„Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd reá Izrael fiait…”
Mózes V. 31. 19.

Szofer sztám – röviden: szofer vagy jiddisül szajfer – a neve annak a hívő zsidónak, aki a Tóráról, a tfilinben és a mezuzában lévő „kártyáról” és a megilákról készít pergamenre kóser, punktálatlan, kézírásos másolatot, valamint a felsoroltakat javítja. Zev Paskesz, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség főtitkára kitanulta és gyakorolta is ezt a nem mindennapi mesterséget.
Beszélgetésünk elején arról kérdeztem, hová forduljon az, aki szofer szeretne lenni?

Nincs külön iskola, azok tanítják ezt a mesterséget, akik magas színvonalon művelik. Az írás szigorú törvények alapján történik, minden egyes betűnek megvannak a maga szabályai, amiket előbb elméletben alaposan meg kell tanulni és aztán be is kell tartani. Ehhez az kell, hogy a szofer teljesen megbízható legyen, mert utólag nem derül ki, hogy teljesen a szabályok szerint járt-e el. A gyakorlati részben először egyszerű vonalakat rajzol a tanítvány pergamenre, amely kóser állat, általában marha bőréből készül. Mikor a vonalrajzolás már szépen, egyenletesen megy, akkor következhetnek az egyszerűbb betűk, mint például a bét vagy a dalet. A tanulás kezdetén előre bocsátottam, hogy semmi nem sürget, lassan, de alaposan szeretném elsajátítani a mesterséget. Aztán nehezebb betűk következnek, majd szavak, végül a legnehezebb betűk, köztük az alef és a cadei. Mikor mindezen túl van az ember, akkor következik még egy nehéz és egyben nagyon fontos rész: az írótoll elkészítése. Ma már lehet kész tollakat venni, de 25 évvel ezelőtt, amikor én tanultam, akkor magunk készítettük. A speciális tintát is boltban veszik, több család gyártja. Egyébként a halachában pontosan le van írva az összetétele.

Mennyi idő alatt lehet lemásolni egy teljes tóratekercset? Valahol azt olvastam, hogy két év az átlag.

Ez kemény fizikai munka, természetesen a szellemi részén túl. Igénybe veszi a szemet, a kezet, és egyfolytában ülni sem könnyű. Attól függ, ki hány órát képes dolgozni naponta, de becslésem szerint legalább egy évre van szükség. Egy tekercsben körülbelül 250 oszlop van, egy oszlop megírása pedig átlagban kétszer annyi időt igényel, mint egy mezuzáé. Hosszabbítja az elkészülési időt az időnkénti ellenőriztetés, az esetleges javítások, valamint az összeillesztésnél a varrás és a ragasztás is.

Mi a különbség az askenáz és a szefárd írás között?

Eltérőek a betűtípusok. A két nagy csoport az Ar’i és a Bét Joszef: az első a szefárd és a mizrachi, a második az askenáz betűtípus. Egy szofer mind a két alaptípust ismeri és a rendelésnek megfelelően alkalmazza őket. Igazából ennél többféle írás létezik; egy kicsit különbözik az orosz zsidóké, egy kicsit más a chabadé.

Ráismer egy szofer a saját munkájára, ha akár évek múltán látja viszont?

