Báró Hazai (Kohn) Samu vezérezredes, akiről életműdíjat neveztek el 2013-ban. Zsidó származású katonatiszt, aki az Osztrák-Magyar Monarchiában ért a csúcsra, de az 1920-as évekbe is fontos szerepet töltött be, haláláig felsőházi tag volt.

Báró Hazai Samu a magyar történelem egyik meghatározó, ha talán nem is a legismertebb magyar katonatisztje. Karrierútja több mint figyelemre méltó és sok szempontból talán egyedinek is mondható.
Cikkünk hőse Kohn Sámuel néven született 1851. december 26-án, Rimaszombaton. Iskoláit helyben végezte: gimnáziumot és kereskedelmi iskolát végzett.

1873 márciusában besorozták a Magyar Királyi Honvédség kötelékébe, mint honvéd – vagyis katonai karrierje tényleg legalulról indult el. A jó képességű fiatalember hamar felkeltette elöljárói érdeklődését, akik már 1873 őszén beíratták a Ludovika Akadémiára. 1874-től hadapród, 1876-ban pedig immár hadnagyként teljesít szolgálatot. Ekkor magyarosította nevét Hazaira, s mondhatjuk ebben az esetben: nomen est omen… A Monarchia hadserege multietnikus és sok vallású alakulat volt. Így a monarchia közös, Kaiser und Königer (K. und K:) seregében szép számmal találunk zsidó, illetve zsidó származású tisztek. 1914-re a tartalékos tisztek számát már 30000 főre becsülték. A katonai karriernek nem volt feltétele, hogy valaki elhagyja a vallását, de adott esetben nem vették rossz néven ezt senkitől sem, így vélelmezhetően tőle sem.

A leendő miniszter hazai katonai tanulmányait 1879-ben fejezte be a felsőbb tiszti tanfolyamon, majd 1881-ig még a bécsi hadiskola hallgatója. Tanulmányai végeztével tiszti karrierje gyakorlatilag azonnal elindult: 1881-től dandársegédiszt, majd 1883-ban főhadnagy lett. hadtestvezérkari, honvédkerületi, Majd 1886-ban honvédelmi minisztériumi szolgálatra vezényelték. Két évre rá, 1888-ban előléptették századossá. Ezután (1889 és 1904 között) a Ludovika Akadémián tanított: 1893-ig felsőbb tiszti, majd honvédtörzstiszti tanfolyamon, 1902-től 1904-ig pedig a törzstiszti tanfolyamon, s a Ludovika Akadémia Közlönyét szerkesztett (1889–1893). Oktató karrierjével párhuzamosan 1895-ben őrnagy, 1897-ben alezredes, 1900-ban vezérkari ezredes lett, majd 1907-ben pedig tábornokká léptették elő. Szép karrierpálya, s amit talán érdemes hangsúlyozni: mint a Ludovika egyik vezető oktatója nemzedéknyi tisztet oktatott, akik aztán az I. világháborúban kamatoztathatták elméleti ismereteiket, akkor már a gyakorlatban.

Számos cikkén kívül több katonai műve jelent meg ebben az időszakban, így például: Alkalmazó megbeszélések a spicherni csatából (1897), A háború tényezői (1915). De legalább ennyire fontos, hogy Halmay Bélával közösen lefordította Carl von Clausweitz: A Háborúról című alapművét (1892–1894).

Hazai karrierjébe a következő, s egyben a későbbiek szempontjából fontos változás volt hogy 1904-ben átvezényelték a Honvédelmi Minisztériumba, ahol is ügycsoportfőnök lett. Az 1910-es választások után újfent és ismét a Nemzeti Munkapárt alakíthatott kormányt. Ennek élén Khuen-Héderváry Károly lett, aki második alkalommal lett a Magyar Királyság miniszterelnöke. Kormányába Honvédelmi Miniszternek Hazai Samut kérte fel. Így az egykori rimaszombati zsidó fiú immár miniszter és a kormány tagja. Pozícióját 1910. január 17-étől 1917. február 19-éig megtartotta, s három miniszterelnököt szolgált ki: a már említett Khuen-Héderváyt, majd Lukács Lászlót és végül Tisza Istvánt.

