A múlt heti ZSIMAgazinban Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül” útleírásából idéztem, így adja magát a téma – még ha nem is könnyed nyári -, hogy foglalkozzak az ún. „tiszaeszlári vérvád”-al. Az ügynek könyvtárnyi irodalma van, ezért csak ajánlást teszek, hogy mely könyveket (lehet) érdemes a témában elolvasni. Az írásom aktualitását adja, hogy 2017-ben – azaz viszonylag újonnan – jelentős munka került a könyvesboltok polcaira a
vérvád vonatkozásában.
Röviden összefoglalva: A tiszaeszlári vérvád vagy tiszaeszlári per az 1882–1883 között Tiszaeszláron, majd Nyíregyházán lezajlott eljárás és az ahhoz kapcsolódó politikai és közéleti viták összefoglaló neve. A vérvád, amelyben a tiszaeszlári zsidókat egy keresztény lány, Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával gyanúsították meg, rövidesen a magyar politikai erők összecsapásának terepévé vált, Európa-szerte nagy figyelmet kapott, és nagy
hatással volt a magyarországi antiszemitizmus későbbi alakulására. Az 1882-ben a falubeli zsidók és számos társuk ellen megindult eljárás, majd az 1883-ban lezajlott, a koncepciós perek vonásait magán viselő per – amelyben Eötvös Károly és védőtársai vállalták magukra a zsidók védelmét – végül a vádlottak felmentésével végződött.
A per védőügyvédje: Eötvös Károly.
Az első kézből való értesülés jegyében a vádat képviselő Bary József vizsgálóbíró emlékiratait és a védelmet ellátó Eötvös Károly „A nagy per, mely ezer éve tart és még sincs vége” című munkáját érdemes áttekinteni. Mindkét dolgozat az interneten elérhető. Bary könyve nyilván a saját álláspontját védi, vélhetően ezért (is) vált a magyarországi politikai antiszemitizmus egyik alapművéjé írása. Érdekes módon a 1929-es kiadású Magyar Zsidó Lexikonban a „Tiszaeszlár” szócikknél Baryról ez áll:
„Bary vizsgálóbíró később kúriai bírói címet kapott s mint ilyen élt sokáig Nagyváradon, ahol filoszemita hírében állott.”
(A Magyar Zsidó Lexikonból az is megtudható, hogy Kossuth Lajos száműzetéséből nyilatkozott, és középkori előítéletnek, Magyarország gyalázatának, a civilizációhoz méltatlannak nevezte az egész vérvádrágalmat.)
Sándor Iván: „A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről” című könyve több kiadást ért meg. Sándor 1973-ban felkereste a falut. Arra volt kíváncsi, élnek-e még, s ha igen, milyen formában a középkori boszorkányperekre emlékeztető események emlékei?
Kende Tamás: „Vérvád Egy előítélet működése az újkori Közép- és Kelet-Európában” kötete azért érdekes, mert a vérvád kérdését nem szűkíti le kizárólag Tiszaeszlárra. A könyv foglalkozik a nem zsidóellenes vérvádtörténetekkel, az újkori csehországi és oroszországi zsidóellenes vérvádügyekkel is.
Aki a szépirodalom oldaláról szeretné a történetet jobban megismerni, mindenképpen olvassa el Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényét. Krúdy írásának értékét elsősorban nem a dokumentaritás adja, hanem a századvég életének ábrázolása. Számos anekdotába ágyazva elevenedik meg a vidéki nemesek világa, a paraszti nyomor és az alakuló polgárság életszemlélete.
Ajánlóm végén elérkeztünk Blutman László: „A rejtélyes tiszaeszlári per” (Osiris Kiadó, 2017) című művéhez. Prof. Dr. Blutman László, egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője. Blutman vizsgálódási koncepcióját az adta, hogy a két jogász főszereplőn kívűl mindezidáig jogász, jogi szempontok figyelembevételével, jogászi eszközökkel nem dolgozta fel a periratokat. Az objektív igazsághoz közelebb jutott-e Blutman?
Ezen kérdés eldöntését a leendő olvasókra bízom.