Igen, ezt személyes tapasztalatból tudom. Húsz évvel ezelőtt mezuzákat másoltam. Az ember vagy maga adja el – ez a ritkább –, vagy egy kereskedő közvetítésével. Ez nem olyan egyszerű, mert a forgalmazó bizományban szeretné megkapni az árut, de egy másoló, aki ebből él, szeretne azonnal pénzhez jutni. Amikor Jeruzsálemben éltem, több kereskedőt láttam el, és sikerült elérnem, hogy a helyszínen fizettek. Egyszer az egyik felhívott és közölte, hogy probléma van a tőlem vásárolt mezuzákkal, pontosabban az egyik betű formájával. Egy nagytekintélyű rabbi hívta fel rá a figyelmét. Nagyon megijedtem, mert vissza akarta adni a mezuzákat és természetesen visszakérte az előre kifizetett összeget. Amikor azonban elhozta hozzám és megmutatta, megnyugodtam, mert azonnal láttam, hogy nem az én írásom. Összehasonlította az éppen készülő munkáimmal és elismerte, hogy igazam van. Az eset nem hagyott nyugodni, elmentem a rabbimhoz tanácsot kérni, miként tudom elkerülni a jövőben a hasonló kellemetlen helyzeteket. Azt tanácsolta, hogy válasszak ki egy sort és a szövegmező mellett, a margón csináljak egy pici lyukat. Attól kezdve az esetleges viták megelőzéseként használtam ezt a jelölést, de többé nem volt rá szükségem, hogy bizonygassam az igazamat. Amikor valaki mezuzát akar vásárolni, gondosan szét kell nézni, nem mindegy, hol veszi. A gyanúsan olcsó mezuzák tokja általában nem pergament, hanem egyszerű papírdarabkát tartalmaz, amin sokszor gyenge minőségű fotó vagy fénymásolat formájában jelenik meg a szöveg.

Magasztos pillanat lehet egy munka befejezése. Láttam egy-két felvételen, hogy egy-egy új tóratekercs utolsó betűjét ünnepélyes szertartás közepette írják meg. Kit tisztelhetnek meg ezzel a feladattal?

Általában a megrendelőt vagy egy családtagját. Miután laikusról van szó, előrajzolják neki a betű körvonalait, az illető csak megtölti tintával a kijelölt részt. A biztonság kedvéért a szofer ott áll mellette és nemcsak figyeli a mozdulatait, de lelkileg is felkészíti erre a fontos és valóban megtisztelő feladatra.

Egy tóratekercsben, amelyet rendszeresen használnak, több alkalom nyílik felfedezni a betűkopást, de mi a helyzet a mezuzával és a tfilinnel? Ezeket milyen időközönként ajánlatos megvizsgálni?

A mezuzát hétévenként, de ha bármiféle rendkívüli dolog történik vele – például víz ömlik rá –, akkor azonnal ellenőrizni kell. A tfilint nem bolygatják, de ha nagyon régi, azt is érdemes megnézetni. A javítása elég körülményes, mert ha egy betű elkopott, akkor az előtte lévő írást ki kell törölni és újra kell írni. Az Örökkévaló nevét azonban nem szabad kitörölni.

Manapság számítógéppel ellenőrzik a tekercseket. Ez pontosan hogyan történik?

Régebben beszkennelték, ami nem volt valami szerencsés. Gondot okozott, ha a kelleténél világosabbra vagy sötétebbre sikerült a szkennelés, a kontraszt pontos beállításától függött, előbukkan-e a hiba. Úgy tudom, ma már újabb módszerek vannak, a számítógépes ellenőrzés mellett azonban kötelező megmutatni egy hozzáértőnek is. A gépi vizsgálatból könnyen kiderül, hogy egyezik-e a betűszám, de hogy két hasonló betű – például a rés és a dalet – között nem észlelhető kellőképpen a különbség, az csak ember általi szövegértelmező olvasással állapítható meg.

Manapság van érdeklődés a mesterség iránt?

Egy ortodox életvitelt folytató zsidó számára ez nagyon testhezálló munka, ezért viszonylag sokan megpróbálkoznak vele. Nagyon fontos hozzá az önfegyelem, mert igaz, hogy az ember a maga ura, senki nem mondja meg neki, hány órát dolgozzon, viszont a saját érdeke, hogy minél nagyobb gyakorlatra tegyen szert. Azt azonban már a kezdet kezdetén tudomásul kell venni, hogy nincsenek gazdag szoferek, ám amellett, hogy szép és hívő ember számára felemelő mesterség, a megélhetést az állandó keresletnek köszönhetően feltétlen biztosítja.