Váratlanul új rokonokra leltem.
A Brandeis Egyetem küldte el anyám nagybátyja – Kecskeméti Pál – iratait, mert az a közös rokon, akire minden ügyét hagyta elhunyt 95 évesen 3 évvel ezelőtt. A helybeli amerikai rabbi értesített most, aki eltemette.
Az internet sokat segített, mert az apja, Nicolai Bretan, híres zeneszerző Romániában és a Wikipédián kiderül róla, hogy a felesége, a rokon mamája, Osvát Nóra volt, aki a Nyugat főszerkesztő, Osvát Ernő nővére.
Megölték Nórát a németek, mint oly sok még közelebbi rokonunkat is- Kecskeméti Ármint és feleségét, valamint egyik fiát, Györgyöt, a nagyapámat. Ahogy minden családban, hiszen minden második zsidót megöltek. Az Osvát szócikkben pedig megtudtam, hogy az eredeti nevük Roth volt.
De a legérdekesebben a Roth-unoka Barbara Marx Hubbard esete alakult, aki tavaly 90 évesen meghalt.
Barbara egy mozgalmat indított, mert szerinte a tudomány csodái arra kell biztassák az emberiséget, hogy megtanuljon igazán együttműködni. A környezeti katasztrófákat csak ez tudja majd legyőzni.
Ehhez önmagunkat kell szeretni megtanulni, mint az empátia evolúció hordozóit. Igen, a szeretet, az empátia fejlődik. Hiszen a kőkorszaki kannibál emberáldozat, majd az eretnekek élve elégetése, vagy párszáz éve még a párbajok mind elmúltak nyomtalanul. Óriási fejlődés, hogy ma már csak szavakkal akarunk fájdalmat okozni a harcaink során.
Ma is működik az őt és forrását, Mordeháj Leiner rabbit követő csoport az interneten, ahol Yahwelutionnak hívják az Örök-Valót. Hiszen a négybetűs istennnév lefordítva valóban kialakulást jelent. Az ükszüleim idejében „létkeltőnek” fordította a szegedi Löw rabbi.
Ide kapcsolódik, hogy a Brandeis iratokban, a „Kecske Pali” 1940-es naplójában szerepelnek a sógora, Mannheim Károly kártyái. Az empátia evolúciójának egy – egy szakasza egy – egy szín a kártyában. Az eltérő kártya színek egy-egy 25 éves nemzedéknek felelnek meg és a korszak híres emberei vannak felírva a lapokra. Az benne az újítás, amit egy barátja naplójának kéziratában lehet olvasni, hogy a zsidó híres emberek kortárs európai vezetők nevével közös lapon szerepelnek, ha kortársak. Végül ez kéziratban maradt tervezetként, az ő korában a történelem oktatásban nagyon kevés zsidó szerepelt 100 évvel ezelőtt.
Soha nem jutott volna eszembe, hogy Széchenyi kortársa volt a Bál Sém Tov-nak, a haszidizmus alapítójának. Akit meglátogatott álmában rokona, a Messiás.
Barbara arra hivatkozik a könyveiben, hogy a Messiás meglátogatta álmában. Emiatt kell a történelem és az evolúció kérdéseiről beszélnie az embereknek.
Ez azért érdekes, mert a Marx család a prágai Löw rabbi leszármazottja volt és így a Dávid-házé a legenda szerint. Dávid pedig éppen Szeretet jelent héberül. Ilyen „önjelölt messiás” gyakran felbukkan. Hiszen Mózes meg is jósolja az eljöttét az 5Móz 18-20-ban.
Barbara elmeséli a könyvében, hogy őneki sosem említették kiskorában, hogy zsidó volt. New Yorkban, a 30-as években.
És mégis a bibliai messiás-figura szószólójaként lép fel. A legnagyobb hatást rá László Ervin tette. Aki a Quantum-Vákuum-Hologram mezőt tartja minden látható dolog – az anyag – teremtőjének. Úgy érezte, hogy lelki testvérek. Ez azért meglepett. Írtam a Budapest Club titkárságának , melyet László Ervin alapított, és megkérdeztem, hogy miről magyarosított.
