.שְׁלַח-לְךָ אֲנָשִׁים, וְיָתֻרוּ אֶת-אֶרֶץ כְּנַעַן, אֲשֶׁר-אֲנִי נֹתֵן, לִבְנֵי יִשְׂרָאֵל: אִישׁ אֶחָד אִישׁ אֶחָד לְמַטֵּה אֲבֹתָיו, תִּשְׁלָחוּ–כֹּל, נָשִׂיא בָהֶם
„Küldj magadnak férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán földjét, amelyet és Izrael fiainak adok, egy-egy férfit küldjetek atyáik törzséből, mindazt, aki fejedelem közülük.”
( IV.M. 13/2.)
A kémekről kritikusan szólnak a kommentárok, érdemes figyelni arra, amit a Rámbám szerint: „Nem elvárható az embertől, hogy rögtön az után, hogy kiszabadult a fogságból és mentes lett a rabszolgamunka terheitől, azonnal óriások ellen küzdjön”. E gondolat kapcsolódik ahhoz a felvetéshez, hogy a kémek valóban nem akarták, hogy Izrael fiai bemenjenek az Országba, de nemes szándék vezette őket, mert tudták, hogy Mózes nem mehet be velük, és úgy vélték, hogy a népnek még szüksége van Mózes tanítására, mert nem elég erősek, és csak a Tóra megszilárdulása után lesznek képesek arra, hogy zsidók maradjanak az Ígéret földjén.
.וַיִּקְרָא מֹשֶׁה לְהוֹשֵׁעַ בִּן-נוּן, יְהוֹשֻׁעַ
„ És elnevezte Mózes Hóseát, Nun fiát Josuának „
( IV.M. 13/16.)
Mivel magyarázható a névváltoztatás?
B’résit rábbá 47:1 “Rabbi Simon bar Jocháj mondta: a Száráj nevéből elvett “jud” elrepült a Kádos Báruh Hu trónjához, és ezt mondta: Világ Ura! Azért vettél el engem az igaz asszony (Sára) nevéből, mert én vagyok a betűk közt a legkisebb? Az Örökkévaló így válaszolt: a múltban egy asszony nevének voltál a végén (utolsó betű), mostantól egy férfi nevének elejére helyezlek”, és így lett הוֹשֵׁ֥עַ nevéből יְהוֹשֻֽׁעַ
A 19. zsoltárban (14) olvassuk Dávid „kérését”:
גַּם מִזֵּדִים, חֲשֹׂךְ עַבְדֶּךָ אַל-יִמְשְׁלוּ-בִי אָז אֵיתָם
„legyek tisztává a nagy bűntől”.
Dávid szeretné, ha a Bátsebá-val és Uriá-val való incidense kimaradna a Tórából. Az Örökkévaló válasza: „Ez lehetetlen!”. A Száráj nevéből elvett „jud” is állt és kiáltozott sok évig, amíg nem jött Jehosuá, akinek a nevébe illesztettem, amint írva van: „elnevezte Mózes Hóseát, Nun fiát, Jozsuának”, úgy a te vétkedről szóló hosszabb rész mennyivel inkább nem tüntethető el a tanakh-i szövegből” (Szanhedrin 107a alapján).
Jozsua nevének megváltoztatásával más célja is volt.
„Szolgámat Kálebet azonban – jutalmául annak, hogy más szellem volt vele és teljesen járt utánam – elviszem az országba, ahova elérkezett, és magzata vegye birtokba azt”
(14:24).
Káleb, a másik kém, aki nem adott negatív jelentést az Országról. A Talmud (Szota 34b) szerint Káleb menet közben változtatott felfogást, míg Jozsuá-ban nem volt kishitűség.
Miért? Mert az Örökkévalótól kapott „jud” betűvel kiegészítve a neve ezt jelentette: Já-h josiáhá, vagyis „Az Örökkévaló megvéd”.
Olvastuk „És felszólalt Jozsuá” (11:28). Hizkuni ennek alapján mondja, hogy a Tóra ezen a helyen nem amiatt említi nevét, ami ekkor és ott történt, hanem érdemeire való tekintettel. Mózes szolgája és legközelebbi tanítványa lett, vagyis ámálék elleni sikerrel vívott csata alakalmával (Tur HáÁroh).
Jozsuá, azt hitte, hogy mindent megtanult Mózestől.
A Talmudban (Temurá 16a) tanuljuk: „Ráv Jehuda mondta Ráv nevében: mielőtt Mózes mesterünk távozott a világból, hogy az Éden-kertbe menjen, így szólt Jozsuához: ha bizonytalan vagy egy vallásjogi kérdésben, tedd fel kérdésed!
Így válaszolt: Mesterem, előfordult, hogy elhagytalak és másik helyre mentem? Nemde, te írtad rólam a Tórában:
„de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú, nem mozdult a sátorból”
(2Mózes 33:11)
Vagyis mindent megtanultam tőled. Ahogy ezt kimondta, egyből elfelejtett háromszáz előírást, és hétszáz bizonytalanság volt benne.
Jozsuá teljes neve Jozsuá bin Nun.
Miért van „bin” ahelyett, hogy „ben” lenne, hiszen ezzel a szó fejezi ki az apa-fiú viszonyt. Ramban szerint a „bin” és „Nun” szavak összetartoznak és így kell olvasni: „BINNUN”, ami a „biná” (értelem) kifejezésből származik, és ez Jozsuá kivételes intellektuális képességeit emeli ki. Más magyarázat Mózessel való kapcsolatáre épít, amit a Tóra nyomatékosit: „de szolgája Józsua, Nún fia, az ifjú, nem mozdult a sátorból” (uo.) . Bölcseink ezt úgy értelmeznek, hogy állandóan tanulni vágyott mesterétől. A mester-tanítvány viszonyról mondja a Talmud (Szanhedrin 19b): „aki Tórára tanítja felebarátja fiát, az olyannak számít, mintha ő nemzette volna”, vagyis Jozsuának volt egy biológiai apja (Nun) és egy szellemi atyja (Mose rábénu), a szokatlan „bin” kifejezés pedig e „két apára” utal.
