1948. május 14-én, David Ben-Gurion Tel-Avivban kikiáltotta Izrael állam függetlenségét. Ezt követően az arab államok többségében úgynevezett szent háborúra, dzsihádra szólították fel a muzulmán lakosokat. Egyiptom, Libanon, Szíria, Transzjordánia és Irak háborút indított Izrael ellen. Május 15-én megindult a háború Izrael ellen, melynek a végén Jeruzsálemet felosztották.

1967. június 7-én, amikor Mose Dáján értesült arról, hogy az ENSZ fegyverszünetre készül kötelezni a feleket, felsőbb szintű jóváhagyás nélkül parancsot adott katonáinak a támadásra, azonban tüzérség és páncélos egységek nélkül, nehogy kárt tegyenek a történelmi emlékekben. Véres csatában hatoltak be az 1948 óta jordán fennhatóság alatt álló Óvárosba, elfoglalták a Templom-hegyet és a Siratófalat. Néhány órával később Mordecháj „Mota” Gur tábornok híres rádióüzenete felharsant az éterben: „A Templom-hegy a kezünkben van!” Az izraeli egységek parancsnokai közötti rádiós üzenetváltásokból kihallatszik egy hűséges, Ö-való műve felett érzett meghatottság: „Hamarosan belépünk Jeruzsálem Óvárosába, amiről annyi nemzedék álmodott. (…) Most megyünk keresztül az Oroszlá­nos kapun! (…) Az első egységgel vagyok, ami betör az Óvárosba, (…) a Templom-hegy a kezünkre került! Ismétlem, a Templom-hegy a kezünkre került! (…) Minden egységnek: tüzet szüntess! Itt a Dávid Operációs Terem. Minden egységnek: tüzet szüntess! (…) Éppen lépkedek le a lépcsőkön a Siratófalhoz. Nem vagyok vallásos, soha nem is voltam, de ez a Sira­tófal, most megérintem a Siratófal köveit (…) [a katonák spontán imára fakadnak] Áldott vagy Te, Urunk, I-tenünk, a Világ­mindenség királya, aki megtartott minket, megőrzött bennünket, és elhozta ezt a napot számunkra!” Az egykori jeruzsálemi Templom kétezer éves maradványai újra zsidó fennhatóság alá kerültek.
Az izraeli hadsereg rabbija megfújta a sófárt.

Még a szekuláris Mose Dáján is ellátogatott a Falhoz felszabadítása után egy nappal, és a hagyománynak megfelelően egy kis papírdarabot helyezett el az ősi kövek közé a következő zsoltár­idézettel:

„Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!”
(Zsolt 118:23)

A háború után vallá­sos és szekuláris zsidók egyaránt elismerték, hogy a győzelem I-tentől származott, mivel olyan hihetetlen módon szerezték vissza újra a zsidó szív számára legközpontibb jelen­tőségű szent várost, a kétezer éve idegen uralom alatt álló Jeruzsálemet. Ezekben a történelmi pillanatokban hangzott fel az Izraeli Rádióban (Kol Izrael szó szerinti fordításban Izrael hangja) a „Jerusálájim sel Záháv” (Arany Jeruzsálem) dallama.

Ariel Sharon, volt izraeli miniszterelnök nyilatkozott így Mose Dájánról: „Mindig száz ötlettel a fejében ébredt. Ezek közül 95 veszélyes, 3 rossz, de a maradék kettő briliáns volt!” Talán e kettő közül az egyik volt az, amivel csapatát győzelemre vitte, és hőstettükkel örökre beírták magukat a történelembe és mindannyiunk emlékezetébe!

Jom Jerusálájim ünnepének még nincsenek igazán kialakult szokásai. Gondoljunk arra, hogy egy igazán fiatal „ünnepről” beszélünk. Ezen a napon nagyon sokan utaznak fel, mintegy zarándokolnak el a Jeruzsálembe, ezzel is szolidaritásukat fejezve ki a várossal. Utcai felvonulások, partik, ének és tánc, különleges és hagyományos ételek illata lengi be az utcákat. A múzeumokban, és azok közelében, valamint kifejezetten erre az alkalomra szervezett túrákon előadásokat tartanak Jeruzsálem történetéről. Az iskolákban a diákok már a Jeruzsálem napját megelőző héten a város történelmének és földrajzának alaposabb megismerését szolgáló előadásokat hallgatnak, és kirándulásokon vesznek részt. Az ünnepnapon azonban az iskolák zárva vannak.
Állami ünnepségeket és megemlékezéseket tartanak a hatnapos háborúban elhunytak emlékére.

