Jeruzsálem Napja izraeli nemzeti ünnep, amely Jeruzsálem újraegyesítésének és az óváros feletti izraeli ellenőrzés megteremtésének állít emléket az 1967. évi hatnapos háborút követően.
Idézzük fel röviden a hatnapos háború előzményeit és jelentőségét. 1967. június 5-én kezdődött a XX. század egyik legrövidebb fegyveres konfliktusa, a harmadik izraeli háború, ismertebb nevén a hatnapos háború. Izrael háromfrontos küzdelmet folytatott három arab állam, Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen.
Izrael Államát fojtó katonai és politikai légkör 1967 tavaszára robbanáspontig feszült. A helyzetet látva a hadászati ismeretekkel nem rendelkező Levi Eshkol miniszterelnök (aki egyben védelmi miniszter is volt) lemond védelmi miniszteri pozíciójáról, és átadja azt Moshe Dayannak, a hadsereg veteránjának. Dayan első intézkedéseként a kormánytagoknak tartott egy maratoni hosszúságú eligazítást, amelyben eldöntötték, hogy Izrael nem fogja tétlenül kivárni, amíg az arabok megtámadják őket, hanem megelőző csapást fog mérni az ellenséges erőkre. A támadás megindítását 1967. június 5. jeruzsálemi idő szerint reggel 7:45-re időzítették. Ekkor indult el a Fókusz hadművelet első hulláma, amely később a huszadik század egyik legeredményesebb és legjobban kivitelezett katonai akciójaként vált ismertté.
A későbbi izraeli miniszterelnök, Jichak Rabin vezérkari főnökként irányította a győztes háborút. (Zárójeles gondolat: az arabok elleni diadalt vezénylő Rabin később a palesztinokkal való megbékélés egyik jelképévé vált, 1994-ben Rabin Simon Peresz-szel és a palesztin vezetővel, Jasszer Arafattal közösen nyerte el a Nobel-békedíjat. Végzete is a „galamb” típusú politikai szerepvállalás lett: 1995 novemberében az izraeli szélsőséges Jigal Amir adott le a miniszterelnökre halálos lövést.)
Visszatérve Jeruzsálemhez: az óvárosi rész megszerzése azért bírt különös jelentőséggel, mert Izrael Állam megalapítása óta először járulhattak a zsidók a Siratófalhoz (az egykori Szentély nyugati oldalához, ezért többnyire Nyugati Falnak említi az irodalom). A Templomhegynek önálló kormányzatot adtak, és engedélyezték a muszlimoknak az iszlám szent helyeinek látogatását. A háború után, 1967. június 27-én az Eshkol-kormány a Knesszet támogatásával kiterjesztette az izraeli jog és közigazgatás hatályát Kelet-Jeruzsálemre. Az 1980. július 30-án kelt Jeruzsálemről szóló törvény összefogta a város két részét és több vidéki települést, és a várost Izrael szét nem választható fővárosának deklarálta.
Uzi Nárkisz tábornok, a hatnapos háború egyik legmagasabb beosztású katonatisztje a ’80-as évek végén így emlékszik Jeruzsálem egyesítésére:
„– És mi volt pályafutása csúcspontja?
– Jeruzsálem elfoglalása a hatnapos háború során. Nem számítottunk rá, hogy sor kerül erre az akcióra, nem készítettünk előzetes terveket. A hadsereg vezetése úgy határozott, hogy ezt a háborút Egyiptommal és Szíriával kell megvívnunk, nem mással. A miniszterelnökünk, Lévi Eskol még június 5-én is küldött egy üzenetet Husszein királynak; kérte, hogy ne avatkozzék bele a háborúba, és Izrael nem indít semmiféle akciót ellene. Husszein erre ágyúkkal válaszolt Jeruzsálem Óvárosából, melyet akkor a kezében tartott, lőni kezdte a zsidó részt, ezenkívül kisebb falvak egész sorát, sőt messzehordó ágyúkkal Tel Avivot is.
Én voltam ennek a frontnak a parancsnoka, úgy határoztam, hogy egyelőre „lenyeljük” a provokációkat, hátha Husszein csak bizonyítani akarja szolidaritását a többi arab ország előtt, és beéri ennyivel. Aztán a jordán légierő izraeli területeket kezdett bombázni, és a tankjaik is elindultak Jeruzsálem felé. Most már fel kellett venni a kesztyűt, a repülőink órák alatt szétzúzták a páncélos csoportosulást, a hadihelyzet váratlanul felkínálta az esélyt Jeruzsálem elfoglalására.”
Nárkisz visszaemlékezését ezzel a gondolattal zárja:
„Aztán mikor odaértem a Nyugati Falhoz, úgy éreztem, hogy az egész zsidó nép nevében lépek oda, és egy kétezer éves akaratot teljesítek be.”
Források, egyben ajánlott irodalom:
Jichak Rabin: A hatnapos háború (Múlt és Jövő 1996/1)
Nagy Dániel: A hatnapos háború (újkor.hu)
Ondrék József: A hatnapos háború előzményei a légierők szempontjából (Repüléstudományi Közlemények 2017/3)
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert? (Pallas Lap- És Könyvkiadó, 1988)