Miniszterként a honvédség fejlesztését kiemelkedő fontosságúnak tartotta, így harcolt a magasabb költségvetési támogatásért, amiért nem csak ő, hanem Tisza István is komoly kritikát kapott Sokan, különösen a háborús években, az osztrák érdekek kiszolgálóinak kiáltották ki őket. Nevéhez köthető az önálló tüzérség megteremtése: két ágyús ezred és nyolc önálló tábori tüzéralakulatot hozott létre. Nevéhez köthető továbbá a katonai bűnvádi eljárásról szóló modern szellemű törvény, valamint a háború esetén életbe lépő rendkívüli kormányzati intézkedések, de nemkülönben a véderőreform kodifikálása.
Mindezekért I. Ferenc József 1912. szeptember 13-án bárói rangot adományozott neki.

Mindezekkel párhuzamosan valóságos belső titkos tanácsosi lett (1910. december 10.)) és altábornaggyá léptették elő. 1914-ben gyalogsági tábornokká, 1916. november 1-ével pedig vezérezredessé léptették elő, a következő esztendőben pedig a 46. szegedi közös gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1910 és 1917 között a losonci választókerület országgyűlési képviselője is.

Bár Tisza István kormánya 1917 nyarán megbukott, Hazai szakértelmére a továbbiakban is számítottak. Így 1917–1918-ban a K. und K. hadsereg pótlásügyi főnökévé nevezték ki, ezért azonban – bár erről informálisan szó volt – de nem maradhatott a Honvédelmi Minisztérium élén.

A háború azonban személy áldozatot is követelt Hazaitól. Egyik fia, báró Hazai Béla főhadnagy vadászrepülő pilótaként 1918. október 1-jén esett el az albán fronton, ahol hét brit géppel szemben vette fel a harcot.

Hazai a háború végét így a forrongó Bécsben érte meg, ahonnan azonban még 1918-ban hazaköltöztek Budapestre, nem sokkal ez után pedig nyugállományba helyezték a 67 éves tábornokot. Hazai, bár erről nem nyilatkozott, de vélelmezhető, hogy nem tervezte, hogy politikai szerepet vállaljon. A proletárdiktatúra idején ő is gyanús személy lett, ezért letartóztatták és huzamosabb ideig túszként fogva tartották. Arról, hogy 1919-1920-ban Hazait érték-e antiszemita atrocitások, nincs információnk.

Azonban úgy látszik, hogy a berendezkedő ellenforradalmi rendszer, s annak vezetése nagyra értékelte Hazait. 1922. január 7-ei hatállyal a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár elnöke lett, majd 1925-től a Magyar Katonai Írók Köre elnöke. Pályafutását végignézve, mindkét pozíció betöltésére alkalmas volt, megvolt hozzá a kellőt tapasztalata. Az 1927-ben létrehozott felsőház örökös élethossziglani kinevezett tagja lett.

Nem sok forrásunk van arról, hogy Hazai miként vélekedett az egyre szorosabb német szövetségről, vagy a szélsőjobboldal megerősödéséről. Mindenesetre az 1940-ben megjelent „A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma az 1914-1918-as világháború emlékére” című kötetben természetesen ő is benne van. S amikor 1941-ben 90. születésnapját ünnepelte, akkor erről a korabeli sajtó – nem csak a kormánypárti, hanem a baloldali is – nagy terjedelemben méltatta az agg tábornok életútját. Nem sokkal eme jeles nap után, 1942. február 10-én azonban elhunyt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében legmagasabb rendfokozatot elért, zsidó származású magyar katonatiszt. Halálakor számos nekrológ jelent meg róla.

 

Felhasznált irodalom és források:

A Belügyminisztérium 1876. évi 12699. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1876. év 2. oldal 2. sor

Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák-magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Bp., Argumentum, 2010.

Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. (Szerk. és életrajzi lexikonnal kieg. Raj Tamás) Bp., Makkabi, 1997.

Druzsin József: Báró Hazai Samu honvédtábornok – Az Osztrák–Magyar Monarchia honvédelmi minisztere és pótlásügyi főnöke, Haditechnika, 2018/6, 6-8 o.

Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.