Hölgyeim!
Mi az a három dolog, amire önkéntelenül felkapjuk a fejünket?

Nem, most nem Patrick Swayzere és a Dirty dancingre gondolok!
De ötletnek nem volt rossz!

Házasság, szerelem, egy jó recept!

Haladjunk tovább ebben a sorrendben, de most Jeruzsálem kapcsán!

Házasság:

A zsidó esküvő kedvenc része a pohártörés. Ezzel is a jeruzsálemi Szentélyre emlékezünk, pontosabban annak hiányára. A hagyomány szerint nem lehet teljes az örömünk addig, amíg a Szentély nem áll. A pohártörés előtt a vőlegény ezt a mondatot mondja, ami a zsoltárokból vett idézet:

”Ha elfeledlek Jeruzsálem, felejtsen el a jobbom!”

Szerelem:

Az egyik kedvenc filmem, melynek címe: Levél Sachának (Pour Sacha), egy 1991-es francia romantikus filmdráma. Főszereplői: Sophie Marceau és Richard Berry.

A történet 1967. májusában kezdődik, amikor Párizsból barátok érkeznek egy a szír határ melletti kibuc lakóihoz, Sachához és Laurához. Az alkalom Laura 20. szülinapja. A vendégek az első napokban megismerkednek a kibuc életével, besegítenek, mialatt előkészítik az ünnepet. Körülöttük ott a történelem. Érlelődik a szír-izraeli konfliktus, amit a világ a Hatnapos háborúként ismert meg. Sachának el kell menni a háborúba. Nyomon követjük a katonák harcát, a háború embertelenségét, amikor Sachát lelövik a siratófalnál. A háború után Laura megkapja egy kis csomagban Sacha tárgyait, ahol felfedezi egy lánynak a képét, és rádöbben, hogy a férfi, akit szeretett máshoz állt közel.

Egy jó recept:

Jeruzsálemi kalács (Mákos vagy diós babka)

A tészta hozzávalói:

• 400 g finomliszt
• 1.8 g élesztő
• 4 g só
• 55 g cukor
• 55 g vaj/margarin
• 1 db tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 150-160 ml tej
• 4 csapott teáskanál holland kakaópor és pár korty tej

A töltelék hozzávalói:

• 100 g darált mák vagy dió
• 1 cs vaníliás cukor
• 100 g cukor
• 150 ml tej
• mazsola (ízlés szerint)
• 1citrom reszelt héja és leve (ízlés szerint)

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, kevés cukrot adunk hozzá a kimért mennyiségből, majd az élesztőt hozzámorzsoljuk, megszórjuk egy kevés liszttel és félretesszük pár percre. Lereszeljük a citrom héját és kifacsarjuk a levét. Egy tálba tesszük a lisztet, cukrot, sót, a citrom héját, a tojást (ellenőrizzük!), majd a végén a felfuttatott élesztőt. Bedagasztjuk a tésztát, akkor jó, amikor „összeszedi” a tésztát az edény faláról és a kezünkről is. Ezek után adjuk a tésztához a vajat vagy a margarint, beledolgozzuk a tésztába. Majd ketté vesszük és az egyik feléhez adjuk a kakaót pár korty tejjel és homogén tésztává gyúrjuk. Mindkettőt kiolajozott edénybe tesszük, letakarjuk és kelni hagyjuk. Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket. Felforraljuk a tejet, a cukrot, vaníliás cukrot és a mazsolát, majd legvégül a darált mákot vagy diót is hozzáadjuk. Hűlni hagyjuk. Ha a tészták megkeltek, téglalap alakúra nyújtjuk őket, és egymásra helyezzük őket. A kihűlt tölteléket eloszlatjuk, vigyázva, hogy a szélén pár centit hagyjunk el, így könnyebb lesz lezárni majd a süteményt. Tekerjük fel a tésztát, majd éles késsel vágjuk félbe, és fonjuk össze a részeket. Kivajazott formába téve újra kelesztjük és 180 fokon 45-50 perc alatt megsütjük.

Jeruzsálem még nagyon sok helyen megjelenik a zsidó liturgiában, imáinkban, művészeti alkotásokban, gondolatainkban.

Ávrahám Broidsz izraeli költő így ír a városról:

Nincs olyan, mint Jeruzsálem, a próféták és az Örökkévaló városa;
az egyetlen Jeruzsálem – Izrael szíve.
Nincs olyan, mint Jeruzsálem, minden népek gyönyörűsége;
egyetlen Jeruzsálem -szívünk érted ver.
Nincs olyan, mint Jeruzsálem, mindenki szent városa;
egyetlen Jeruzsálem – mienk vagy mindörökre.