Idő és időtlenség

Frölich Róbert
2021.05.09.

És szólt I.ten Mózeshez Szináj hegyén…

Nem véletlenül említi meg a Szentírás a kinyilatkoztatás színterét. A zsidó élet már a kezdetektől fogva korlátok közé szorította a népet. Szináj hegyénél, ahol Izrael héberekből a törvények átvételével zsidóvá lett, minden szinten  látható és érezhető a korlátok léte.

Korlátozott volt a hely, ahol tartózkodhattak: a hegy körül kellett lenniük. Korlátozott volt az idejük: mindösszesen három napot kaptak a lelki és fizikai felkészülésre. Korlátozottá vált a cselekvési szabadságuk: a jövendőben ezentúl csak és kizárólag azt tehették-tehetjük, amit engedélyez számunkra a Törvény.
Felsóhajtunk, schwer zu sein a yid, nehéz zsidónak lenni. Láthatólag igaz a keserédes jiddis mondás. Akkor is korlátok között élünk, ha nem tartjuk aprólékosan, rigorózusan meg a tórai törvényeket, ha nem figyelünk arra, mit mondanak a rabbinikus rendeletek.
Egy vallásos zsidó megválogatja, mit eszik, mit iszik. Nem ehet azt, amit más, szigorú szabályok kötik az étkezési rituálét. Még az ételek fogyasztása  egymásutániságának is megvannak a maguk szabályai, mennyivel lehet tejes után húsosat enni és fordítva. Nem mehet akárhová, figyelnie kell a zsidó erkölcs és etika által megszabott korlátokra. Még a látszatát is kerülnie kell, hogy esetleg tiltott helyen tartózkodik. Szigorúan megszabott, mit láthat, hallhat és mit mondhat. A tisztaság nem csupán az erkölcsöt, de a beszédet is áthatja. Szombat- és ünnepnapokon szinte minden hétköznapi tevékenységtől megfosztatik, csak az aznapra szükséges legfontosabb cselekedetek engedélyezettek.
S ha ez nem lenne elég, egy vallásos zsidó életét át-és átszövik a héber áldások, imák: külön áldás van a villámlásra, az új dolgokra, a jó és rossz hírre. Megfelelő áldást kell mondani étkezés előtt és után, attól függően, mit eszünk vagy iszunk. Ami másnak egy kávé, az neki áldás, kávé, áldás. Most, az ómerszámlálás idején a férfiak még a borotválkozástól is el vannak tiltva.

Mondhatjuk, régi idők szabályai, ma elavultak, csak megkeserítik az életünket. A modern világ amúgy sem kedvez a klasszikus zsidó erkölcsnek, képtelenség annak minden aspektusát belátni és megtartani.
A Szinájnál felállított korlátok ledőltek.
Igaz.

Mint ahogy az is, a modern társadalom sem engedi szabadjára a benne élőt. A civil törvények és erkölcsi normák is korlátok közé szorítanak bennünket. Emberi mivoltunk is határt szab cselekedeteinknek és szavainknak. Mégsem sóhajtozunk, hogy nehéz modern embernek lenni. Megteszünk mindent, hogy megfeleljünk a társadalmi normáknak. Egyrészt félünk embertársaink véleményétől, másrészt félünk a törvény által kilátásba helyezett büntetéstől.

Akkor miért nem próbálunk meg mindig kicsit jobban behúzódni a zsidóságunk által felállított korlátok mögé? Ha mi magunk nem tiszteljük ezeket, akkor nem csupán ledőlnek, de el is tűnnek az életünkből, s gyermekeink életéből.
Szinájnál egy dolog vált korlátlanná, időtlenné: a zsidóság. Életének, továbbélésének csak mi magunk lehetünk gátjai, korlátai.

A zsidó törvények igáját magunkra kellene vennünk, hogy átörökítésének modern korunk kihívásai és trendjei által felállított  korlátai ledőlhessenek.