Életünk során sokféle helyzettel találjuk magunkat szembe. Nőként, anyaként sokszor azt gondoljuk magunkról, hogy erre a feladatra én képtelen vagyok, nem tudom megoldani… de mégis, valahogy valamilyen formában mindig megtaláljuk a megoldást! Küzdünk harcos amazonként, vagy éppen a hátországot biztosítjuk családunk számára. Ebben az írásban három történettel ismertetlek meg benneteket!

Krisztina története

Terenyi Krisztina őrnagy a szolnoki toborzóiroda irodavezetője. Jász-Nagykun-Szolnok megyében ők felelnek a toborzásért, a katonai igazgatásért, az érdekvédelemért, a nyugállományú katonákkal történő kapcsolattartásért, de tartják a kapcsolatot az önkormányzatokkal és az oktatási intézményekkel is. Nagyon sokrétű a feladatuk. Krisztina 45 éves, vidám és magabiztos. Hangja nyugodt, kedves, de mégis határozott. Tekintete erőt és biztonságot sugároz. 2001 óta katona, ekkor szerelt fel.

Őrvezetőként kezdte harcoló alakulatnál, az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj, ami Magyarországon egy nagy múltú ejtőernyős alakulat. Ez volt az első szolgálati helye, mely a mai Különleges Rendeltetésű Dandár elődje volt. Tehát itt került harcoló századhoz fiatal lányként, mint híradó katona. Az alakulat katonái a megfelelő kiképzés után bármikor bevethetők lettek volna. 2004-ben és 2005-ben Afganisztánban szolgált, személyügyi altisztként. Ez azt jelenti, hogy magának a századnak a személyügyi nyilvántartását, személyi adatait kezelte, elismeréseiket és személyi felterjesztéseket végzett. „Hétköznapi” nyelven szólva a század jiddise máméja volt! Hálás azért, hogy a felderítő és harcolószázadnál szocializálódott, hogy nőként megtapasztalja azt a hihetetlen összetartást mely CSAPATTÁ kovácsolta őket! Olyan összetartó csapattá, amelyből a mai napig táplálkozik, olyan csapattá, akik a mai napig tartják a kapcsolatot, olyan csapattá, amelyben az odafigyelésnek és a segíteni akarásnak ezt a formáját csak ritkán tapasztalja meg az ember. Két hét után bevonták a járőrfeladatokba, így a 6 hónapban a személyi munka mellett a csapattársaival együtt járőrfeladatokat is ellátott! Maximálisan odafigyeltek rá, de ez visszafelé is működött, sőt működnie kellett! Nagyon közvetlen volt a kapcsolat köztük, a női energia, az empátiája tette kiválóvá a kapcsolatot. A társaira való odafigyeléssel hatalmas munkát vállalt magának, de úgy érezte, hogy ez a „kis plusz” egyáltalán nem teher a számára. Ahogy az sem volt az, hogy az afgán tolmácsok magyarul tanultak tőle, nem kevés vidám percet szerezve ezzel egymásnak! Afganisztánból hazatérve, az elsők között végezte el azt a különleges műveleti képzést, amit amerikai katonák közreműködésével tartottak több hónapon keresztül. A vízi kiképzésen, ahol egyáltalán nem biztos, hogy vízbe kell ugrani, hanem például egy mocsaras-lápos területre, a helikopteres kiemelésen keresztül, ami konkrétan azt jelenti, hogy egy kötélen lógnak a helikopter alján, és így viszik el őket egyik helyszínről a másikra, mint egy Bujtor filmben, annyi különbséggel, hogy itt akár hatan lógtak alakzatban. Itt a teljesítőképesség határát vizsgálták. Törzsben, vezetőként tudni kell, hogy egy katonának mit kell kiállnia, hogy kell tervezni? Ha mi magunk nem tapasztaljuk meg ezt, hogy várjuk el egy katonától?

