Az újraegyesített főváros emléknapja

Rosta Márton
Rosta Márton
2021.05.10.

Jeruzsálem Napja izraeli nemzeti ünnep, amely Jeruzsálem újraegyesítésének és az óváros feletti izraeli ellenőrzés megteremtésének állít emléket az 1967. évi hatnapos háborút követően.

Idézzük fel röviden a hatnapos háború előzményeit és jelentőségét. 1967. június 5-én kezdődött a XX. század egyik legrövidebb fegyveres konfliktusa, a harmadik izraeli háború, ismertebb nevén a hatnapos háború. Izrael háromfrontos küzdelmet folytatott három arab állam, Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen.

A hatnapos háború emlékplakettje: az egyik oldalon Izrael Állam és a menóra…

Izrael Államát fojtó katonai és politikai légkör 1967 tavaszára robbanáspontig feszült. A helyzetet látva a hadászati ismeretekkel nem rendelkező Levi Eshkol miniszterelnök (aki egyben védelmi miniszter is volt) lemond védelmi miniszteri pozíciójáról, és átadja azt Moshe Dayannak, a hadsereg veteránjának. Dayan első intézkedéseként a kormánytagoknak tartott egy maratoni hosszúságú eligazítást, amelyben eldöntötték, hogy Izrael nem fogja tétlenül kivárni, amíg az arabok megtámadják őket, hanem megelőző csapást fog mérni az ellenséges erőkre. A támadás megindítását 1967. június 5. jeruzsálemi idő szerint reggel 7:45-re időzítették. Ekkor indult el a Fókusz hadművelet első hulláma, amely később a huszadik század egyik legeredményesebb és legjobban kivitelezett katonai akciójaként vált ismertté.

a másikon Moshe Dayan hadügyminiszter és Yitzhak Rabin vezérkari főnök dombornyomott arcképe (a szerző saját gyűjteményéből).

A későbbi izraeli miniszterelnök, Jichak Rabin vezérkari főnökként irányította a győztes háborút. (Zárójeles gondolat: az arabok elleni diadalt vezénylő Rabin később a palesztinokkal való megbékélés egyik jelképévé vált, 1994-ben Rabin Simon Peresz-szel és a palesztin vezetővel, Jasszer Arafattal közösen nyerte el a Nobel-békedíjat. Végzete is a „galamb” típusú politikai szerepvállalás lett: 1995 novemberében az izraeli szélsőséges Jigal Amir adott le a miniszterelnökre halálos lövést.)

Visszatérve Jeruzsálemhez: az óvárosi rész megszerzése azért bírt különös jelentőséggel, mert Izrael Állam megalapítása óta először járulhattak a zsidók a Siratófalhoz (az egykori Szentély nyugati oldalához, ezért többnyire Nyugati Falnak említi az irodalom). A Templomhegynek önálló kormányzatot adtak, és engedélyezték a muszlimoknak az iszlám szent helyeinek látogatását. A háború után, 1967. június 27-én az Eshkol-kormány a Knesszet támogatásával kiterjesztette az izraeli jog és közigazgatás hatályát Kelet-Jeruzsálemre. Az 1980. július 30-án kelt Jeruzsálemről szóló törvény összefogta a város két részét és több vidéki települést, és a várost Izrael szét nem választható fővárosának deklarálta.

Uzi Nárkisz tábornok, a hatnapos háború egyik legmagasabb beosztású katonatisztje a ’80-as évek végén így emlékszik Jeruzsálem egyesítésére:

„– És mi volt pályafutása csúcspontja?

– Jeruzsálem elfoglalása a hatnapos háború során. Nem számítottunk rá, hogy sor kerül erre az akcióra, nem készítettünk előzetes terveket. A hadsereg vezetése úgy határozott, hogy ezt a háborút Egyiptommal és Szíriával kell megvívnunk, nem mással. A miniszterelnökünk, Lévi Eskol még június 5-én is küldött egy üzenetet Husszein királynak; kérte, hogy ne avatkozzék bele a háborúba, és Izrael nem indít semmiféle akciót ellene. Husszein erre ágyúkkal válaszolt Jeruzsálem Óvárosából, melyet akkor a kezében tartott, lőni kezdte a zsidó részt, ezenkívül kisebb falvak egész sorát, sőt messzehordó ágyúkkal Tel Avivot is.

Én voltam ennek a frontnak a parancsnoka, úgy határoztam, hogy egyelőre „lenyeljük” a provokációkat, hátha Husszein csak bizonyítani akarja szolidaritását a többi arab ország előtt, és beéri ennyivel. Aztán a jordán légierő izraeli területeket kezdett bombázni, és a tankjaik is elindultak Jeruzsálem felé. Most már fel kellett venni a kesztyűt, a repülőink órák alatt szétzúzták a páncélos csoportosulást, a hadihelyzet váratlanul felkínálta az esélyt Jeruzsálem elfoglalására.”

Nárkisz visszaemlékezését ezzel a gondolattal zárja:
„Aztán mikor odaértem a Nyugati Falhoz, úgy éreztem, hogy az egész zsidó nép nevében lépek oda, és egy kétezer éves akaratot teljesítek be.”

Források, egyben ajánlott irodalom:

Jichak Rabin: A hatnapos háború (Múlt és Jövő 1996/1)
Nagy Dániel: A hatnapos háború (újkor.hu)
Ondrék József: A hatnapos háború előzményei a légierők szempontjából (Repüléstudományi Közlemények 2017/3)
Moldova György: Ki ölte meg a Holt-tengert? (Pallas Lap- És Könyvkiadó, 1988)