Egyszer volt, hol nem volt, réges régen, még a Szentély építése előtt, élt két fiútestvér. Egyikük a hegy északi oldalán, másikuk a hegy déli oldalán lakott.

Az északi testvér gazdag volt, sok földdel, bő terméssel, ám felesége, gyermekei nem voltak. A déli testvér földje kicsi volt, termése is gyatra, volt viszont felesége és gyermekei is, szép számban.
A testvérek sokat gondoltak egymásra. A gazdag báty egy éjjel felébredt és eszébe jutott a testvére, hogy milyen nagy a családja, hány éhes szájat kell etetnie.
“Nekem mindenem megvan, több is, mint kellene, áldott vagyok!” Bement hát a kamrába, jól felpakolt elemózsiát és elindult a hegyen át, hogy titokban feltöltse a testvére készleteit, hiszen neki nagyobb szüksége van az ételre. A testvére is felriadt az éjszaka közepén, eszébe jutott a bátyja, akinek nincs családja.
“Nekem mindenem megvan, áldott és szerencsés vagyok!” Neki itt van a család, a sok gyerek, az ő életének boldogsága, de mi lesz a testvérével, róla ki fog majd gondoskodni? Felkelt hát, bement a kamrába, felpakolta, amit talált, hogy elvigye a testvérének, hogy az tudjon tartalékolni idős napjaira.
Jól megpakolva átgyalogoltak a hegyen, szép csendben feltöltötték egymás kamráját, majd hazatértek és fáradtan berogytak az ágyba. Reggel korán felkeltek, indultak a földre dolgozni, de előtte még bekukkantottak a kamrába, hogy reggelinek valót tegyenek az asztalra. Csodálkozva látták, hogy semmi nem hiányzik, mintha éjjel nem is jártak volna ott. Következő éjjel újra eszükbe jutott a testvérük sorsa, újra nekivágtak, felpakoltak, átmentek a hegyen becsempészték az ennivalót a másik kamrájába, hazamentek, lefeküdtek, felkeltek, szétnéztek, megint csak nem hiányzott semmi. Így ment ez hetekig, mikor egyszer csak a hegy tetején összetalálkozott a két testvér. Mindketten jól felpakolva, hátukon zsákkal, kezükben szatyorral.
Ekkor értették meg, hogy mi is történik velük. Szó nélkül megölelték egymást és abban a pillanatban a szeretet fénye világította be a hegy tetejét!

Amikor az Örökkévaló meglátta az önzetlen testvéri szeretet ragyogását, elhatározta, hogy azon a helyen fog megépülni a Beit Ha Mikdash, a Szentély!

Forrás:
Zev Vilnay, Legend of Jerusalem, 1973.

Jeruzsálemi bagel

Aki járt már Jeruzsálemben, biztosan találkozott a kívül ropogós, belül puha, szezámmagos, ovális alakú péksüteménnyel, mely nem azonos a kerek, középen lyukas névrokonával. Míg az előbbi egy sok évszázados közel-keleti kenyérféleség, utóbbi kimondottan a kelet-európai, ezen belül is a lengyel zsidóság találmánya, mely később Amerikából hódította meg a világot. Íme egy gyerekekkel is könnyen elkészíthető „bégel jerusalmi” recept.

Hozzávalók:
– 0,5 kg liszt (Bl55)
– 2,2 dl meleg tej, víz, vagy növényi tej
– 2 dkg friss élesztő, vagy 1 tasak száraz
– 1 teáskanál sütőpor
– 2 evőkanál cukor
– 0,5 evőkanál só
– 0,2 dl olaj
A szezámmagos bevonathoz:
– 3 evőkanál méz
– 1 evőkanál meleg víz
– egy kisebb bögrényi szezámmag (2 dl)

Az élesztőt felfuttatjuk a tej, vagy a víz felében egy kanál cukorral. Amikor feloldódott, az átszitált liszthez adjuk a többi hozzávalóval együtt. Összedolgozzuk. Közepesen lágy tésztát kell, hogy kapjunk, ha kemény, kis langyos vízzel lazítsuk, még a gyúrás előtt, ha ragad, adjunk hozzá még lisztet. Amikor összeáll, 5-6 percen keresztül gyúrjuk, határozott mozdulatokkal.

Meleg helyen, olajjal lekenve, letakarva, duplájára kelesztjük, nagyjából egy óra alatt.

Elkészítjük a bevonatot. A szezámmagot és a mézet összekeverjük, ha nagyon összeáll, kis
vízzel hígítjuk.

A keveréket egy tálcán eloszlatjuk.

A megkelt tésztát átgyúrjuk. Lisztezett felületen, vagy sütőpapíron hat részre osztjuk és labdákat formázunk.

A labdák közepébe nyúlunk, kezünkkel körben megformázzuk a tésztát, hogy nagyjából egyenletes ovális alakot kapjunk. Lehet 35 cm-es kígyót formázni a labdákból és a végeket összeilleszteni. A középről induló formázás gyerekkel jó móka, a tészta egészen jól bírja a húzást. Az kész tészta mindkét oldalát belenyomkodjuk a szezámos keverékbe, majd sütőpapírra helyezzük. Tipp: ez lehet az a sütőpapír, amin korábban dolgoztunk, többször is felhasználható.

200 fokra előmelegített sütőben 15-18 percet sütjük, amíg aranybarna nem lesz. Hagyományosan labnéval fogyasztjuk. A labne, leben, lebene elkészíthető két rész sajtkrém és egy rész görög joghurtból. A tetejére pár csepp olívaolajat, esetleg mézet csorgatunk.

Jó étvágyat és jó szórakozást kívánunk!