Egy új kutatás során a paleomágnesesség segítségével és a földbe kerülés korának meghatározásával vizsgáltak át 2,5 méteres vastagságú üledékes kőzetet, amely hamut, állati maradványokat, eszközöket és tüzgyújtás nyomait tartalmazza. A kutatók 1,8 millió éves emberi tevékenység nyomaira bukkantak.
A Jeruzsálemi Héber Egyetem és a Torontói Egyetem kutatói több millió éves emberi tevékenység nyomaira bukkantak a Wonderwerk Barlangban, Dél-Afrikában, a Kalahári-sivatagban. A tudósok a Quaternary Science Reviews nevű lapban fogják megjelentetni a részletes eredményeket, májusban.
A barlangban, amit afrikaans nyelven „Csodának” hívnak, fedezték fel kutatók korábban az emberi tevékenység első nyomait, a tűz és az eszközök használatának maradványait.
„Magabiztosan mondhatjuk, hogy őseink 1,8 millió évvel ezelőtt egyszerű eszközöket használtak”
– mondta Ron Shaar professzor, a kutatás vezetője, a Héber Egyetem Földtani Intézetének munkatársa.
Az úgynevezett oldowai eszközök a legelsőként használt kőeszközök voltak, amiket emberek használtak. Általában durván megmunkált kövekről van szó, amik segítségével felhasogattak dolgokat.
„A Wonderwerk az ősi oldowai lelőhelyek között is egyedi. Itt találták meg az első szerszámokat, amik 2,6 millió évesek lehetnek. Azért maradhattak fent, mert a barlang megvédte őket”
– tette hozzá a kutató. A tűz nyomaival kapcsolatban nehéz a szabad ég alatti helyszínekkel kapcsolatban bármilyen következtetést levonni, hiszen elképzelhető, hogy természetes módon keletkezett tüzekről van szó és nem emberek gyújtották őket.
A kutatók két módszerrel dolgoztak. A paleomagnetizmus a mágneses kövek és az üledékes kőzetek tanulmányozásával foglalkozik, ezek segítségével határozzák meg a kövek korát. A mágneses kőzetek a különböző korszakokban különböző mágneses tulajdonságokkal rendelkeztek, így a kutatók képesek a kövek korát meghatározni. Jelenleg a mágneses pólus északi irányba mutat, de volt olyan korszak, amikor dél felé mutatott, vagy éppen teljesen semleges volt. Így magnetizálódtak a különböző kövek is.
„Óvatosan több rétegből vettünk több száz apró mintát a barlang falából és megnéztük a mágneses jelét” – mondta Shaar. „Néhány minta a déli irányban volt mágneses, nem északra, mint manapság. Mivel a mágnesesség alapján meg tudjuk mondani a kövek korát, ez vezet bennünket nyomra a barlang különböző rétegeinek korával kapcsolatban.”
A másik módszer a kvarckristályokba „beépített” geológiai időszámlálót olvassa le; a számlóló ugyanis bekapcsol, ahogy a kristályok bekerülnek a barlangba. Ezt már Ari Matmon, a Földtani Intézet igazgatója mondta el a sajtótájékoztatón.
„A laboratóriumban képesek vagyunk a különböző izotópok koncentrációját megmérni ezekben a mintákban és ennek alapján kikövetkeztetni, mennyi idő telt el azóta, hogy ezek a kőzetek, homokszemek bekerültek a barlangba.”
A tanulmány megállapításai nem csak a Wonderwerk-barlanggal és az emberi evolúcióval kapcsolatban jelentenek nagy tudományos eredményt, de az aktuális tudományos kihívásokkal kapcsolatban is.
„Ahogy meg tudjuk állapítani, mi mikor történt a Wonderwerk-barlangban, már több információ áll rendelkezésünkre az emberi evolúcióról, őseink életmódjáról, de a klímaváltozással kapcsolatban is”
– mondta Michael Chazan, a Torontói Egyetem kutatója.