Barátaim, és ismerőseim körében végeztem egy gyors közvéleménykutatást, hogy mi az első dolog, ami egy zsidó nővel kapcsolatban legelőször eszébe jut? A gyertyagyújtás. „Mert az annyira szép.” „Megható.” „Van benne valami nagyon régi.” Ezeket a válaszokat kaptam. Szinte az elsők között tanuljuk meg édesanyánktól a gyertyagyújtást. Én nem az anyukámtól, sőt nem is a nagymamámtól tanultam meg. Nekem felnőtt fejjel kellett bepótolnom mindazt, amit addigra már tudnom kellett volna. Cserébe viszont az a csoda adatott meg számomra, hogy én taníthattam az édesanyámat. Nagyszüleim Holocaust túlélők voltak, amennyire tudtak annyira asszimilálódtak, bár azzal a névvel, hogy Mandelbaum, ez azért nem volt könnyű! De miért, kinek, mennyit, és főleg mikor kell gyújtani? Hat nap alatt teremtette az Ö-rökkévaló a világot, a hetediken megpihent. A hetedik nap neve, szombat. A többi napnak nincs neve. Első nap, második nap, végig a hatodik napig. A szombat ebben is különleges, ezzel is jelezve, hogy szent nap legyen ez nekünk örökre. A szombat nem csak a világ teremtésének emlékeztető jele, hanem az egyiptomi kivonulásé is. A Tízparancsolatban a szombattal kapcsolatos parancsolat kétféle kifejezéssel fogalmaz, záchor – emlékezz meg, sámor – őrizd meg. A kislányok hároméves koruk körül már akár egyedül is tudják mondani az áldást, megtanulják a mozdulatokat. Anyaként én is a gyertyagyújtás áldását tanítottam meg a kislányomnak az elsők között. Velem együtt gyújtott, volt, hogy székre állva, mert másképp még nem érte el a gyertyatartókat a hitközségben. Természetesen itthon a saját gyertyatartóját használta, és használja a mai napig. A férjes asszonyok legalább két gyertyát gyújtanak. Kettőt mindenképpen kell gyújtanunk, megőrizve ezzel, az emlékezz meg, és az őrizd meg parancsolatát.

Sok olyan szokás létezik, hogy a két gyertyán kívül gyújtanak még plusz gyertyákat, talán a legelterjedtebb, hogy a gyermekeink száma szerint gyújtunk. Ha például az a szokásunk, hogy négy gyertyát gyújtunk, mert két gyermekünk van, és kettőt pedig kell, akkor ezután mindig négyet kell gyújtanunk. Nem szabad csökkentenünk gyertyáink számát. A gyertyák számát bármikor növelhetjük, de kevesebbet nem lehet. Ha valaki egyszer elfelejtette meggyújtani a gyertyákat, a következő héttől gyújtson eggyel többet! Abban az esetben, ha a ház asszonya nincs otthon, akkor a férj köteles gyertyát gyújtani. Ebben az esetben nem arra gondolok, ha azt mondom, hogy nincs otthon, mert átugrott a szomszédba öt percre, és feladatként hagyta, hogy félóránként valaki keverje meg a levest. Hanem olyan esetekre, amikor például kórházi kezelésre szorul valaki, vagy fekvőbeteg. A férfi, aki egyedül lakik, szintén köteles gyertyát gyújtani. Nagyon szép szokás, amikor a férj, a ház ura készíti elő és tisztítja meg a gyertyatartót és készíti be a gyertyákat. Azt mondták Bölcseink, hogy aki rendszeresen igyekszik, hogy szépre készítse a szombati gyertyákat, annak bölcs fiúkat fog adni az Ö-rökkévaló! A gyertyákat naplemente előtt kb. tizennyolc perccel kell meggyújtani, később már ne. Naplemente után tilos gyújtani, mert az a szombat megszentségtelenítésének számít! Segítségünkre van a luách, azaz a zsidó naptár, mely pontosan tájékoztat bennünket az aktuális szombat bejövetelének idejéről. Amikor meggyújtjuk a gyertyákat, a kezünket kiterjesztjük a lángok fölött, három körkörös, hívogató mozdulattal mintegy magunkhoz hívjuk a gyertyák fényét, ezzel is kifejezve azt, hogy elfogadjuk a szombat szentségét. Azután kezünkkel eltakarjuk a szemeinket, és elmondjuk az áldást, mely így hangzik:

Az áldás fonetikus átírásban:

Báruch átá HáSém Elohéjnu melech háolám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu lehádlik nér sel sábát.

Áldott vagy Te Ö-rökkévaló I-stenünk, a Világ Királya, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta nekünk, hogy szombatra gyertyát gyújtsunk!

 

Sokan úgy tartják, hogy a gyújtás ideje különösen alkalmas arra, hogy egészségért és boldogságért imádkozzunk. Az ilyen ima hamar meghallgatásra talál, mert a szombati gyertyagyújtás nagy micvájának teljesítése közben mondjuk. Életem legszebb pillanatai szorosan kapcsolódnak a szombati gyertyagyújtáshoz. Több, mint húsz évvel ezelőtt nem csak a szombati gyertyáim lobbantak lángra, hiszen közvetlenül utána ismertem meg a férjemet. Kisfiam születése után pénteken engedtek haza bennünket a klinikáról. Kislányom születése, hogy sábeszre már négyen lettünk, és amikor az ő vezetésével gyújtották meg a hölgyek a szombati gyertyákat a bátmicvája előtt. Ezekben a pillanatokban összekapcsolódik számomra a múlt, a jelen, és a jövő. Családon és közösségen belül egyaránt. Úgy ahogy a szombat összekapcsol bennünket bárhol is éljünk a nagyvilágban.