A kiváló történész, esszéista John Lukacs számos második világháborúról szóló kötet mellett a századforduló Budapestjének a történetét is megírta.
A Széchenyi-nagydíjas tudós Budapesten született 1924-ben. Szülei Lukács (született: Löwinger) Pál haladó szellemiségű orvos és Glück Magdolna voltak. Mindketten zsidó származásúak, de a háborút megelőző években áttértek a római katolikus vallásra. Miután Magyarország a németek oldalán belépett a második világháborúba, Lukacs dezertált a hadseregből. A háború lezárását követően a kibontakozó szovjet mintájú rezsimmel sem voltak illúziói, így 1946-ban emigrált, tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen folytatta.
Attól kezdve az Egyesült Államokban élt, ahol John Lukacs néven publikált.
A könyv fülszövege kiválóan adja meg a dolgozat tételmondatát is:
„…ez a Budapest-portré a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú emberek életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja, sorra épültek a pompás, eklektikus épületek, a polgárság prosperált, és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott.”
A regényszerűen megírt könyv lapjait át-át szövi a budapesti zsidóság korrajza, megmutatva a dicső múltat, de fel-felvillantva a baljós előjeleket is. A hagyományos zsidó életformából adódóan – melynek egyik alappillére a zsinagógákhoz való közel lakás igénye – egyes kerületekben túlnyomórészt zsidók laktak, arányuk néhány utcában elérte a 60-70%-os lakosságarányt is. Léteztek tipikusan zsidó klubok, kávéházak, éttermek, de soha sem zártkörű jelleggel. A zsidó nagypolgárság Lipótvárosi Kaszinójának tagjai között sok nem zsidó budapesti is helyet foglalt.
A kötet részletesen foglalkozik a századforduló megjelenő antiszemita felhangokkal, melyeket azonban nem szabad azonosítani a XX. század harmincas-negyvenes éveinek náci eszméivel. Az írásmű záró fejezete – a kötet címével ellentétben – egészen a rendszerváltásig röviden összefoglalja a főváros történetét.
Lukacs az 1990-es első magyar kiadáshoz külön utószót is írt:
„Mi lesz az európai nagyvárosok sorsa a huszonegyedik században? Nem a történész feladata, hogy erre válaszoljon. De a múlt tudatában, Budapest európai nagyvárossá való alakulásának ismeretében, írhatja, hogy Budapest sorsa, sajátos és különös problémáival együtt, immár elválaszthatatlan a teljes ország és a teljes nemzet, valamint az egész európai földrész sorsától és jövőjétől.”
(JOHN LUKACS: Budapest, 1900 – Európa Könyvkiadó, 2018)