A tűz körül – Lág báomer ábrázolások a festészetben

Orbán Eszter
2021.04.28.

Az ómerszámlálás 33. napja lág báomer, amikor felfüggesztik ezen időszak gyászszokásait, és egy napra az öröm és vigalom veszi át a helyet. A hagyomány szerint ugyanis ekkor szűnt meg a Rabbi Ákivá tanítványait sújtó járvány. Egy másik hagyomány szerint pedig ezen a napon hunyt el Rabbi Simon bár Jocháj, de mielőtt meghalt volna, felfedte a kabbala titkát.

A lág báomeri szokások e két történelmi személy köré épültek fel. Rabbi Ákivára emlékezve a családok együtt kirándulnak a természetben, előkerül a nyilak, íjak használata is, példázva ezzel a Bár Kochbá felkelést, melynek egyik szervezője volt Rabbi Ákivá is. Rabbi Simon bár Jochájra emlékezve pedig Izraelben Meron városába hatalmas tömegek zarándokolnak el, énekkel, tánccal ünnepelnek és ilyenkor országszerte óriási máglyákat raknak.

Az ünnepi szokások egyik fontos eleme lett a tűzrakás hagyománya, melyre több magyarázat is van. Egyfelől tábortüzekkel adták közre a hírt, miszerint Bár Kochbá legyőzte a rómaiakat, s a mostani tábortüzekkel az akkori hír továbbítására emlékeznek. Másfelől Rabbi Simon bár Jocháj nevéhez kötik e hagyományt, miszerint mialatt átadta a titkos tan üzenetét tanítványainak, aközben tűz vette körbe őket. A tanítványai olyan fényt éreztek, hogy nem tudták felemelni a tekintetüket, úgy, mint Mózes az égő csipkebokor láttán. A tűz szimbolikus jelentésével tehát magát a Tórát jelképezi, mint szellemi fényt és spirituális energiát, melynek legrejtettebb üzeneteit tárta fel Rabbi Simon bár Jocháj a tanítványai előtt.

Moshe Castel: Lag Baomer

A tűzgyújtás hagyományáról legkorábbi feljegyzésünk az 1445-1515 között élő Bertinoro városából származó Rabbi Obádjá ben Ábrahámtól maradt fent, aki korának kiemelkedő hittudósa, misnakommentár szerzője, s ránk hagyott útleírásai komoly kultúrtörténeti forrásként szolgálnak. Ebben olvasható testvérének írt levele, melyben tudósít arról, hogy ijár hónap 18-án Izraelben volt, ahol összegyűltek és nagy tüzet gyújtottak.

A tűzrakás eseménye az izraeli képzőművészeket is megihlette, és különböző ábrázolásmódokban tükrözték vissza az ünnepnek ezeket a pillanatait. Moshe Castel (1909-1991) egy kasztíliai spanyol zsidó családból származott, akik még az 1492-es spanyolországi kiűzetés során vándoroltak a Szentföldre, s telepedtek meg Hebronban. Castel vallásos családban nevelkedett, s a képzőművészet iránti tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott. Még csak 13 éves, amikor a jeruzsálemi Becalel Művészeti Akadémián kezdi el tanulmányait, majd Párizsban folytatja, végül hazatérve Cfáton telepedett le. A városka misztikus hangulata nagy hatást gyakorolt rá, mely művészetében is megmutatkozik. Alkotó társaival megalapították az Ofikim Hadasim (Új Horizontok) csoportot, mely az európai absztrakt művészet elemeit egyesítette a keleti motívumokkal. Ennek eredménye érződik Lag Baomer című képén is, ahol nonfiguratív elemek jelennek meg az ábrázolásban és a tűz kerül a központi helyre. A tűz hagyományos sárga és narancs színei mellett azonban megjelenik a lila is, melyet a kabbala a szeretet színeként értelmez. Jelzi ez azt a szeretetkapcsolatot, mely maga a Tóra I-ten és a zsidóság között.

 

Az 1945-ben Bnei Brakban született Zvi Malnovitzer haredi, vagyis ultraortodox vallásos családban nőtt fel, s belülről látta és élte meg a haszidok világát. Alkotásain egyedülálló stílusa tükröződik, mivel az európai expresszionizmust ötvözte a vallási témákkal. Képein Rembrandt és Goya hatása érződik: fények és árnyak kontrasztja, a szubjektív észrevételek megjelenítése. Ábrázolásmódja életszemléletét és életvitelét is tanúsítja, hiszen a modern eszmék átvételével továbbra is megőrizte hagyományait, jelenleg a modern ortodox judaizmus elkötelezett híve. A Lag Baomer című képe jól mutatja az ünnep hangulatát, a tűz körül táncoló haszidok dinamikus mozgását, extázisát. A festmény központi eleme itt is a tűz, melynek közelében kirajzolódnak itt-ott az arcok, s látni rajtuk az átszellemült öröm vonásait.

Zvi Malnovitzer: Lag Baomer

Az oroszországi Birobidzsán városában született Slava Braginksy 1991-ben alijázott családjával együtt Izraelbe. Hamar felfigyeltek művészi tehetségére, és sorra rendezte meg kiállításait különböző galériákban. Lag Baomer festményén megörökíti a kelet-európai stetl sajátos hangulatát, felidézi az ottani haszidok világát, szemlélteti ruházatukat, életkörülményeiket, s azt, ahogy mindenekfelett boldogan táncolják körbe az ünnepi tüzet.

Slava Braginszky: Lag Baomer

Napjainkban is számos fiatal izraeli művészt megihlet lág báomer ünnepe. A modern kortárs művészet egyik ilyen képviselője Sandrine Kespi is, akinek az élénk színek jellemzik képeit, melyeken a hideg-meleg színkontrasztok adják meg a sajátságos hangulatot. Első ránézésre szinte csak a tűz jelenik meg a festményen, de figyelmesen megvizsgálva láthatóak a pontszerű alakok, akik körbeveszik a tüzet. Ezek az alakok szinte egymásba fonódnak, összeolvadnak, jelezve ezzel is azt az egységet, melyet a Tóra fénye adhat Izrael népének.

 

Sandrine Kespi: Lag Baomer

Források:

Eliezer Slomovits: Lág báomer történelmi háttere.

Oláh János: Judaisztika, Filum Kiadó, Budapest, 1999.

Virtuális zsidó könyvtár