:וַיְדַבֵּר מֹשֶׁה אֶל-רָאשֵׁי הַמַּטּוֹת, לִבְנֵי יִשְׂרָאֵל לֵאמֹר
:זֶה הַדָּבָר, אֲשֶׁר צִוָּה יְהוָה אִישׁ כִּי-יִדֹּר נֶדֶר לַיהוָה, אוֹ-הִשָּׁבַע שְׁבֻעָה לֶאְסֹר אִסָּר עַל-נַפְשׁוֹ–לֹא יַחֵל, דְּבָרוֹ
.כְּכָל-הַיֹּצֵא מִפִּיו, יַעֲשֶׂה

“És szólt Mózes Izrael fiai törzseinek fejeihez mondván: Ezt parancsolta az Örökkévaló: Ha valaki fogadalmat tesz az Örökkévalónak, vagy esküt esküszik, hogy kötelességet vesz lelkére, meg ne szegje szavát, aszerint cselekedjen, amint kijött a szájából. ”
( IV.M. 30. 2/3)

Sulhán Áruh Jore Dea 203:4: „ügyelni kell, hogy az ember ne tegyen semmilyen fogadalmat, még cedáká (adomány) kapcsán sem jó fogadalmat tenni. Ha kezében van az összeg, akkor adja oda azonnal, ha nincs, akkor ne tegyen fogadalmat, amíg birtokában nem lesz a „pénz”. Ezért is szoktak egyesek ügyelni arra, hogy a tóraolvasás után bemondott felajánlásaikhoz hozzátegyék a „bli néder” (fogdalom nélkül) szavakat.

A Tórában Jákob tett elsőként fogadalmat:

 .וַיִּדַּר יַעֲקֹב, נֶדֶר לֵאמֹר: אִם-יִהְיֶה אֱלֹהִים עִמָּדִי, וּשְׁמָרַנִי בַּדֶּרֶךְ הַזֶּה אֲשֶׁר אָנֹכִי הוֹלֵךְ, וְנָתַן-לִי לֶחֶם לֶאֱכֹל, וּבֶגֶד לִלְבֹּשׁ. וְשַׁבְתִּי בְשָׁלוֹם, אֶל-בֵּית אָבִי; וְהָיָה יְהוָה לִי, לֵאלֹהִים
.וְהָאֶבֶן הַזֹּאת, אֲשֶׁר-שַׂמְתִּי מַצֵּבָה–יִהְיֶה, בֵּית אֱלֹהִים; וְכֹל אֲשֶׁר תִּתֶּן-לִי, עַשֵּׂר אֲעַשְּׂרֶנּוּ לָךְ

“És fogadást tett Jákob, mondván: Ha Isten velem lesz, megőriz ezen az úton, melyen én járok és ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni. És visszatérek majd békében atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz nekem Istenem, Ez a kő pedig, melyet oszlopnak tettem, legyen Isten háza és mindennek, amit nekem adsz, tizedét neked adom.”
(I. M. 28/20-22).

Cádok HáKohen rabbi szerint “ha egy fogalom többször előfordul a Tórában, akkor első megjelenése meghatározza a fogalom lényegét”. Mivel Jákob volt az első fogadalomtevő, ezért az utókor rá hivatkozik, fogadalomtétel alkalmával. Dávid király is így tett:

  אֲשֶׁר נִשְׁבַּע, לַיהוָה;    נָדַר, לַאֲבִיר יַעֲקֹב.  אִם-אָבֹא, בְּאֹהֶל בֵּיתִי; אִם-אֶעֱלֶה, עַל-עֶרֶשׂ יְצוּעָי. אִם אֶתֵּן שְׁנַת לְעֵינָי;    לְעַפְעַפַּי תְּנוּמָה. עַד-אֶמְצָא מָקוֹם, לַיהוָה; מִשְׁכָּנוֹת, לַאֲבִיר יַעֲקֹב.  הִנֵּה-שְׁמַעֲנוּהָ
.בְאֶפְרָתָה; מְצָאנוּהָ, בִּשְׂדֵי-יָעַר

 “Aki megesküdött az Örökkévalónak, fogadást tett Jákob hatalmasának. Nem megyek be házam sátrába, nem szállok fel ágyam nyoszolyájára. Nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést. Mígnem találok helyet az Örökkévalónak, lakást Jákob hatalmasának”
(Zsoltárok 132:2-5).

