Mint közismert, anyák napját Magyarországon mindig május első vasárnapján tartják, az idei (2021-es) évben, május 2-án. Magát az ünnepet számos országban megtartják, amikor is az anyákról-, az anyaságról emlékeznek, amely megemlékezésre az édesanyák -nem csak e napon, hanem egész évben- rászolgálnak. Különböző országokban -eltérően Magyarországtól- más és más napokon ünneplik.
E nap eredete egészen az ókori Görögországba nyúlik vissza.
Az azonban talán kevésbé ismert, hogy a zsidóságban is létezik anyák napja, ami tartalmilag eltér a polgári névtársától. E jeles nap Chesván hónap 11-re esik, ami nem más, mint Ráchel ősanyánk halálának napja. Ráchel személye nagy jelentőségű, hiszen ő annak a Jákobnak a legkedveltebb felesége, aki felépítette Izrael házát a tizenkét törzs megalapításával. De a Kabbala is, amikor a zsidó természetről beszél, legtöbbször Ráchelre hivatkozik, mivel ősanyánk olyan természettel-, olyan személyiséggel bírt, amely által vezérelve szabad akaratból, magától értetődően rendeli alá magát az Ö-való akaratának. Ahogy Chava (Éva) minden élet anyja, úgy Ráchel a zsidó természet anyja.
A zsinagógai újév kezdetétől-, azaz Tisri elsejétől számítva, Chesván 11-ig 41 nap telik el. A héber (אם) -anya- szó betűinek számértéke szintén 41, ami igazolja, hogy valóban ez az igazi zsidó anyák napja. Chesván hónapban nagyszerű alkalmunk nyílik, hogy újra és újra elkötelezzük magunkat ősanyánk útmutatása szerint való életre és megújítsuk a zsidó természetünket és személyiségünket.
A Szentírásban olvassuk:
„Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt, vonakodott vigasztalódni gyermekei felől, mert nincsenek.”
De az Ö-való megvigasztalja őt:
„Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnytől, mert van jutalma munkádnak, úgymond az Ö-való, és visszatérnek az ellenség országából. És van reménye a jövődnek, úgymond az Ö-való, és visszatérnek a gyermekek az ő határukba.”
(Jirmeja 31/14-16).
A „határ” szó nem csak Izrael földjét jelenti, hanem mélyebb értelemben a szellemi gyökereinket, a judaizmust és zsidó természetet. Ezek a határok teszik a zsidóságot egyedivé. A héber (גבול) -határ- szó számértéke szintén megegyezik a héber (אם) -anya- szó számértékével, ami 41. Így már érthető az isteni vígasz, azaz, hogy visszatérünk a határhoz, anyánkhoz, Ráchelhez és mind ahhoz, amit ő képviselt.
És hogy az anya jelentősége miért nagy a zsidóságban? Mert ő határozza meg-, ő őrzi a zsidó nép egyediségét testileg épp úgy, mint lelkileg. Testileg azért, mert a zsidóság anyai ágon öröklődik, lelkileg pedig azért, mert az anya a zsidó szellemiség őre. A zsidó otthont szintén az anya teremti meg.
Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a fizikai határunkhoz -Izraelhez-, meg kell őriznünk a szellemi határainkat. Ezért a zsidó anyák napja egyben az a nap is, amikor visszatérünk a judaizmushoz.
Ez tehát Chesván hónap jelentősége számunkra: visszatérés a vallási-, kulturális- és szellemi gyökereinkhez, valamint Izraelhez, a fizikai határunkhoz.
Befejezésül pedig nézzük meg Chesván hónap és anyák napja közötti a kapcsolatot a gemátria segítségével: Chesván hónap héberül leírva (חשון). Ennek első és utolsó betűjét, ha egymás mellé helyezzük, kiadja a (חן) szót, aminek a jelentése báj/szépség. A két középső betű (שו) számértéke pedig megegyezik (אשה) szó számértékével (306), amely szó jelentése nő/asszony. A két héber szó (חן) és (אשה) kapcsolata kézenfekvő, amiből következik, hogy Chesván hónap neve a női szépségre és méltóságra utal. Márpedig a Tóra szerint Ráchel volt az első nő, akiben mind a belső-, mind a külső szépség egyszerre megtalálható.
Bölcseink ebben a témában két dolgot tanítanak: először is, hogy a szépség a nő fegyvere, másodszor pedig, hogy Ézsau- és Ámálék leszármazottjait csak Ráchel gyermekei győzhetik le. Ha ezt a két kijelentést összevetjük a Ráchelről eddig elhangzottakkal, megérthetjük, hogy Ámáléket a zsidó anya szépsége és kelleme győzheti csak le.
Forrás: rabbi Yitzchak Ginsburgh