A héten Mátot-Mászé ikerszidrát olvassuk a zsinagógáinkban. Ezekből szeretnék egy-egy gondolatot megosztani kedves olvasóinkkal.

Így áll a Mátot hetiszakaszban:

ספר במדבר פרק לב
וּמִקְנֶה רַב הָיָה לִבְנֵי רְאוּבֵן וְלִבְנֵי גָד עָצוּם מְאֹד וַיִּרְאוּ אֶת אֶרֶץ יַעְזֵר וְאֶת אֶרֶץ גִּלְעָד וְהִנֵּה הַמָּקוֹם מְקוֹם מִקְנֶה: וַיָּבֹאוּ בְנֵי גָד וּבְנֵי רְאוּבֵן וַיֹּאמְרוּ אֶל משֶׁה וְאֶל אֶלְעָזָר הַכֹּהֵן וְאֶל נְשִׂיאֵי הָעֵדָה לֵאמֹר: הָאָרֶץ אֲשֶׁר הִכָּה יְהֹוָה לִפְנֵי עֲדַת יִשְׂרָאֵל אֶרֶץ מִקְנֶה הִוא
:וְלַעֲבָדֶיךָ מִקְנֶה
:וַיֹּאמְרוּ אִם מָצָאנוּ חֵן בְּעֵינֶיךָ יֻתַּן אֶת הָאָרֶץ הַזֹּאת לַעֲבָדֶיךָ לַאֲחֻזָּה אַל תַּעֲבִרֵנוּ אֶת הַיַּרְדֵּן

„Sok jószága volt Reúbén fiainak és Gád fiainak igen sok és midőn látták Jáezér országát és Gileád országát, íme, ez a hely jószágnak való hely. Gád fiai és Reúbén fiai mentek és szóltak Mózeshez és Eleázár paphoz és a község fejedelmeihez, mondván: az ország, amelyet az Ö-való levert Izrael községe előtt, jószágnak való föld és szolgáidnak van jószáguk.
És mondták:
Ha kegyet találunk szemedben, adják ezt az országot szolgáidnak birtokul, ne vezess át bennünket a Jordánon.”
(4M32/1-5).

Bölcseink mondták: az a vagyon, gazdagság, bőség, amely nem l-tentől ered, nem állandó, nem maradandó és előbb-utóbb elvész. Boldog, aki anyagi területen (is) hiba nélkül találtatott, az, aki arany után nem járt, nem bízott a pénzben és kincsekben. Nagy a vétség abban, aki pénz, vagyon után eseng, eped és vágyakozik, mert az ilyen, a földi javakért még a lelkét is áruba bocsátja.
Három fő adománnyal gazdagította I-ten az embereket: Gazdagság, bölcsesség és testi erő.
A bibliai időkben két rendkívül gazdag ember létezett a földön: Korach Izrael népe közül, Hámán pedig a pogányok közül és éppen a bőség, a nagy vagyon okozta bukásukat, pusztulásukat mind a jelen-, mind a jövő életben.
Két bölcs létezett: Bileám a pogányhitűek közül és Achitofel Izráel népéből, de mivel bölcsességükkel visszaéltek és azt l-ten ellen használták, elvesztették a jelen és a jövő élet boldogságát, üdvét. Két hatalmas erejű ember volt az akkori világban: Izrael népében Simson és a filiszteusok között Góliát és mindkettő élete szomorú véget ért, mivel erejüket nem üdvös dolgokra használták fel.

Kezdetben Reuben és Gad fiai is vagyonuk miatt akarták magukat kivonni az alól, hogy Izrael fiaival együtt harcoljanak Kananán elfoglalásáért. Ezért l-ten megbüntette őket úgy, hogy előbb űzték ki őket országukból, mint Izrael többi fiait Kanaánból, valamint városaik is elpusztultak.

Reuben és Gad fiai jobban szerették vagyonukat, mint családjaikat, mivel azt mondták: juhaklokat akarunk építeni nyájainknak és városokat gyermekeinknek. Tehát előbb akartak gondoskodni a nyájról (ami abban a korban a vagyont, a gazdagságot jelentette) és csak azután gyermekeikről.
Mózes megharagudott rájuk és mondta: vajon testvéreitek menjenek-e háborúba, ti pedig itt maradjatok?

Így cselekedtek atyáitok is, mikor elküldtem őket Kádes-Barneából, hogy megnézzék az országot. Amikor visszajöttek, megfélemlítették a népet, rosszat beszélve a kikémlelt országról. És íme feltámadtatok ti atyáitok helyet, vétkes emberek fajzata, hogy növeljétek az Ö-való haragját Izrael ellen. De ekkor már Reuben és Gad fiai így feleltek: juhaklokat akarunk építeni nyájainknak és városokat gyermekeinknek, mi pedig felfegyverkezve sietünk Izrael fiai előtt. Nem térünk vissza házainkba, amíg el nem vezettük őket helyükre, míg Izrael fiai közül mindenki meg nem kapta az ő birtokát. Azért ajánlkoztak arra, hogy Izrael fiai előtt járnak a háborúban, mivel ők voltak a nép közt a legerősebbek.

