Az ókori Izraelben az árpa aratásának kezdete a kovásztalan kenyér ünnepének második estéje volt. Ekkor mutatták be a jeruzsálemi Szentélyben áldozatként az egy kéve (omer) árpából kicsépelt magvakat.
Ma már nincs Szentély, nincs áldozatbemutatás, helyette van az emlékezés és a napok számlálása.
Ősi forrás arról számol be, hogy ezekben a napokban járványos betegségben meghalt Rabbi Ákivá 24 000 tanítványa. Az is lehet , hogy a tanítványokat a Bár Kochbá felkelés leverését követő római megtorlásban ölték meg.
A középkorban az ómerszámlálás napjaiban a Szentföldet muszlim uralom alól “felszabadítani” indult keresztes hadak és a hozzájuk csapódó csőcselék pusztította el a németországi nagy és virágzó zsidó központokat: Speyer, Worms, Mainz, stb. városok zsidó lakóit.
Az ősi Izrael arató ünnepe öröme, fájdalom és gyász időszaka lett a zsidó nép elmúlt majd kétezer éves történetében.
Az ómerszámlálás harmincharmadik napja egy kivételes nap, mert ekkor felfüggesztésre kerül a gyász és újra öröm ünnepet ülünk.
Ahogy magam is láttam Izraelben a gyerekek imádják ezt a napot és saját akaratukból hosszú órákra utcákra mennek, hogy mindenféle fa és bármi más gyúlékony anyagokat gyűjtsenek. Nem számít mekkora és milyen nehéz, mint a kis hangyák jó hangulatban működnek együtt. Estére üres telekekre hatalmas máglyákat hordanak össze és szülői felügyelet mellett meggyújtják ezeket. A nappali munkát felváltja a gyerekek esti éneklése és ugrándozása a tűz körül.
Nem teljesen világos ennek a tűzgyújtásnak az eredete.Vannak akik a Bar Kochba harcok idejére vezetik vissza, mert a szabadságharcosok máglyák tüzével tudtak üzenni egymásnak a harcok állásáról. Az is lehet, hogy a tizennyolcadik századtól kezdődött ez a szokás, amikor ezen a napon a kabalisták és tanítványaik Meronba Rabbi Simon bár Joháj sírjához zarándokoltak halálának évfordulóján és máglyatűz mellett imádkoztak, énekeltek és kérték a Rabbi közbenjárását a teremtő előtt Izrael gyülekezetéért.
Az egészen biztos, hogy Izraelben a falvakban és városokban máglyák ezreinek lángjai hirdetik, hogy újra szabadon élnek földjükön a Bar Kochba szabadságharc harcosain utódai.