Elmondta válaszában, hogy az apja említette, hogy mi volt az eredeti nevük. Pont, mint az én szépanyámnak a neve. Nem írom most ide, mert ez magánközlés és ő a 90—edik évében az a nemzedék, amelyiknek többsége biztosabbnak látta titkolni a származását.
Evidens, hogy nem tanították vallási dolgokra, zongorista csodagyerek volt – de 30 éves korában úgy döntött, inkább a filozófia nagy kérdéseivel foglalkozik és ezért fizikából diplomázott, majd megírta 70 könyvét arról, hogy a kvantum fizika szerint merre lakik a teremtő, a téridőn kívül, az elektronok alatti szinteken…
És pár nappal azután, hogy észrevettem ezt a pár új rokont, akik mind vallástalan alig-zsidók, jött a hír: bestseller lett Avi Loeb könyve, az Extraterrestrial /Földönkívüli/, amelyben megtudjuk, hogy nemrég egy nagyon különös alakú ás mozgású tárgy vonult át az égen egy másik galaxisból és nem kizárt, hogy egy Fény-vitorla volt. .Ő ugyanis feltalált egy lézermeghajtású vitorla-hajtotta kis szerkezetet, amivel egy emberöltő (25 év) alatt el lehet jutni a következő galaxisig. Akár el lehet helyezni rajta egy mintát az ember és más állatok DNS-éből és ki lehet küldeni az űrbe sok ilyet, hogy amikor elpusztul majd a Naprendszer, maradjon nyomunk, sőt újra lehessen kezdeni valahol máshol.
Ennek is van valami bibliai és történelmi hangulata.
Hogy azt tervezik, majd talán újra éled az emberiség a Nap halála után.
Gyerekkorában a lézermérnök csillagász professzor falusi, azaz mosáv-beli földjükön volt traktoros, de a filozófia érdekelte. Ezért lett végül csillagász, a Harvard tanszékének a vezetője e témában. Ő is válaszolt a kérdésemre, bár jelezte, hogy nagyon nincs ideje a tervei lekötik – megírtam neki, hogy voltam egy közeli mosávban, ahol az azonos nevű harmad-unokatestvérem is gyümölcstermesztő volt.
A pár hete elhunyt nagybátyámnak, Károlynak is megírtam mindezt. Mivel Párizsban él, történészként, talán van olyan szakmabeli ismerőse, akit érdekel a párizsi menekülők története az 1940-es Naplóból. Megnéztem a lexikonban (wikin) a spanyol neveket. Carasso volt ez egyik. Rádiótechnikus volt. Apja a Danone alapítója, ő 2009-ben hunyt el, 100 felett. És Herrero, aki az amerikai sajtóügynökségben a főnök volt, ő szervezte a német rádió hallgatását és lefordítását angolra az elnök Ovális Irodájának. A legfurcsább adat, hogy 1940 október 20-án egy kanadai fiatal javaslatára a Kecske Pali és a felesége a Pireneusokba utaztak kirándulni pár hétre. 23-án veszett össze Hitler Franco-val a csúcstalálkozójukon ugyanabban a kis hegyi határ-faluban. A német diktátor megharagudott Francóra, aki szerint hiába győzné le Angliát, Kanada és az USA emiatt megtámadná őt. A két diktátor megegyezése elmaradt és ettől megnyílt az út a nácik elől menekülőknek Spanyolhonon át Amerikába. Franco számára pedig ez a humánus gesztusa biztosította a Nyugat elnézését a számára és így a jövőt. A napló persze csak a csodálatos tájról ír. Hogy volt-e náluk elég érzékeny mikrofon, arról nem.
A kérdésemre azt írta, hogy megkapta a vírust, és utána majd válaszol.
De másnap belehalt.
Nem fog kiderülni, hogy kit javasolt volna, kit érdekelhet mindez a francia vagy spanyol történészek között.