Tisztelt A Rabbi!
Egy közeli ismerősöm nemrég sajnos öngyilkos lett. Nem tudom azóta sem felfogni, hogy mi vezethetett odáig, hogy ezt megtegye. Próbáltam utánanézni, hogy mit tanít a zsidóság erről. Sok véleményt elolvastam, és nagyon összezavarodtam.
Segítene vallási szempontból megérteni, hogy hogyan viszonyul az öngyilkossághoz a zsidó vallás?
A Rabbi válaszol:
Amit Ön leírt az talán az egyik legnagyobb tragédia és nehezen feldolgozható dolog, ami megtörténhet egy család életében. Nagyon sajnálom, hogy nem volt semmilyen észlelhető jele a környezete számára, hogy valami nincs rendben, amely talán segíthette volna Őt abban, hogy ezt a tragikus dolgot ne kövesse el.
Ez a szomorú eset is rámutat arra, hogy zsidó közösségeinkben mindent meg kell tennünk azért, hogy a mentális problémákkal küzdőkre jobban odafigyeljünk.
A zsidó perspektívát tekintve az öngyilkosságról mindenképp tudni kell, hogy a zsidó vallás mélyen ellenzi az önmagunkban való bármilyen kártételt, ugyanis nem mi “birtokoljuk” testünket. Testünk így az egész életünk ajándék, amelyet a Teremtő adott a számunkra. Ránk bízta, hogy gondozzuk és ápoljuk, és semmit se tegyünk életünk élettartama megrövidítéséért.
Az özönvíz után Isten azt mondja Noénak:
“És bizony lelketeket számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember lelkét”
( 1Mózes 9: 5).
Nagyon egyértelműen fogalmaz erről a Tóra, az ember nem sértheti meg a saját testét, és még kevésbé veheti el a saját életét.
A tradicionális zsidó felfogás szerint, ha egy ember öngyilkosságot követ el, hogy elmeneküljön ebből a fizikai világból, azzal hosszú időre súlyos terhet rak a lelkére. Ugyanis a lélek már nem térhet vissza a testbe, hiszen a test meghalt, de nem léphet be a másik világba sem, mivel még nem jött el annak az ideje.
Ez az-az állapot, ami a léleknek nagyon hosszú lehet.
Az öngyilkosság kizárja vagy kizárhatja a zsidó vallás szerinti temetkezést, de a gyakorlatban a gyászidő betartását és a kaddis ima elmondását a rabbik többnyire engedélyezik a hozzátartozóknak, mivel feltételezik, hogy a halott nem volt a tiszta tudatállapotban mikor ezt a sajnálatos dolgot elkövette, így nem felelős a tettéért sem.
Nagyon szomorú és sok tanítást felvető kérdés amit feltett.
Mindenképpen ajánlanám a hozzátartozók részére, szakértő terapeuta felkeresését a gyász feldolgozása érdekében.