra elhangzott a harmadik csengetés. Nem vagyok gyáva, bátran nézek szembe a halállal, annál inkább, mert életem utolsó éveit nem vesztegettem el céltalanul. Úgy-e nem voltam túlságosan rossz szolgája a mozgalomnak?” – fordul barátjához, Katzelsohnhoz, midőn az meglátogatja az edlachi szanatóriumban.
Négy hónappal később halott. Halálának híre (1904. Július 3.) az egész világ zsidóságát gyászba borította. Barátok és ellenfelek, zsidók és nem zsidók egyaránt érezték, hogy egy hősi, igaz emberrel lett szegényebb a világ. Utolsó útjára, a bécsi döblingi temetőbe nagy tömegek kísérték, s a távolból zsidó milliók megrendítő fájdalma zokogott felé. Szegényen halt meg: egész vagyonát a mozgalomra áldozta.”
(Gartner Mose: Herzl Tivadar élete)

Később, Izrael Állam megalakulása után két évvel, 1950-ben földi maradványait, végakaratának megfelelően Jeruzsálembe vitték és a róla elnevezett hegyen levő katonai sírkert főterén temették el.

Szemelvények Herzl Tivadar naplójából, cikkeiből, beszédeiből.