A héten Bámidbár Tórai szakaszt olvassuk és ünnepeljük Jeruzsálem napját.
A napot amikor ötvennégy éve izraeli ejtőernyős katonák felszabadították Kelet Jeruzsálemet és egyesült ősi fővárosunknak nyugati és keleti része. Jeruzsálem és a Templom hegy központi jelentőségű a zsidó nép életében. Már a Szináj pusztában elkezdődött, majd az úton az ígéret földje felé folytatódott és a Moria hegyen fejeződött be Salamon király templom építésével, és tovább élt a második szentély lerombolása után is a szétszóratásban élő zsidó emberek szívében.
Nemzedékünk részese lett annak a megváltásnak, hogy egy emberöltő alatt Izrael földjének központjában az egyesült Jeruzsálem mint a szív dobog.
Mi van Jeruzsálem városában, amire évezredek óta vágyakozik a zsidó szív?
Dávid király egyedülálló módon fejezi ki érzéseinket :
:א שִׁיר הַמַּעֲלוֹת, לְדָוִד”
שָׂמַחְתִּי, בְּאֹמְרִים לִי– בֵּית יְהוָה נֵלֵךְ.
ב עֹמְדוֹת, הָיוּ רַגְלֵינוּ– בִּשְׁעָרַיִךְ, יְרוּשָׁלִָם.
ג יְרוּשָׁלִַם הַבְּנוּיָה– כְּעִיר, שֶׁחֻבְּרָה-לָּהּ יַחְדָּו.
ד שֶׁשָּׁם עָלוּ שְׁבָטִים, שִׁבְטֵי-יָהּ–עֵדוּת לְיִשְׂרָאֵל: לְהֹדוֹת, לְשֵׁם יְהוָה.”1. Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem:
az Örökkévaló házába menjünk.
2. Ott álltak lábaink kapudban, oh Jeruzsálem!
3. Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;
4. hová felvonultak a törzsek, Örökkévaló törzsei, bizonyságul Izraelnek, hogy hálát adjunk az Örökkévaló nevének.
Jeruzsálem újraegyesítésének örömünnepén itt a szétszóratásban is hevesebben dobog a szívünk.