A honvédség kiváló partner abban, ha valaki tanulni és fejlődni szeretne! A lehetőség támogatása mindenkinek megadatik, aki felszerel. Krisztina rektori pecsétgyűrűsként diplomát szerzett a békéscsabai főiskolán, mely elvégzése és a nyelvvizsga megszerzése után századosi rendfokozatot kapott. Később elvégezte a Pécsi Tudományegyetemet. A munka és a tanulás az élete, úgy érzi, hogy ebben teljesedik ki igazán! Irodavezetőként nagyon keskeny mezsgyén táncol ahhoz, hogy parancsot tudjon osztani néha az empátiát is el kell engedni, bármennyire nehéz, bármennyire is ez az a kis plusz, amitől jobban működnek a dolgok, másabb, emberközelibb lesz az egész. Hétköznapi napokon könnyebb az élet, a munkaszervezés, a kapcsolattartás. Most veszélyhelyzetben egész más, fokozott terhet, feladatot ró mindenkire egyaránt. Egyszerre kell megoldani az irodai munka megszervezését, a kórházi biztosításokat, vagy akár a határvédelmet. Nem csak a toborzó tiszt szól belőle akkor, amikor megemlíti, hogy mi nők ugyanúgy képesek vagyunk mindenre, mint a férfiak a honvédségen belül! Egyre több a női pilóta, a harcjárművezető, a lövész, de akár az irányítótoronyban is egyre több női katona szolgál. Az alkalmassági vizsgálatok és az iskolai végzettségi követelmények természetesen specializálva vannak egy-egy beosztás tekintetében, de a jelentkezési feltételek a szerződéses, valamint a tartalékos jelentkezőknek alapvetően mindenkinek ugyanazok. Ezek pedig: a 18. betöltött életév, legalább általános iskolai végzettség, magyar állampolgárság, bejelentett magyarországi lakcím, egészségügyi szűrővizsgálatok. Ami mindenkire egyaránt vonatkozik: tudomásul kell venni a gyakorlatok, a vezénylések, a kiképzések mivoltját. Kompromisszumok, egymás támogatása, bajtársiasság. Ezekkel mindenkinek tisztában kell lenni. Karrierje ékes példája annak, hogy szinte a nulláról kezdve, tanulással, akarattal, kitartással, empátiával meddig lehet eljutni. Arra a kérdésemre, hogy mi volt a legszebb és a legnehezebb élménye, meglepő választ kapok. Az afganisztáni élményei és a kiképzések tartoznak a legszebbek közé, de a legnehezebbnek is ezt mondja! Nem a fizikai kihívások voltak a legnehezebbek, hanem otthagyni, és megtenni az első váltást, mert az az igazi katonaság, nap, mint nap szembenézni az igazi kihívásokkal, egy apró hibával, egy félrenézéssel, ami akár valamennyiük életébe is kerülhet. Azóta toborzó tisztként, majd irodavezetőként megtalálta az újabb kihívást, a szakma szépségét. A katonai pálya, a katonai továbbtanulási lehetőségek népszerűsítése más jellegű feladat, de ha jól és szívből, hittel csinálja az ember, a siker szintén garantált. A csapatot, mely az irodát alkotja, szintén az az összetartás jellemzi, amely szoros kötelékként fonja össze őket, és bár a régi emlékek és tapasztalások örökre megmaradnak, de a jelenben is ugyanolyan kiváló kollégákkal büszkélkedhet, mint előző alakulatánál. Neki végtelen büszkeséget és magabiztosságot jelent a katonaság!

Ági története

Ági és András közel 30 éve alkotnak egy párt. Egy gyermeket nevelnek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Ági katonafeleség. Ő, a beosztások, a szolgálatok és a fegyelmezettség légkörében szocializálódott. Számára ez a természetes, ehhez szokott hozzá. Ahhoz, hogy a beosztás határozza meg a családi életet, a szabadságok, az ünnepek és az ünneplés idejét. Mégsem éli meg ezt hátrányként! Büszke a párjára! Egy-egy program tervezése előtt bizony előkerül a naptár és közösen kiszámolják, hogy mikor van András szolgálatban, és mikor kell esetleg cserélnie ahhoz, hogy egy halaszthatatlan eseményen ő is részt tudjon venni.

Az én történetem

Az én történetem még csak most kezdődik! Ebben a történetben én vagyok a hátország, az M-tartalékos, a szanitéc, ha fáj valami, tőlem kér eltávot, ha buliba indul, de még velem beszéli meg a terveit.
Ezek közé a tervek közé tartozik, hogy tanuljon, tapasztaljon, felszereljen majd, hogy a hazát védje. Mindhármunk történetét egy közös érzés köti össze, ez pedig nem más, mint a büszkeség. Büszkének lenni magunkra, katonáinkra, azokra a fiatalokra, akik katonák akarnak lenni! Az elhivatottságukra és az elszántságukra!

 

Házák veemác! Légy erős és bátor!