Felvett volna 500 évvel ezelőtt járvány idején egy pap vagy egy rabbi maszkot? Létezik hit tudomány nélkül és tudomány hit nélkül? Milyen az istenképe egy rabbinak, egy bíborosnak, egy református püspöknek és egy agykutatónak?
Többek között ilyen kérdésekről ült le beszélgetni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére összeállított Hit, tudomány, társadalom című kötet megjelenése alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija és Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke.
Eredetileg egy konferenciát terveztek a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, amelyen a tudományos élet hazai- és külföldi kiválóságai hitről, tudományról és ezek társadalmi hatásairól osztották volna meg gondolataikat. Bár a rendezvény a világjárvány miatt elmaradt, de a felkért előadók írásban elküldték gondolataikat, amelyből egy kiváló könyv született Hit, tudomány, társadalom címmel.
Balog Zoltán református püspök a kötet egyik szerzője a következőt írta tanulmányában:
„A transzcendens szó elemi jelentése az érzékelhető világon túli világ – valami, ami nem mi vagyunk. A legtöbben – különösen is a zsidó-keresztény kultúrkörben – úgy képzelik el istent, mint aki a felhők fölött trónol, szakálla egyre hosszabb és fehérebb, és ma már egyre kevésbé tudja az emberek sorsát irányítani.”
„A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az istennek képe leírva vagyon.” – Vörösmarty Mihály gondolatát idézte Erdő Péter. A bíboros, prímás hozzáfűzte, számára sokáig istenélmény volt az is, amikor a tengerparton ült és a vizet nézte. Ott és amikor nem látható az emberi alkotás a természetben – vélekedett – számára megtapasztalható vált az a harmónia, az az erő, ami kifejezi isten jóságát és mindenhatóságát.
Vizi E. Szilveszter agykutató ugyancsak egy költőt hívott segítségül, hogy megjelenítse istenképét. József Attilának azt a gondolatát idézte, ami szerint: isten minden dologban tetten érhető. Megjegyezte, minél jobban elmélyed egy kutató a környezetének, a teremtett világnak a tanulmányozásában, annál inkább észreveszi, realizálja, annak fantasztikus rendezettségét.
Balog Zoltán mély, vallásos neveltetése révén az anyatejjel együtt szívta magába, hogy az Istennel lehet beszélni: ő személy, személyes.
Köves Slomó rabbi kifejezetten ateista neveltetést kapott. Gyermekkorától központi kérdésként tekint arra, hogyan lehet istent a legjobban megközelíteni? Lehetséges ez racionális módon vagy a személyes istenélmény ebben a meghatározó? A rabbi rávilágított arra, hogy a görög filozófusok is eljutottak oda racionálisan, hogy van egy felsőbb erő, egy örök mozgató, hiszen lehetetlen, hogy egy ilyen komplex létezés önmagától legyen. Miben hozott ehhez képest újdonságot a Biblia? – folytatta gondolatmenetét Köves Slomó – szerinte abban, hogy a Biblia a személyes szálat jelenti, azt, hogy Isten megszólal és megszólítja az embert és erkölcsi elvárásokat támaszt irányába.
A hit és tudomány kapcsolatára Vizi E. Szilveszter a Tízparancsolatból hét kiemelésével világított rá, azokat hozta példaként, amelyek a társadalomban a kis- és nagyobb közösségek egymással való kapcsolatát jelenítik meg. Szerinte a tudós is eljuthat oda, hogy felismeri, a világban van egy fantasztikus rendezettség, ami maga az Isten.
„A hit keresi az értelmet” – idézte Balog Zoltán Canterbury Anzelmet a kérdés kapcsán és hozzáfűzte, hogy a hit megértésre törekszik. Rávilágított arra, ha megnézzük a zsidó-keresztény gondolkodás történetét az a hit, amely elzárkózott az autonóm megismerés vágyától, abból vak hit lett és nem tett jót az emberi közösségnek. A folyamat fordítva is igaz – figyelmeztetett a püspök – és megjegyezte: „ma inkább ennek a veszélye leselkedik ránk, hogy az a tudomány, amely úgy gondolja, hogy a hit az nem más, mint hiszékenység.”