A Jákob példaként szolgálnak az utókornak arra nézve is, hogy milyen élethelyzetben lehet/érdemes fogadalmat tenni, egyben a Tórai idézethez hasonlóan utal rá, hogy be kell tartani a fogadalmakat:

  .אָבוֹא בֵיתְךָ בְעוֹלוֹת;    אֲשַׁלֵּם לְךָ נְדָרָי.  אֲשֶׁר-פָּצוּ שְׂפָתָי;    וְדִבֶּר-פִּי, בַּצַּר-לִי

“Bemegyek majd házadba égőáldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat. Amelyekre ajkaim megnyíltak és kimondta szám, szorult helyzetemben”
(Zsoltárok 66:13-14).

Egy másik zsoltár már célratörően fogalmaz:

:נִדְרוּ וְשַׁלְּמוּ, לַיהוָה אֱלֹהֵיכֶם

 “Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak”
(76:12).

Mestereink nem lelkesedtek a fogadalmakért, mert tudták, hogy az emberek elfelejtkezhetnek fogadalmaik teljesítéséről, különösen akkor, ha életkörülményeik kedvezően alakulnak.
Vannak, akik magában a fogadalomban látnak kivetnivalót: Talmud Nedarim 22a-ben: Rabbi Smuel szerint „aki fogadalmat tesz, és megtartja, az is gonosz”.

Rabbi Dimi:

„mindenki, aki fogadalmat tesz, annak ellenére, hogy teljesíti, vétkes”.
(Talmud Nedarim 77b.)

A Talmud Sabat 32b egyenesen büntetésről szól:

„A fogadalomtevő büntetése, hogy egyik gyermeke fiatalon fog meghalni.”

Vajikra Rabba 6 Midrás

„Egy asszony egyszer átment kenyeret sütni a szomszédasszonyához, és a kendőjébe belerakott három dinárt. Amikor leült, a pénzt odatette maga mellé. Ahogy a kenyeret dagasztotta, a munka közben belekeverte a dinárokat a kenyérbe. Kereste, de nem találta. Megkérdezte a szomszédasszonyát: Nem találtad meg az én három dináromat? A szomszédasszonynak volt három fia.
Így felelt: „Temessem el ezt a fiamat, ha nálam van a pénz.”
És eltemette.
Az asszony másodszor is megkérdezte a szomszédasszonyt: Nem találtad meg a dinárjaimat? Mire az így felelt: „Temessem el második fiamat is, ha megtaláltam.” És eltemette. Az asszony harmadik alkalommal is megkérdezte: Megtaláltad a dinárjaimat? Mire a szomszédasszony: „Temessem el harmadik fiamat is, ha nálam van.”
És eltemette.
Otthon így szólt az asszony férjéhez: Nem kéne átmennem és vigasztalni a szomszédasszonyt?’ Fogott egy darab kenyeret és leült a szomszédasszonynál. Ahogy eltörte a kenyeret, a dinárok előtűntek.

Ezért mondják mindig: Ne tégy esküt, legyen az igaz vagy hamis!”

Babiloni Talmud, Gittin 35a hamisan esküvő asszony esetéről szól:

“Rav Kahana mondja (…): Történt, hogy éhínség idején egy arany dinárt hagyott letétben egy özvegyasszonynál, aki belerakta azt egy lisztes edénybe, majd belesütötte a kenyérbe, azt pedig odaadta egy szegény embernek. Napok múltán jött a dinár tulajdonosa, és azt mondta: Add vissza a dináromat. Az asszony azt mondta: „Jöjjön a halál mérge annak az asszonynak a fiaira, ha bármi hasznot húztam a dinárodból. Azt mondják, nem múlt el pár nap, és meghalt egy a fiai közül.
Ahogy ezt a bölcsek meghallották, azt mondták: Ha ekkora a büntetése annak, aki igaz dologra esküszik, mekkora lehet annak, aki hamisan?”

Felhasznált irodalom:
Róna Tamás
A bizonyosság ládája
KERESZTÉNY-ZSIDÓ TEOLÓGIAI ÉVKÖNYV 2007 pp. 319-342. , 24 p. (2007)