Zsinagógaépítészet Magyarországon című sorozatunkban kronológiai sorrendben haladunk végig hazánk zsidó építészeti örökségein, érintve azokat az építészeti stílusokat, melyeknek jellegzetességei megnyilvánulnak a zsinagógákon is. Figyelemmel kísérjük ezeknek a korszakoknak sajátosságai mellett az adott zsinagóga közösségének kialakulását, hitéletét is abban a periódusban.

A klasszicizmus főleg az építészetben alkotott maradandót, ahol az egyenes vonalak, tiszta alaprajz, vízszintes tagoltság, szigorú arányok és a puritánság vált jellemzővé. Megjelentek az épületeken az antikvitást idéző oszlopok, díszítmények, melyek reprezentálták a kiegyensúlyozott nyugalmat, a harmonikus egyensúlyt.

A klasszicista építészet Magyarországon később kezdett kibontakozni, mint Európa nyugati felén, így hazánkban a 19. század elejétől az 1850-es évekig volt uralkodó stílus. Zsinagógaépítészet tekintetében a késő barokk és a klasszicizmus között észrevétlenül történt meg az átmenet. Számos esetben megtalálható mindkét stílus formajegye az épületen, majd fokozatosan válik dominánssá a klasszicizmus jellegzetességeinek megjelenése.

Óbudán az első zsinagóga 1732-ben épült az akkori Zsidó térként ismert területen, közel a Dunához. A második, ma is álló zsinagóga építését 1769-ben fejezték be, ám az épület a rossz talajviszonyok miatt hamarosan megroskadt, falai repedeztek, ezért a zsinagóga átalakítására Landherr András tervei alapján került sor 1821-ben. A klasszicista stílusban újjászülető zsinagóga az első, külsejében is díszesen megformált monumentális zsinagóga volt Magyarországon. Timpanonnal zárt oszlopos homlokzata, klasszikus korinthoszi oszlopai és további formaelemei mind megtalálhatóak a korszakbeli alföldi protestáns templomokon is, hiszen a cél pontosan ez volt: nem a zsidó sajátosságok érvényre juttatása, hanem a zsidóságnak a többi vallással való egyenrangú megjelenítése. A párkány frízében a következő héber nyelvű idézet olvasható: „Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izrael népedből… és kitárja kezét e templomban” (1Kir.8:38)

Belső terét tekintve megőrizte barokkos jegyeit a festett, hatalmas boltívekkel, a középen elhelyezkedő bima körüli míves obeliszkkel, a karzat jellegzetes architektúrájával. Az épület korának egyik legimpozánsabb alkotása volt, maga József nádor is több alkalommal hozta el ide külföldi vendégeit, hogy büszkélkedjen az épülettel.

1944-ben az Óbudai Hitközségnek 3600 tagja volt, a holokauszt áldozata lett mintegy 3000 óbudai zsidó. Az épület az 1960-as évek közepéig működött még zsinagógaként, majd ezt követően volt Textilmúzem, és szolgált a Magyar Televízió díszlet- és kellékraktáraként is. 2010-ben vette birtokba és újíttatta fel az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), melyet ma is használ. A zsinagóga 1957 óta műemléki védelem alatt áll.

Abony városában letelepedett zsidó lakosság az Ürményi család védelmét élvezte, és Ürményi József, aki akkor Pest megye kormányzója és királyi személynök volt, saját telkén engedélyezte a zsinagóga építését 1825-ben, melynek tervezője az a Landherr András volt, akinek elképzelése szerint újult meg az óbudai zsinagóga is. A klasszicista stílusjegyeket megjelenítő timpanonnal záródó négy korinthoszi oszlop mögött található a nyitott előcsarnok, ahol a kőkeretes ajtónyílások vezetnek be a zsinagóga belső terébe. A zárópárkány frízén héber nyelvű felirat áll, mely így szól: „ …a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal…hallgasd meg ez imádságot, mellyel könyörög a te szolgád e helyen.” (Királyok 1.,8:29) A zsinagóga jelenleg használaton kívül van, felújításra vár, országosan nyilvántartott műemlékeink egyike.

