Böjtölésnek gyakran oka a bánat. A fájdalom hathat olyan mélyen, hogy azt, akit ér, teljesen megbénítja, belsőleg elemészti, és mégis teljesen eltölti. Az érintettnek megtörik az energiája, az életakarása. Semmi másra nem gondol, csak a szenvedésére, szenvedése okára. Minden figyelmét leköti ez a gondolat és a testi szükségletekre irányuló minden érzékét eltompítja.

„Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem” olvashatjuk a Zsoltárokban. (Zsoltár 102,5)

Az ember elhárítja, hogy akárcsak egy falatot is egyék. Szinte úgy tekinti az evést, mint ami megzavarja azt az érzést, amely nem tűr semmiféle eltérítést. Mindent, ami azon kívül van, feleslegesnek ítél, megvet, értelmetlennek minősít. Az előző esetben az apátia szerencsére csak átmeneti. A természet előbb vagy utóbb kiköveteli a maga jogát. A fájdalomtól sújtott ember először úgy hiszi, hogy az ő szerencsétlenségével vége a világnak és számára elképzelhetetlen, hogy az élet megy tovább. De előbb utóbb belátja, hogy az élet gyönyörű és ő ennek a részese kell, hogy legyen. Ebben a pillanatban azonnal vége a böjtölésnek. A böjtölés lehet kifejezője félelemnek, szorongásnak, netán valamilyen valós veszélytől való rettegésnek. Rettegés a fizikai veszélytől vagy lelki gyötrelemtől. Vagy egyszerre mindkettőtől. Az ember szenved és panaszkodik, az Ö-rökkévalóhoz fordul. Imádkozik, böjtöléssel könyörög, az Ö-rökkévalót kéri, hogy hárítsa el a bajt a feje fölül.

Böjt és ima egymáshoz tartozó fogalmak. Ez megjelenik az imáinkban, szokásainkban, mindennapjainkban.

A zsidó hagyomány előír bizonyos böjtnapokat. Megkülönböztetünk kis és nagy böjtöket, egyéni böjtöket. Mit nevezünk kisböjtnek? A napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt nevezzük kisböjtnek. Ezek nem tórai, hanem rabbinikus eredetű böjtök. Ilyen például támuz 17, Com Gedáljá (Gedáljá böjtje), Táánit Eszter (Eszter böjtje). Ezekhez a böjtökhöz nem tartozik különleges étkezés, a hagyományos reggeli és az egyszerű hétköznapinak mondott vacsora tökéletesen megfelel a böjt megkezdése előtti és az azt lezáró étkezésnek. Ugyanis ha nagyon korán felkelünk, akkor még lehetőségünk van enni és inni. Mindenképpen célszerű a könnyű, só és fűszermentesebb ételeket előnyben részesíteni, és a lehető legtöbb mennyiségű folyadékot magunkhoz venni.

Természetesen vannak, akik fel vannak mentve a böjtölés alól, ez lehet betegség miatt, vagy éppen gyermeket váró, esetleg betegségből éppen csak felépült hittestvérünk, akinek állapotát esetleg negatív irányba befolyásolná a böjt. Ők nem rendeznek nagy lakomákat ezen a napon, hanem csak annyit fogyasztanak, amennyire szükségük van, illetve nem esznek édességeket. A munkavégzés nem tiltott ezeken a napokon, de sokan nem dolgoznak, inkább szabadságot vesznek ki. De, mint tudjuk, az élet nagy rendező, produkálhat különös helyzeteket, ebben az esetben legjobb, ha megkérdezzük a rabbinkat!

Nagyböjtnek nevezzük azt a két böjti napot, amikor 25 órán keresztül tilos az étel és italfogyasztás. Ez a két nap pedig a Jom Kipur és Tisá Beáv. Természetesen sok más szabály is vonatkozik ide. Ilyen például a teljesség igénye nélkül, hogy nem hordunk bőrcipőt, nem végzünk munkát, nem élünk házaséletet. A két leghosszabb böjtöt megelőző étkezésnek külön neve van: szeudá máfszeket, azaz elválasztó lakoma, vagy elválasztó étkezés. Érdemes a két böjtöt megelőző napokban már odafigyelni a vízivásra, és csökkenteni a koffein és az alkohol fogyasztását, mert mindkettő vizet von el a szervezetünktől. Érdemes könnyű, nem túl zsíros, nehéz ételeket készíteni és azokat feltálalni, tartózkodjunk a túlzottan sós és fűszeres ennivalók fogyasztásától.

Míg Jom Kipurra a komolyság és az önvizsgálat jellemző, addig Tisá Beáv, áv hó kilencedike kizárólag a szomorúságról, a hatalmas, egész népet érintő tragédiáról: a Szentély pusztulásáról szól. A Jom Kipuri szokásokkal egy későbbi cikkben kívánok részletesebben foglalkozni.

 

Tisá beávot, a másik 25 órás böjtnapot megelőzően azonban, a nap jellegéből adódóan, mások a szokások. A zsidó év legszomorúbb napjára való felkészülés is a gyász jegyében telik: három héten át nem tartunk esküvőket és vidám összejöveteleket, nem hallgatunk zenét, a férfiak pedig nem borotválkoznak. Az időszak utolsó kilenc napján elmélyül a gyász, és ez a konyhában is nyomon követhető, ekkor jön el az ideje a párve, vagy tejes ételeknek. Ahogy szombaton a gyász előírásai sem érvényesek, úgy ezen a napon húst és bort is szabad fogyasztani. A böjtöt megelőző étkezés egyszerű, gyors és mindössze egy fogásból áll. Az étkezés végén, a gyász jelképeként hamuval megszórt-meghintett főtt tojást esznek. De készíthetünk még rakott krumplit, tojássalátát, töltött tojást, humuszt, salátákat és egyéb zöldséges ételeket.

De mikor, milyen esetekben böjtölünk még?

Például a menyasszony és a vőlegény is böjtölnek esküvőjük alkalmával. Ha leejtenek egy Tóratekercset, 50 napos böjt következik a közösségre, melyeken úgymond napokat böjtölnek, ha nagy a közösség, akkor félnapokat. Elsőszülöttek böjtje, elsőszülött fiúgyermekeink a Peszáchot megelőző napon böjtölnek. Ez a böjt az Ö-rökkévaló iránti hála kifejezését szolgálja, amiért a tizedik egyiptomi csapás során megkímélte Izrael gyermekeinek elsőszülöttjeit. A böjt hajnalban kezdődik. A böjt tanulással kiváltható, utána szöudát tartanak a közösség számára.

Ha bármely okból tűzünk is ki egy napot magunknak, amelyen böjtölni szeretnénk, igyekezzünk azt be és megtartani!

Könnyű böjtöt!