„Élő legenda”, „ikonikus alak”, sokszor használják e kifejezéseket jelentéktelen percemberkékre, közepes képességű sportolókra, valóságshowkból kiszabadult tátogó sztárocskákra, ezáltal elkoptatva az idézett kifejezések súlyát. Ezért csak annyit mondok: május 24-én lesz nyolcvan éves a tizenegyszeres Grammy-, irodalmi Nobel- és Oscar-díjas zeneszerző, költő, zenész, énekes Bob Dylan, aki mindezek mellett az USA legmagasabb polgári kitüntetésének, az Elnöki Szabadság-érdemrendnek és a Francia Köztársaság Becsületrendjének is a tulajdonosa.

Életéről, munkásságáról könyvtárnyi irodalom van, ezen belül a valláshoz való kapcsolatáról szóló írások is súlyos köteteket töltenek meg. A művésznevet használó Dylan Robert Allen Zimmermanként látta meg a napvilágot 1941-ben az USA Minnesota államában. Nagyszülei kelet-európai zsidó bevándorló voltak. A zsidóságát a ’60-es években aktívan kutató Dylan a hetvenes évek végén kikeresztelkedett, és három kifejezetten keresztény gondolatiságú lemezzel jelentkezett. Ezt követően ismét visszatalált a judaizmus ösvényére: Jesse fiának a Bár Micvóvá avatására 1983 őszén került sor Izraelben a Siratófalnál.

2020-ban addig kiadatlan interjútöredék került elő Tony Glover bluesgitáros tollából, eredetileg 1971-ben jelent volna meg az Esquire magazinban, de végső formát a beszélgetés soha nem öltött, így az akkori megjelenés elmaradt. Egy bostoni aukciósház árverezte el a kéziratot, melyben Dylan kifejti, hogy az antiszemitizmustól való félelme miatt vette fel a művésznevét, és hagyta hátra a születési nevet. A zsidósággal kapcsolatban Dylan az interjúban ráutat: „Sok embernek az a benyomása, hogy a zsidók csak pénzkölcsönzéssel vagy kereskedéssel foglalkoznak. Sokan gondolják, hogy minden zsidó ilyen. Nos, régen valóban ezzel foglalkoztak, mert csak ez volt nyitva számukra. Ezt engedték meg nekik.”

A napokban zajló Izrael elleni heves terroristatámadások szomorú aktualitást adnak Dylan 1983-as – a libanoni háború után kiadott – dalának, a “Neighborhood Bully”-ak. Izraellel való szolidaritáshoz azokban az időkben is nagy bátorság kellett, függetlenül attól, hogy az erkölcsi támogatást biztosító személy „A” kategóriás világsztár. A szarkazmussal megfogalmazott szöveg a sokak által támadott zsidó államot írja le, akit a szomszédai folyamatosan ostromolnak, mégis mindenki Izraelt teszi felelőssé az atrocitások, harcok miatt.

Hazánkban két kiváló művész is igyekszik Dylan munkásságát népszerűsíteni magyar nyelvre átültetett dalai előadásával: Gerendás Péter zeneszerző, gitáros, énekes „Bob Dylan magyarul” előadóeste ismert, míg néhány éve Földes „Hobó” László jelentetett meg egy csokornyi Dylan átiratot „Lassú vonat” címmel.

Érdeklődőknek magyar nyelven Bob Dylan életrajzi kötetét, a Krónikákat ajánlom (Park Kiadó, 2004), illetve Jávorszky-Sebők: a Rock története (Glória Kiadó, 2007) első kötet releváns részeit. A Mestertől a hallgatnivalók körében még nehezebb külön kiemelve felhívni a figyelmet, végtelen a sora a különböző sorlemezeknek, válogatásoknak, élő felvételeknek a különböző zenei megosztó-oldalakon, a szerző a cikk írása közben a „Bob Dylan at Budokan” koncertalbumot hallgatta (Columbia Records 1979).

Boldog születésnapot Bob Dylan!