Köves Slomó egy Arisztotelészhez kötődő anekdotát idézett fel. A nagy elmét egyszer kéjnők társaságában találták. Megkérdezték, hogy egy hozzá hasonló gondolkodó miért cselekedett így, erre ő azt mondta: „Most nem vagyok Arisztotelész”. A rabbi szerint ez kifejezi azt a kettősséget, hogy egy dolognak tekintette a tudományt, egy másiknak azt, hogy a gyakorlatban mit tesz és mit nem. Köves Slomó a példa kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a hit nem létezik tudomány nélkül és a tudomány sem hit nélkül. Ha a kettő nem jár párban az veszélyessé válhat.
Értelmezhető-e szó szerint a Biblia? Köves Slomó szerint alapvetően ott van félreértés, hogy ha valaki tudósként, tudományos leíró szövegként olvassa és értelmezi a Bibliát és nem olyan elbeszélésként, amelyek az ember és ember, ember és Isten közötti működés szabályaira vonatkozóan meséli el a történetet. Példaként egy gázolás esetét hozta, amelyet elmondhatunk tudományos szempontok szerint, kihangsúlyozva, számszerűsítve a gázoló vérében lévő alkohol szintjét, a sebességet, amellyel a jármű haladt. De ugyanez az eset megközelíthető lelki oldalról is, mi vezetett oda, hogy ittasan üljön autóba a balesetet okozó sofőr, ki volt, akit elütött, milyen életszakaszt szakított meg az eset. Amikor a Biblia a Teremtés történetét mondja el, – folytatta gondolatmenetét a rabbi – nem azon van a fókusz, hogy az események hat nap vagy 6 milliárd év alatt történtek, hanem azon, mi a mondanivalója számomra, a személyes életemre milyen hatással van.
A beszélgetés záró szakaszában szó esett a járványról is. Vajon Isten büntetése ez?
Erdő Péter elmondta, gazdag irodalma van a középkorban tomboló járványoknak, részben isteni büntetést láttak a történésekben. A bíboros hozzátette azt is, hogy a középkori ember tanulni akart ezekből az eseményekből. A maszkviselésnek elég komoly irodalma van, amely fél évezredre nyúlik vissza. Már a 14. században viselték az orvosok, a papok, akik a betegek között szolgáltak.
A zsidó hagyományban ez a mostani a húsvét és pünkösd közötti hét hét egy gyászidőszak – mondta el Köves Slomó. Annak állít emléket, hogy a Talmud szerint i.u. I. században élt Rabbi Akiva 24 ezer tanítványa pár hét alatt meghalt. Egy járvány miatt, amely azért pusztított közöttük, mert nem tartották be mesterük utasításai alapján a Tóra legfontosabb tanítását, a felebaráti szeretet. Kétségtelen, hogy a járványoknak vannak természettudományos, de lelki okai is – hangsúlyozta Köves Slomó és a rabbik feladata, ez utóbbi kezelése.
A bábeli torony bibliai története kapcsán írt a járványról és annak tanulságairól tanulmányt a kötetbe Balog Zoltán. A református püspök úgy fogalmazott, ha az elmúlt egy év eseményeiből annyit szűrünk le, hogy térjünk vissza a régi életünkhöz – amit a politikusok a maguk szempontjából érhető módon hangsúlyoznak – , akkor nagyon nagy a baj. „Azt a figyelmeztetést látom, hogy az ember nem tartotta tiszteletben a teremtési rend által kijelölt határokat. Gyógyító ítélet ez, isteni figyelmeztetés, segítség, hogy álljunk meg, nézzük meg a határainkat!”
Vizi E. Szilveszter egy „antiBábel” reakcióban bízik, a járvány megtaníthat arra a közös, láthatatlan ellenség kapcsán, hogy együtt cselekedjenek az emberek a globális közös jóért. Hasonlóan vélekedett Balog Zoltán is, aki ebben a közös küzdelemben azt reméli, hogy sokan felfedezik a hit erejét. Köves Slomó a láthatatlan veszély kapcsán a kiszolgáltatottságra és a hamis biztonságérzetre helyezte a hangsúlyt. Az emberiség ismét elbízta magát, mint a bábeli torony építői.
