Mint minden művészeti ágban, a zenében is a legkülönfélébb módokon jelenik meg a zsidó nép, vallás, kultúra és történelem. Az oratóriumoktól kezdve az operákon, kórusműveken és dalciklusokon át egészen a szimfonikus művekig képviselteti magát a zsidóság. Általánosságban, zsidó vonatkozásúnak tekinthető egy alkotás, amennyiben zsidó témát dolgoz fel vagy, ha a mű szerzője zsidó. Tágabb értelemben, találkozhatunk olyan zeneművekkel is, melyekben zsidó zenei motívumok vagy utalások fedezhetőek fel. De voltak, és vannak olyan zsidó előadóművészek is, világhírű karmesterek, zenészek és énekesek, akik művészetükkel és tudásukkal gazdagítják a zsidó és a zenei kultúrát.
Sorozatunkban igyekszünk bemutatni a klasszikus zenében fellelhető zsidó témákat, motívumokat, és bemutatni zeneszerzőket és művészeket.

A sorozat első részében a Szentírás témájú oratóriumokról ejtünk szót.

Az oratórium, az opera műfajához hasonlatosan zenekarra, szólistákra és kórusra íródott zenemű, mely a barokk korszakban jelent meg először. Az operától eltérően azonban jelmezek, díszlet és színjátszás nélkül kerülnek bemutatásra, valamint a kórus is hangsúlyosabb szerephez jut, mint egy átlagos operában. A tradicionális, korai oratóriumokban a cselekmény rendszerint bibliai történetekre, szövegekre épül, melyet többször tenor szólista recitativo (énekbeszéd) formájában visz előre. Az idők folyamán folyamatosan jelennek meg más témájú, eltérő felépítésű oratóriumok is.

A fent említett műfaj egyik legkiemelkedőbb képviselője Georg Friedrich Händel, aki több, mint 25 oratóriumot írt, melyek közül számos, zsidó témát elevenít meg fel. Az 1733-ban bemutatott Debóra című oratórium a Bírák könyvében található történetet dolgozza fel, 3 felvonásban. A kánaániak 20 éven keresztül sanyargatták a zsidókat, amikor Debóra prófétaasszony megjövendöli Sziszera parancsnok halálát, akit egy nő fog meggyilkolni. Az izraeliták háborúba lépnek a kánaániak ellen és győznek. És bizony, egy nő (Jáel) meggyilkolja Sziszerát, amikor ő a sátrában alszik. Az 1732-ben szerkesztette át oratóriummá G. F. Händel egy korábban írt művét, mely a Purim ünnephez kapcsolódó Eszter könyvének történetét meséli el. Érdekesség, hogy míg a pozitív férfi szerepeket (Mordeháj és Ahashvérus) – a többi korabeli oratóriumokhoz és operákhoz hasonlóan – kasztráltak (női hanghoz hasonló magasságon éneklő férfiak), vagy női énekesek alakították, a gonosz Hámán alakját mély hangra, basszusra írta a szerző.

 

Sámuel első könyvének 16 – 31 fejezeteinek történéseit zenesítette meg Händel 1839-ben, Saul címmel. A kompozíció sok szempontból egyedinek számított. Hangszerelésben, formában és drámaiságban is különlegesnek mondható. Izrael egyik legismertebb királyának, Salamonnak a történeteit hallgathatjuk meg Händel Salamon című oratóriumában. Az 1748-ban íródott mű első felvonásában a Salamon által építtetett első szentély felszentelése elevenedik meg, a másodikban Salamon bölcsességéről kapunk tanúbizonyságot, míg a harmadikban Sába királynőjének látogatását követhetjük nyomon.

Sámson utolsó napjának eseményeit idézhetjük fel az 1842-ben keletkezett Sámson című oratóriumban. Ezt az igen népszerű művet gyakran viszik színpadra is, és mindegy opera-szerűen mutatják be. Az egyik legszebb és leghíresebb ária a főszereplő által énekelt „Total eclipse” (teljes elsötétülés) című ária.

 

Az Egyiptomból való kivonulást zenésíti meg Händel 1939-ben az Izrael Egyiptomban című oratóriumban. A mű nagyszerű példája a kórusoratóriumnak, hiszen 19 kórusmű dominál a 4 áriával és 3 duettel szemben. A kétfelvonásos mű szövegét a szerző az Exodusból és néhány zsoltárból kölcsönözte.

A József és testvérei című oratórium az előzővel szöges ellentétben áll oly módon, hogy ebben a szólórészek élveznek előnyt a kórussal szemben. Az 1744-ben keletkezett mű a Teremtés könyvének 35-45-ik fejezeteinek cselekményét Írja le.

Hasonlóan szólistaoratórium-jellegű az 1748-ban bemutatott Zsuzsanna, mely Dániel könyvének 13. fejezetét dolgozza fel.

Hatalmas siker volt bemutatása napján 1746-ban, és azóta is nagy népszerűségnek örvend, a Júdás Makkabeus című oratórium, mely az i.e. 170- 160 történt eseményeket mutatja be. Jeruzsálem i.e. 165-ös visszafoglalása a Szeleukidáktól, illetve a szentély megtisztítása és újraszentelése a Hanuka ünnep eredete.

 

Jerikó ostromának története jelenik meg Händel 1747-ben komponált Józsua című oratóriumában, mely mű napjainkban kevésbé játszott.

1751-ben, Jeftének, az utolsó oratóriumának írása közben vesztette el Händel a látását. Ez a mű a Bírák könyvének 11. fejezetét foglalja zenébe, miszerint Jefte megfogadja, hogy amennyiben győzelmet arat az ammoniták felett, feláldozza az első személyt, aki elé kerül. A dicsőséget elnyeri, azonban szerencsétlenségére az első ember, akit meglát, a saját lánya. Ezt a történetet számos másik zeneszerző is megörökítette, többek között Giacomo Carissimi is 1648-ban.

Kétségkívül az egyik leghíresebb oratórium Joseph Haydn, 1799-ben, Bécsben bemutatott A Teremtés című műve. A három részből álló alkotás első része a teremtés első 4 napjáról, a második az 5. és 6. napjáról, míg az utolsó Ádámról és Éváról szól. Az oratóriumban Gabriel, Uriel és Rafael arkangyalok mesélik a történetet, valamint megszólal Ádám és Éva is.

 

A Széder este és a brit milá vendégének, Élijáhu profétának az életét jeleníti meg Felix Mendelssohn 1846-ban komponált műve. Az Éliás című oratórium két részből áll. Míg az első részben a próféta életének fontos eseményeit követhetünk nyomon (megjövendöli az országos szárazságot, meggyógyítja egy özvegyasszony haldokló fiát, megöleti Baal papjait, könyörgésével megnyitja az ég csatornáit), addig másodikban Élijáhu megvádolásának, menekülésének és mennybemenetelének lehetünk tanúi.

A fentebb említett műveken kívül számos, kevésbé ismert oratórium íródott Tanach-i témákra.

Említésre méltó Camille Saint-Saëns Az özönvíz című műve, Thomas Arne Judit című oratóriuma, vagy Arthur Honegger Dávid király című drámája, melyet oratóriumként is elő szoktak adni.