Várpalota sokáig a Zichy grófok birtoka volt, akik alattvalóik vallását toleráns módon kezelték, köztük a zsidókat is, akik kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak. A település központjában kapott helyet a klasszicista zsinagóga, melynek építését 1839-re fejezték be.

A monumentális hatást keltő épület stílusa egyszerű, puritán, rajta mindenhol félköríves ablakok találhatóak. A 2. világháború kezdetén az asszimiláció és az elvándorlások miatt a helyi zsidó lakosság száma csökkent. 1986 óta a zsinagóga az itteni születésű festő, Nagy Gyula kiállításainak ad teret, időszakonként hangversenyek, esküvők helyszíneként szolgál.

 

A gyógyvizű fürdőjéről is ismert Mezőtúr a város központjában adott otthont a zsidóságnak, ott nyithatták meg üzleteiket is. 1862-ben épült fel klasszicista stílusú zsinagógájuk, melynek egyedisége, hogy a korinthoszi oszlopok nem a megszokott egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól, hanem egy-egy párt alkotva emelkednek a gerendázatig. A nyitott előcsarnokból nyíló középső kaput a férfiak, a két oldalsót a nők használták. 1967 óta az épület kiállító teremként működik, ma Városi Galéria. Eredeti funkciójára azonban még utal az épület oromzatán lévő két kőtábla.

 

Baján már 1768-ban engedélyt kapott Márkusz József rabbi zsinagógaépítésre, ami az 1806-os tűzvészben a lángok martalékává vált. Ennek helyébe újat építettek 1831-ben, mely ismét egy szerencsétlen tűzeset áldozata lett. Végül 1845-ben épült meg a ma is álló klasszicista stílusú zsinagóga. Kertre néző főhomlokzata tekintélyes, melynek frízén héber nyelvű felirat hirdeti: „…nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.” (Mózes 1.28:17)

A korinthoszi oszlopok közt áthaladva a főbejáraton belépve ma is láthatjuk a pompásan festett boltozatot, mely vélhetően a 19. század végéről való. A keleti oldalon a klasszicista építménybe foglalt tóraszekrény vonja magára a figyelmet, melyen a héber felirat a következő: „Az örökkévalót mindig magam előtt tartom…” (Zsoltárok 16:8) A zsinagógát 1986-ban építészeti értékeinek megtartásával városi könyvtárrá alakították, ma is így funkcionál. Az udvaron álló 1947-ben épült árkádos emlékcsarnok a bajai holokauszt áldozatainak állít emléket: 1800 bajai zsidó közül 380-an tértek vissza.

 

Kiskunhalas zsidósága 1861-ra építtette fel klasszicista zsinagógáját, ami már romantikus elemeket is hordoz magán, s mely ma Bács-Kiskun megye egyetlen működő zsinagógája. Utca felöli homlokzatán „Egyedül az Istennek” felirat olvasható magyarul. Az udvar felől közelíthető meg a főbejárat, ami előtt nyitott előcsarnok található, melyet négy fejezetes pillér alkot. A nők számára készült kétoldali bejárat kissé előrébb, a homlokzat vonalában érhető el. A három kapu fölött három csúcsíves ablak nyílik a karzatra. A párkány fölött timpanon helyezkedik el, alatta a héber nyelvű felirat: „Ez a kapu az Örökkévalóé.” (Zsoltárok 118,20). Ennek érdekessége, hogy mivel a héber betűk számértékkel is bírnak, jelzik az építés idejét is: (1)861.

Az ortodox hagyományokat követve a zsinagóga belső terében középen kapott helyet a négy fehér oszloppal körbevett bima. A tóraszekrényt két oszloppár és egy baldachint ábrázoló falfestmény emeli ki.

A Kiskunhalasi Zsidó Közösséget ma is aktív hitélet jellemzi, számos vallási, kulturális és ifjúsági eseménynek ad otthont.

 

folyt.köv.

 

Források:

Podonyi Hedvig: Zsinagógák Magyarországon, Viva Média Holding
Rados Jenő: Magyar építészettörténet. III., bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975.