Mózes pedig mondta nekik:
Ha megteszitek, amit fogadtatok, hogy kivonultok felfegyverkezve az Ö-való előtt háborúba és átvonul közületek minden fegyveres a Jordánon, amíg az Ö-való elűzi az Ő ellenségeit maga elől és meg lesz hódítva az ország, akkor visszatérhettek családjaitokhoz ide. Akkor fel lesztek mentve az Ö-való és Izrael által.

Innen a tanulság, hogy nem elég, ha I-ten előtt vagyunk tisztázva bármilyen dologban, hanem kell, hogy a világ előtt is tisztán-, szeplőtlenül álljunk, ezért kerülni kell még annak látszatát is, hogy akármilyen közünk lenne bármiféle tisztességtelenséghez vagy becstelenséghez.

A másik gondolat alapja a Mászé hetiszakasz nyitó mondata is egyúttal:

ספר במדבר פרק לג
:אֵלֶּה מַסְעֵי בְנֵי יִשְׂרָאֵל אֲשֶׁר יָצְאוּ מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם לְצִבְאֹתָם בְּיַד משֶׁה וְאַהֲרֹן

 „Ezek Izrael fiainak vándorlásai, ahogy kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint Mózes és Áron vezetésével.”
(4M33/1)

 I-ten azért írta le a Szentírásban mind azon helyeket, amelyeket Izrael érintett a pusztában, hogy az utókor meggyőződjék arról, hogy I-ten ilyen lakatlan helyen, ahol mérges kígyók és vadállatok éltek, ahol sem élelem, sem ivóvíz nem volt, ahová ember a lábát soha be nem tette és meg sem élhetett, negyven éven keresztül táplált és fenntartott egy nagy nemzetet. Azért is említi, a Szentírás azon helyeket, ahol Izrael állomásozott, hogy ne higgyék az idegen nemzetek, hogy a nép cél nélkül tévelygett negyven éven keresztül a pusztában.
Azt hivatott bizonyítani az Írás, hogy egy megállapított terv szerint vonultak és nem csupán logikátlanul zarándokoltak, hanem isteni terv szerint negyvenkét helyen táboroztak, egyes helyeken pedig huzamosabb ideig pihentek, nem úgy, mint olyanok, akik eltévedve éjjel-nappal szüntelen keresnek valamilyen lakott helyet. Egész vonulásuk biztos volt, az eltévedés eshetősége ki volt zárva, mivel nappal isteni felhő, éjjel pedig a tűzoszlop világította meg nekik az utat és jelezte nekik az irányt, amerre járniuk kellett.

A Midrás egy szép példát hoz arra, hogy a Szentírás miért említi meg mind azon helyeket, ahol az izraeliták állomásoztak:

„Egy király, az orvos tanácsára beteg fiával elutazott levegőváltozás miatt. Mikor aztán a király a meggyógyult fiával szerencsésen hazaérkezett, előszeretettel beszélt utazásukról, kalandjaikról és élményeikről: itt nélkülözéseknek voltunk kitéve, amott jó dolgunk volt. Ezen a helyen rosszul érezted magad fiam, amazon üde és friss voltál. Itt veszély környékezett bennünket, amott pedig a szerencse kedvezett nekünk.”

Így cselekedett Mózes is, midőn utazásuk, zarándokolásuk és vándorútjuk végére értek. Emlékezetébe idézi a népnek, hol és merre jártak, itt és itt milyen élményeken, eseményeken mentek keresztül, hol fenyegette őket veszély és hogyan mentette meg őket I-sten.

Továbbá azért is nevezi meg a Szentírás mind azon helyeket, ahol Izrael fiai táboroztak, jártak-keltek negyven esztendőn keresztül, hogy az utókor ismerje azon helyeket, ahol I-ten csodákat művelt és segített Izraelnek, hogy alkalomadtán, ha valaki arra jár, hálát adhasson I-tennek. Mert minden olyan helyen, ahol őseinkkel csoda történt és veszélytől menekültek meg, az utókor tartozik hálaimát mondani.

A ma élő emberek számára a fentiekből az az üzenet, hogy bármennyire is elfoglaltak vagyunk ebben a rohanó világban, bármennyi feladat vár ránk a jövőben, szakítsunk időt arra, hogy visszanézzünk az eddig megtett útra, amit befutottunk és lássuk meg mind azt a jót, amit már eddig kaptunk az Ö-valótól. Emlékezzünk meg minden segítségéről, áldásairól, szabadításairól, hogy mindezek hálaadást fakasszanak az ajkainkon – mert Ő méltó rá.

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk minden olvasónknak békés, szép Szombatot!