A Tórában olvasott történeteket az idők során sokféleképpen magyarázták, értelmezték. Agadák (mesés történetek) és midrások (rabbik írásmagyarázatai) születtek, hogy az emberek jobban megértsék a Tóra szavait.

Miért a zsidók kapták a Tórát?

A midrás szerint az Örökkévaló több nemzetnek felajánlotta a Tórát, mielőtt a zsidóknak adta volna. Sorra kérte a népeket, hogy fogadják el a Tórát, hogy később ne mondhassák, hogy ők elfogadták volna, ha az Örökkévaló felajánlotta volna nekik. Az első nép harcos volt, folyton háborúztak a szomszédjaikkal, egyik csatából a másikba mentek, nem leltek békét sosem. Így gyanakodva kérdezték az Örökkévalót:

– Mi van a Tórában?

– Írva van, hogy ne ölj!

– Akkor mi nem fogadhatjuk el, a mi életünk a harc, a háború, a viszálykodás, karddal fekszünk, karddal kelünk, mi nem tudjuk megtartani a Tórát!

A következő nemzet fiainak sok felesége volt, minden vándorlás után egy újabb asszonnyal tértek haza. Ők is megkérdezték:

– Mi van a Tórában írva?

– Ne törj házasságot!

– Mi már nagyon régóta így élünk, a hűség nem nagy érték a számunkra, mi nem tudjuk ezt betartani.

Az Örökkévaló egy portyázó vándor népet kérdezett, akik úton, útfélen gyűjtötték be az élelemnek és a ruhának valót, nem törődve azzal, ha az történetesen valaki másé volt.

– Nektek adnám a Tórát, elfogadjátok?

– Mi van benne írva?

– Ne lopj!

– Mi már nagyon régen úgy élünk, hogy nem sokat jelent számunkra, ha egy szamár, vagy kecske, esetleg egy szép fürt szőlő másik emberé, ha szükségünk van rá, elvesszük! Mi nem fogadjuk el a Tórát.

Végül, ahogy az Örökkévalónak már az idők kezdetén is szándékában állt, a zsidóknak adta a Tórát, akik lelkesen, nagy odaadással fogadták el:

– “Megtesszük és meghallgatjuk!”

(Forrás: Midrash

Mekhilta d’Rabbi Yishmael)

 

Mese Mózesról és az angyalokról

És eljött a nap, amikor Mózes felment a Szináj-hegyre, hogy megkapja az Örökkévalótól a Tórát. A szolgálatot teljesítő angyalok éktelen haragra gerjedtek, amikor meglátták!

– Urunk, a világmindenség teremtője! Mondd, mit keres ez az emberfia itt közöttünk?

– Azért jött, hogy átvegye a Tórát. – válaszolt az Örökkévaló.

– A Tórát? A rejtett kincset? Amit őrzöl már az idők kezdete óta? Mit az idők kezdete óta, még annál is régebben! A világ teremtése előtt 974 nemzedékkel már megalkottad és most egy hús-vér embernek adod oda?

Az angyalokon úrrá lett a felháborodás, nem tartották sokra az embereket és Mózes sem volt éppen a szívük csücske.

– Miért gondolsz egyáltalán az emberre? Miért pont rá esett a választásod? A Tóra felséges, a helye velünk, az égben, a mennyországban van!

Az Örökkévaló így szólt Mózeshez:

– Rajta, Mózes, hallottad az angyalokat, válaszolj, miért is kaphatnák meg a Tórát az emberek?

Mózes remegve beszélni kezdett:

– Urunk, a világ teremtője! Félek, hogy a tüzes lehetükben elégek!

– Ne félj! Felhővel terítelek be, erős és bátor leszel tőle! És most rajta, felelj nekik!

Mózes újult erőre kapván szólt az Örökkévalóhoz:

– Urunk, a világ teremtője! Kérlek mondd el, hogy mi áll a Tórában, amit nekem kívánsz átadni!

– Az áll benne, hogy “Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából.”

Mózes összeszedte a bátorságát és az angyalokhoz fordult:

– Angyalok, rám figyeljetek! Talán ti voltatok a fáraó rabszolgái Egyiptomban? Miért is lenne a Tóra a tiétek? Mi áll benne még? – kérdezte az Örökkévalót

– “Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt.” “Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak,…”

– Angyalok, talán ti éltek idegen népek között, akik mindenféle bálványokat imádnak, ezer és egy isteneik vannak? Talán benneteket figyelmeztetni kell, hogy kerüljétek el ezeket?

Mózes újra és újra feltette a kérdést az Örökkévalónak, majd minden válasz után az angyalokhoz intézte szavait, akik csak álltak és figyelték az idős embert, aki minden erejével harcolt a Tóráért.

– “Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába,…”

– Talán, ti angyalok, egymás között gonosz dolgokat műveltek, hogy hamisan kelljen esküdnötök?

– “Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt.”

– Talán ti, angyalok, olyan keményen dolgoztok hat napon át, annyira elfáradtok, hogy szükségetek van pihenésre?

– “Tiszteld atyádat és anyádat,…”

– Talán szüleitek vannak nektek? Anyáitok és apáitok, akiket tisztelnetek kell? Ez a parancsolat vajon vonatkozik-e rátok?

Mózes csak folytatta:

– Urunk, a mindenség teremtője, mi áll még a Tórában?

– “ Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú. Ne kívánd meg felebarátod házát!”

– Talán irigység, féltékenység, gyűlölet van tiközöttetek, hogy szükségetek lenne ezekre a parancsolatokra?

Az angyalok végül megértették és belátták, hogy az Örökkévaló döntése helyes és a Tórának az ég helyett a földre kell kerülnie, az emberekhez.

(Forrás: Shabbat 89:a, 2Mózes 20:1-14., ford.:  Dr. Bernstein Béla)