זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה, אֲשֶׁר–צִוָּה יְהוָה לֵאמֹר:
דַּבֵּר אֶל–בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, וְיִקְחוּ אֵלֶיךָ פָרָה אֲדֻמָּה תְּמִימָה אֲשֶׁר אֵין–בָּהּ מוּם, אֲשֶׁר לֹא–עָלָה עָלֶיהָ, עֹל.

„ Ez a Tóra törvénye amit az Örökkévaló megparancsolt mondván:
Szólj Izrael fiaihoz: hozzanak neked egy teljesen vörös tehenet, hibátlan, amelyen még nem volt iga.”
( IV.M. 19/2)

A „Szentírás törvényei”חֻקַּת הַתּוֹרָה kifejezés két helyen található a Tórában. Heti szakaszunkban, vagyis a tisztulás vizéről szóló rész tanításában, míg a másik amit a három hét múlva olvasunk Mátot heti szakaszban, ahol a Tóra az edények kóserságáról ír. Róna Tamás a heti szakaszhoz írt magyarázatában kihangsúlyozza, hogy ez arra utal, hogy a zsidóságnak két pillére a test szentsége és tisztasága, illetve a házban található eszközök kósersági értelemben vett tisztasága. Mindkettő, egyformán fontos alapfeltételei a Tóra megtartásának.
A fenti mondatban szereplő: תְּמִימָה אֲשֶׁר אֵין–בָּהּ מוּם, „hibátlan, amelyen még nem volt iga”, elgondolkodtatja az embert!
Ki az aki hibátlan?
Mit jelent az, hogy „akin még nem volt iga”?
Aligha mondhatja ezt el magáról valaki!
Mit jelent hibátlannak lenni és mi az „iga”?

.שְׁמָר–תָּם, וּרְאֵה יָשָׁר: כִּי–אַחֲרִית לְאִישׁ שָׁלוֹם

„Figyeld a jámbort („hibátlant”), nézd az egyenest, jövője a béke emberének van!”
( Zsolt 37/37)

Rabbi Jismael tizenhárom elvét állította össze, miszerint a Tórát magyarázni lehet. A גזרה שוה „ két hasonlóból következtetni” elve, annyi lehetőségnek enged teret a következésekben!

Mesélték: Valahol Oroszországban, egy kis faluban élt egy zsidó. Harminc éven keresztül, magányban élt, és csak a Tóra tanulásával foglalkozott. Elszigetelődött „szent” magányában, nem érezte szükségét embertársai társaságának. Nem volt családja, nem járt az emberek közé. A faluban élő zsidók elfogadták ilyennek. ellátták ennivalóval a „csodabogarat”
Harminc év után azonban ismét emberek közé kívánkozott. Elment a falu kis zsinagógájába. Zsidók csodálatos dolgokat beszéltek a romanowi Menachem Mendel rabbiról. Nos, emberünk elhatározta hát, hogy felkeresi a rabbit. út közben azon gondolkodott, hogy ha a rabbi megtudja róla, hogy milyen sokat foglalkozott a Tórával, örömmel és tisztelettel fogja fogadni őt. A rabbi fogadta. Mikor ott állt Menachem Mendel rabbi előtt, az így szólt hozzá: „Halottam magáról! Hallottam, hogy sokat foglalkozott a Tórával: halottam, hogy harminc évet mással se foglalkozott, csak a tanulással! Maga, a Tóra igáját vette magára, eszerint…maga barátom hibátlan.”
Az emberünk, büszke szívvel leste a rabbi szavait. Szíve hevesen vert a büszkeségtől! Rövidesen a rabbi megkérte: „Mondja meg nekem! Netalán meg tudná mondani nekem, mit beszél az Örökkévaló?”
Az ember nem jött zavarba, határozott meggyőződéssel válaszolta: „ Az Örökkévaló, azt mondja: Tanuljunk Tórát és imádkozzunk!”
A rabbi elgondolkodott, majd hangos nevetéssel folytatta: „Maga barátom, azt sem tudja mit kérdeztem magától!”

Szegény ember zavarba jött, elbúcsúzott és gyorsan távozott lakhelyére.
Másnap újból felkereste a rabbit, aki ugyanazt mondta: „Maga barátom, azt sem tudja mit kérdeztem magától!” Harmad nap, az ember újból eljött, de már csak azért, hogy elbúcsúzzon a rabbitól. A rabbi komor arccal szólt: „Mondja meg nekem barátom! Mivel fog maga hazamenni, ha azt sem tudja, mit mond az Örökkévaló? Az ember sírni kezdett és ezt mondta: „Rabbi…..de hiszen én nem ezért jöttem! Én azért jöttem, hogy tanuljak valamit magától!” A rabbi állt egy darabig, majd megszólalt: „Maga bizonyosan olvasta Jeremiás prófétát!
Nos ez áll könyvében:

אִם–יִסָּתֵר אִישׁ בַּמִּסְתָּרִים וַאֲנִי לֹא–אֶרְאֶנּוּ

„Vajon elrejtőzhetik-e valaki rejtekhelyen, hogy Én ne lássam őt?”
( Jer.23/24)

„Vagyis, ha valaki szobájába zárkózva ül, és a Tórát tanulja, az csak úgy lehetséges, ha nem akarja látni az Örökkévalót! ”Ez az amit az Örökkévaló mond!” A férfit szíven találta a rabbi mondása, mozdulatlanul állt egy darabig, meg se tudott szólalni.
Majd erőt vett magán és mondta:
„Rabbi, lenne egy kérdésem!”
– “Beszélj – kérte a rabbi!”
„Mondja rabbi! Mit kell tenni, ha egy szent könyv szétszakadt darabkái a földre hullnak?”
A rabbi gondolkodás nélkül válaszolt:
„Fel kell emelni, nehogy tönkremenjenek”

A férfi földre vetette magát: „Rabbi! Rabbi! Itt egy edény a Szentírás lapjainak szakadt darabkáival……itt hever a porban, maga előtt! Ne engedje, hogy tönkremenjenek!” A rabbi mindkét kezével érte nyúlt, felemelte.
Leültette maga mellé és azt mondta: „Rád vonatkozik barátom az írás:

הָאִישׁ, יְרֵא יְהוָה– יוֹרֶנּוּ, בְּדֶרֶךְ יִבְחָר

„..a férfi ki i.tenfélő akar lenni, megmutatja néki az utat, melyet válasszon!”
(Zsoltár 25/12.)

Mesélik, hogy a férfi a falu közösségében maradt. Családot alapított és a Rabbival tanult amíg élt és…
amíg meg nem halt…!

 

Felhasznált irodalom:
Róna Tamás
Megváltás fénye (2013)
Előadás a Halasi Zsidó Fesztivál keretében